Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Amikor Krisztus életre kel

A korai Jézus-filmeket 1900 körül kezdték el forgatni – Lumičre, Mélies, Zecca, Jasset –, hogy csak néhányat említsünk az ismert alkotók közül. A nagy háborúk ideje nem kedvezett az ilyen tematikájú műveknek, de az 1960-as évektől ismét egyre több nagyszabású film készült a Jézus-témakörben, példának okáért: Pasolini, Zeffirelli, Scorsese alkotásai.
A Jézus-film vagy passiófilm műfaja mint a Biblia-adaptációja, azon belül az evangéliumok feldolgozásának egyik formája egyidős a filmművészet történetével. Na jó, ez mondjuk a legtöbb műfajról elmondható a krimitől az erotikáig. Az azonban tény, hogy egy-egy jelentősebb alkotást, amelyben a húsvéti gondolatok is megjelennek, mindig nagy érdeklődés, akár nemzetközi visszhang kísért.

Érdekes, hogy a húsvéthoz is kapcsolható, a megfeszítéssel és a feltámadással is kapcsolatos filmek természetfelettisége, lelkisége nem igazán került előtérbe a visszhangokat hallva. Fogadtatásukat sohasem a vallásos áhítat, hanem sokkal inkább a botrány jellemezte, hiszen a vérbeli, „szerzői" filmnek tekinthető Jézus-adaptációk mindig a kegyeletsértés, az istenkáromlás és szentségtörés határát súrolják. Jézus, a Biblia, a feltámadás olyan örök emberi értékeket képesek áttételesen is megmutatni, amelyek alkalmasak arra, hogy a modern kor (számoljuk ezt a XX. század elejétől) leghatékonyabb kommunikációs eszköze, a mozgókép, a filmek alkotói mindenképpen üzenni akarjanak általuk. A filmek, amelyekben Jézust hol Szupersztárként, hol esendő emberként (farmernadrágos hősként is akár), időnként már-már horrort idéző szenvedőként mutatják be, fontosak mind a rendezők, mind a nézők szempontjából. Réz Andrást, hazánk talán legismertebb filmesztétáját arra kértük, beszélgessünk húsvét előtt azokról az alkotásokról, melyekben Jézus életre kel.


Megítéltetnek a kánon által

– Lehet valamilyen szorosabb összefüggést felfedezni a vallás és a filmművészet között? Vagy csak egy a sok lehetséges téma közül a Biblia?

– Normális körülmények között a filmművészet nem vallásokkal, hanem emberekkel van kapcsolatban, már amennyiben az emberek tudásában jelen van. És mivel a tudásunkban, a kultúránkban jelen van a hitünk is, így az összefüggést nem lehet cáfolni.


– Néhány filmrendező elég keményen nyúl a vallásos témákhoz. Jó pár Jézus-film kavart botrányt.

– A botrányt általában nem a filmek kavarják, hanem azok a csoportok, amelyek úgy vélik, a film valamilyen módon sérti a vallásos érzületüket. A film gondolatokat, érzelmeket vált ki, de általában a közösség az, amelyik szeretettel, gyűlölettel, felháborodással, vagy az ördög tudja, mivel reagál ezekre. A Jézus életét bemutató filmek sorsát figyelve egyszerűen rejtélyes, hogy miért éppen ez vagy az az alkotás váltott ki komoly ellenérzéseket. Főleg azért titokzatos ez, mert jócskán lehet találni egészen eretnek Jézus-filmeket is. Azokról szinte senki nem beszél. Azt leszögezhetjük, az ilyen filmek megítélése is attól függ, kik, milyen közösség tagjai nézik meg. Ha egyáltalán megnézik, mert arra is van példa, hogy a film ismerete nélkül ítélkeznek.


– Vagyis azt mondja, nem mindegy, vallásos ember nézi őket, vagy ateista, keresztény, vagy zsidó, fehér, vagy színes bőrű? Mert nincs egyetemes filmművészeti érték, amikor a vallás is képbe kerül?

– Azt hiszem, nincs olyan, hogy egyetemes filmművészeti érték. Vannak olyan filmek, amelyeket a széles közönség vagy a filmértők szűk köre kiemelkedőnek tart. A Jézusról szóló filmek azonban elkerülhetetlenül megítéltetnek a kánon által, és a nézők etikai tartását is megszólítják. Vannak, akik úgy gondolják, ne készüljenek rendezői filmek Jézusról, mert az ő életét a kánon magyarázza, tehát csak a kánont szabad filmre vinni. Cselekedeteit, gondolatait csak egyféleképpen lehet értelmezni. Így járt a Krisztus utolsó megkísértése. Míg A passiót ünnepelték.


Scorsese Krisztus-ábrázolása

– A Názáreti személye, amit véghezvitt, nem csupán a vallásnak, hanem a kultúrának, az emberiségnek a közkincse is. Amikor ugyanis azt mondom, Jézus példázata, akkor ez a zsidóknak és a muszlimoknak is példázat, még akkor is, ha ők nem tagjai a keresztény közösségnek.

– Említette Scorsese alkotását. A Krisztus utolsó megkísértése lehet, hogy nagyon szép film, teljes művészi értékeket mutat fel, mégis nagyon sokan tiltakoztak ellene, sőt, volt, ahol a vetítését is betiltották.

– A mű alapjául szolgáló Kazantzakisz-regényt már fél évszázada megfilmesítették. Akkor ez a szenvedélyes passiójáték nem kavart botrányt. A Scorsese-film esetében azt hiszem, nem is a film egészével volt problémája a vallásos csoportoknak, hanem csak egy részével. Azzal, amelyben Jézus álmot lát a kereszten. Ebben átéli, milyen lehetett volna az élete, ha nem a kínhalált, hanem a megalkuvást, a gyávák útját választja. Én a magam részéről mélyen hívő filmnek tartom. Pontosan azért, mert a történet hősének megadja a választás lehetőségét. Jézus választása az, hogy beteljesíti küldetését. Szeretem ezt a filmet, hiszen Scorsese példázata ennek a döntésnek a gyötrelmeivel szembesíti a nézőt. Egyébként nem értettem a felháborodást, hiszen a Krisztus utolsó megkísértése éppen a hitre fókuszál és mondandója egyáltalán nem ellentétes a keresztény egyház tanításaival. Szép Krisztus-ábrázolás, talán az egyik legérzékenyebb az összes film közül.


– A brit Monty Python társulat Jézus-paródiája, a Brian élete is Jézus-film. Azt hova sorolja?

– Ez ellen is berzenkedtek, de korántsem volt olyan erős az ellenérzés még vallásos körökben sem, mint a Jézus utolsó megkísértésénél. Hogy ez minek köszönhető? Egyrészt annak, hogy a Brian élete rétegfilm. Meg talán annak is, hogy a Brian élete nem is igazi Jézus-film. Sokkal inkább egy Barabás-történet, amely arra figyelmeztet, hogy a tömeg mennyire közönyös és mennyire átverhető tud lenni. A film közel harmincéves, de amikor készült, akkor sem a múltról szólt, hanem a jelenről.


– Azt mutatta meg, mi lenne, ha Jézusnak ma kellene megpróbálkozni a megváltással?

– Igen, ez a helyes kifejezés. A mai kor paródiája, a mai koré, amelyben sokkal fontosabb a pártoskodás, az eszmék pénzre váltása, mint a hit, a bizalom, a méltóság. A Brian élete egyébként arra is kiváló példa, hogy nem kell feltétlenül tragikusnak lennie egy olyan filmnek, amely a Bibliából merít.


A szenvedés durva bemutatása nem befogadható

– Mel Gibson alkotását, A passiót is említette az imént, viszont nem illette dicsérő jelzőkkel. Miért?

– Mert nem szeretem. Felháborított. Ennek egyébként számtalanszor hangot is adtam már. Sem mint film, sem mint üzenet nem érdemli meg a méltatást. Ahol csak lehet, kiálltam ellene. És nem azért, mert zsidó vagyok. Hanem azért, mert tiltakozom az ellen, hogy egy számomra is fontos spirituális példázatot lerángassanak a testiség szintjére. Nem szeretném éppen húsvét közeledtével a pornográfiára felhívni az olvasók figyelmét, de aki már látott akár egy-két ilyen mozgóképet is, észreveszi a hasonlóságot Mel Gibson munkája és a pornófilmek között. A test tárggyá tétele, a test megalázásában való tocsogás engem taszított. Ezenkívül a beállítások, a pózok, a fényviszonyok, a kosztümök a durva testiséget sugallják. Azt gondolom, Jézus szenvedése bár nyilván testi szenvedés is, de elsősorban lelki. Ezért azok a jó filmek, melyek ebből tudnak táplálkozni, ezt bemutatva tudnak egységesen befogadhatót, átgondolhatót nyújtani. A passió bemutatása után beszéltem katolikus pappal, aztán egy nyilvános vitán egy evangélikus lelkésszel elemeztük a filmet, és ők is úgy vélték, hogy a szenvedés ilyen durva bemutatása már nem befogadható.


– Hadd zárjam személyes kérdéssel. Szinte minden filmről tud, ismeri azokat, ezek szerint élete nagy része még mindig filmnézéssel telik? Vagy az írásra azért szakít időt?

– Az írás fontos. Most egy vámpírnovellán dolgozom. A könyvhétre jelenik meg egy mai magyar írók novelláit tartalmazó kötet. Az én vámpírom nem fekete köpenyes, Havasalföldről érkező vérszívó, nem is hasonlít a vámpírfilmek alakjaira...


– ...de nyugtasson meg, nem is filmesztéta?

– Nem az! Nem kell félni tőlünk. Egyébként azért nézek filmeket is, de az Orr után most dolgozom a Köldök című regényemen. Az Orrban egy olyan ember sorsát követtem, aki hihetetlenül érzékeny szaglásra tesz szert, és azt hiszi, hogy ez a mások számára felfoghatatlan tudása hatalommal ruházza fel. A Köldök a tapintásról, az érintésről szól inkább. És talán arról is, hogy a tudás nem orvosság a magány ellen.

Olvasóink írták

  • 1. ASHER 2009. április 12. 18:16
    „egy a Vatikan altal 1552-ben kitalalt,vad az amelyben a zsidokat megvadoltak Anti Christianizmussal!!
    ra egy evre 1553 Oktober 2-an a Vatikan elegetesre itelte a Talmudot!!mindezt idozitettek a Rosh-h´Shana unne
    pekre-(zsido ujev!)-!!
    tobbezer olyan iras kerult igy a tuzbe amelyik, i.sz;utan 70-ben a Titusz altal leromboltatott 2-ik Templom pusz
    tulasa miatt eszakra menekult-(Tiberias)-Rabbi Yehuda Hanassi irt le,csakugy mint a Misnah-t="repetition"!!!
    a zsidok sosem akartak Yehoshua h´Nocri b´Nzzareth megfesziteset!!!!
    hogy is gondolhatja barki is hogy a zsidok kiszolgaltatnak egy zsidot erre a celra a romai megszalloknak??!!
    az Evangelium Yudah szerint errol szo sincsen!!!marpedig az ugyanugy mint a tobbi kovetoje volt!!!!
    csakhogy az elso zsinat alkalmaval mint "nemtetszot" ezt elvetettek,egyetemben mas fontos iratokkal!!!
    ezt az egyhaz ma mar nem tagadja!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamvazószerdától nagyszombatig

A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, a… Tovább olvasom