Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Keresztény apa színészként, mindenkiért

Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit című, istenes versekből összeállított önálló estje kapcsán beszélgettünk a művésszel Istenről, vallásosságról, sportról és politikáról.

– Az előadói estje évek óta „fut", külföldön is többször szerepelt vele magyar közönség előtt. Hogyan jött létre, mi az alapgondolata?

– Először Pécsen léptem fel vele, mert hosszú ideig kapacitált a bazilika karnagya, végül igent mondtam. Fél évig gondolkodtam a témán. Az utolsó Latinovits-estet még láthattam, ott a zene és a vers kiegészítették egymást. Hasonló koreográfiával istenes versekből szerkesztettem műsort. Az alapgondolata az ember fejlődése a lét végső értelméig, ezt gyönyörűen átíveli a huszadik századi magyar költészet.

Száznegyvennégy verset gyűjtöttem össze, melyek jól illeszkednek a szabad akarat, a megtérés, a lét végső értelme hármas tagozódáshoz. Ezek közül válogatok. Több száz fellépés közül előfordult, hogy nemegyszer tízszer annyian voltak, mint más hasonló irodalmi esteken. Mi a titok? Sokat gondolkodtam ezen. Annak idején Bubik Pista barátom is – Isten nyugosztalja – a szívekbe talált magyar estjével. Az lehet az ok, hogy a televíziók és a rádiók ilyen mélységben nem foglalkoznak a magyar verssel, viszont az emberek szomjaznak az ilyen előadásokra.

Eperjes Károly.


– Életében kulcsszerepet játszik Isten, a vallás; megszólalásai, közszereplései alkalmával rendre kiáll a keresztény értékek mellett. Miért ilyen erős a hite?

– Erős hit? Jómagam sokszor nem így érzem, gyarló, igyekvő keresztény vagyok. Ideig-óráig meg lehet kísérelni hit nélkül élni, de nem lehet, és pláne nem érdemes. A mondás szerint az egészség a legfontosabb. Igen, de a hit még fontosabb. Betegen lehet élni, hit nélkül nem; betegen eljuthatunk az örök életre, hit nélkül nem. A kereszténység egyetemes. A tízparancsolat megkérdőjelezhetetlen, sőt, az az egyetlen társadalomformáló morális erő. Morál nélkül szétesik a személyiség és egyéniség lesz, szétesik a család és banda lesz, szétesik a nemzet és csürhévé válik. A legszebb versek is hittel, reménnyel teljesek.

– Az is érdekes, hogy átszerkesztette a régi politikai szlogent és az Isten, haza, családból Isten, család, haza lett. Miért?

– Az ismert sorrend tévedés. Mert a születésünk Isten dolga, és egy családba érkezünk, az pedig, hogy milyen nemzethez tartozzunk, szellemi, lelki döntés. Nem lehet a második helyen a haza, abnormális, előbb leszünk jó családapák és családanyák, mint hazafiak.

– A művészetről sem hallgathatunk: melyik filmjére, alakítására emlékszik vissza a legszívesebben?

– Az Eldorádó Európa-díjas filmünk, felterjesztettek legjobb színészi alakításra is, de Chicagóban nagydíjat kaptam, Kamill bácsival és a mozival együtt – az Uramistenért. A Hídember a legjobb történelmi alkotásnak találtatott Houstonban, de említhetném a Hanussent, a Redl ezredest, és akkor még nem is szóltunk a vígjátékokról.

– Melyikhez vonzódik inkább?

– A tragédia és a komédia is az emberi lét sajátja, része és a színészet két nagy pillére. Mindkettőt szeretem játszani, nem taszít egyik műfaj sem. A jó színdarabon sírhatunk és nevethetünk, ritka az, amelyiken csak sírni vagy röhögni lehet – abba belefáradhat az ember.

– Nézzünk egy második és egy harmadik „színpadot". Majdnem focista lett, a mai napig igazolt labdarúgója a Vasas-öregfiúknak és aktívan politizál. Össze lehet hasonlítani a sportot és a politikát?

– Hogyne! A politika minden, politizálni annyi, mint a polisszal, a városállammal, az országgal törődni. Ez pedig kötelező. Hogy maga tőlem interjút kért, politika, hogy adok, az is politika, ha nem adok, az is politika, és ha nem kér tőlem, az is az. Mindig az a kérdés, mi a jó és mi a rossz politika. Minden döntésünknek társadalmi következménye van.

– A mai viszonyokról mi a véleménye?

– Krisztus feltámadt. Van remény. Az önszeretet önmagát is becsapja. Amikor az ember már ennyire eltaszítja magától az alap-, az isteni értékeket, egyszer minden összedől. Készen kell állnunk erre a helyzetre, pillanatra, maradjunk megigazultak, hogy a kétségbeesetteknek utat mutathassunk a jövőbe.

– Ezt a hasonlatot a mai magyar politikusokra, a kormányra vagy az egész emberiségre érti?

– Az egész emberiségre, de hatványozottabban Magyarországra. Sehol nem volt a világon olyan „elnehezült" nép, amely magára kétharmados természetellenes, Isten-ellenes „kultúrát" szavazott, mint a miénk 1994-ben. Ez az ateista réteg a halál civilizációja volt, szemben az élet kultúrájával. Ezért nem lehet rendet csinálni, ahhoz kellene egy jobboldali kétharmad. De néha úgy érzem, Európának, az Európai Parlamentnek sem kell a keresztény értékrend.

– Mi lazítja el a legjobban?

– Ha mindennap nem mennék szentmisére, nem járulnék szentáldozáshoz, valószínűleg nem bírnám. Olvasgatok, zenét hallgatok, a sportközvetítések, a jó filmek és a színházi előadások is kikapcsolnak. Amikor tehetem, focizok és sportolgatok.

– Egy mondatban hogy fogalmazná meg, ki Eperjes Károly?

– Keresztény apa magyar színészként, mindenkiért.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A barokk bűvöletében Győr történelmi főterén

Az ország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa Győr. Történelmi központjának értékei a barokk… Tovább olvasom