Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Egy kattintás

Anyuék mindig elmesélik, amikor szóba kerül a művészet meg a kreativitás, hogy én törpe koromtól kezdve ügyes voltam. Kifejezően, találóan rajzoltam.

Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, amilyenek egy öt-hatéves, rózsaszínbe öltöztetett, copfos kislánytól elvárhatók. S én mégis, kicsit többet tudtam a rajzaimba vinni. Évekig nyertem a rajzversenyeket, jártam külön órákra, de most nem is ezt akarom megosztani a rám klikkelő olvasókkal, hanem annak előzményét, hogyan indultam el a fotózás felé. Merthogy fotózom.

A korai alkotásokat megsárgult papírfecnik őrzik, egytől egyik kezdetleges firkálmányok, amelyekhez állítólag anno még pontos magyarázatot is fűztem. Az ereklyeként őrzött első alkotásokra persze ma már nem ismerek rá:). Mégis el kell fogadnom, így kezdődött vonzódásom affelé, hogy valahogy kifejezzem magam, azt, ahogy én látom a világot.

Galéria! Fotó: Domján Viktória


A fotózás az elmúlt két évben lett különleges része a mindennapjaimnak. Feledtet, elmélyít, pihentet, egy kattintásra megállítja az időt. A fényképezőgép keresőjébe zsugorodva a látvány arra késztet, hogy részletekben gondolkodjam, meg nem értésre ítélve néhány, amúgy lehet, hogy tényleg értelmes és fontos dolgot. Így azonban megláthatom azt, amit más nem láthat. Ez a kijelentés elég önelégülten hangzik, de ha belegondolok, pár évvel ezelőtt én magam sem fedeztem még fel a kép lényegét. Azt, hogy mit miért ott helyez el, mit miért úgy komponált, szervezett a fotós a végső kép megalkotása előtt.

Mindig a saját kedvtelésemre vittem magammal a gépet. Akár kirándulni mentem a családdal, akár sétálni a barátnőkkel. Mindig azt akartam, hogy én nyomhassam meg a gombot, hogy én állíthassam be, mi hogy legyen a képen.

A fénykép maradandó. Ez a legfontosabb, és talán ezért találják sokan értékes tárgyaknak, még akkor is, ha nem mélyülnek bele az elkészítésükbe. Én (már) nem tartozom közéjük. Megpróbálom kiismerni a technikákat, délutánonként fotótörténetet hallgatok, ami persze elmélet... - szóval nem egy izgalmas téma a gép felderítése - , de idővel ezek is felkeltették az érdeklődésemet és csak úgy ragadtak rám az új tudnivalók. Már egészen izginek tartom ezt a részét is.

Egyszer, majd ha felnövök, ezzel szeretnék foglalkozni. Fotózni, fotózni, fotózni. Hosszú út vezet még a tudásig, de menni fog. Az a fő, hogy legyen bennem kitartás, és hit abban, hogy valamiben tehetséges vagyok, s hogy van valami, amit kerül amibe kerül, el kell érnem, meg kell valósítanom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Arab milliomostól vár babát Orosz Barbara?

Győr-Budapest - Barbara nem is próbálta takargatni gömbölyű pocakját - adta hírül a hirado.hu. A… Tovább olvasom