Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 12°C Még több cikk.

Álmait vitte magával

Szerette volna teljesíteni a maratont, lefutni a vasfüggöny túraútvonalát. Győry László álmai tervek maradtak, az amatőr futó a közelmúltban otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Búcsúztatását szerdán tartják.

Sopronban szinte mindenki ismerte Győry Lászlót, volt hozzá egy kedves szava, esetleg újságot vásárolt tőle. Bármi kérést kapott, ő teljesítette, megszerezte a kért lapszámokat. Tette mindezt kedvesen, udvariasan. Az elmúlt években, évtizedekben nem volt olyan nap, hogy ne bukkant volna fel a városban jellegzetes kerékpárjával. Megállították, beszélgettek vele.
Mindez – sajnos – már a múlt. Győry László december végén tragikus hirtelenséggel elhunyt. Otthonában csendesen elaludt és nem ébredt fel.

– Testvérem tavaly szeptemberben járt orvosnál, mert nehezen kapott levegőt – mondta el Bánhalmi Gáborné Erzsébet. – Akkor azt mondták neki, a betegsége nem súlyos, ezzel minden további nélkül élhet. Meg is nyugodtunk. Még most sem értjük, mi történhetett vele, hiszen rendszeresen futott. Laci sosem szerette a kötöttséget, a bezártságot, mindig mozogni akart. Ezért is fogott újságárusító vállalkozásba annak idején. Aztán, amikor nagyon magas lett a vállalkozói adó, kénytelen volt visszaadni az igazolványát. Ám az árusítást nem fejezte be. Mostanság egyedült élt a szülői házban, ugyanis édesanyánk kérte, hogy betegsége miatt a Nyugdíjas Pedagógus Otthonba vonulhasson be. Ott állandó felügyelet alatt áll. Bátyám mindennap rendszeresen látogatta őt. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani mindazoknak, akik kedves szóval bátorították, étellel, ruhával támogatták testvéremet.

Az elmúlt években, évtizedekben nem volt olyan nap, hogy ne bukkant volna fel a városban jellegzetes kerékpárjával Győry László. Fotó: Kisalföld-archívum
Az elmúlt években, évtizedekben nem volt olyan nap, hogy ne bukkant volna fel a városban jellegzetes kerékpárjával Győry László. Fotó: Kisalföld-archívum

Az elmúlt két évtizedben Győry László szinte minden országúti futóversenyen részt vett. A sportot ˝autodidakta˝ módon űzte. Többször lefutotta a Bécs–Budapest szupermaratont. Tervei is voltak, ám álmait magával vitte. Szerette volna teljesíteni a nagy maratont és eljutni Athénba. Emellett készült arra is, hogy végigfutja a vasfüggöny túraútvonalát. A sportszeretők lelkes amatőrként ismerték meg, példamutató elszántsággal, küzdeni akarással a háta mögött.

– Laci gyermekkorában keveset sportolt, talán csak akkor futottunk, amikor majdnem elkéstünk az iskolából – elevenítette fel a gyermekkort Erzsébet. – A futáshoz felnőttkorban kapott kedvet. Ez számára nem hobbi, hanem életcél volt. Húsz éve erről szólt az élete.

Győry László búcsúztatását ma délután fél kettőkor tartják a soproni Szent Margit-plébánián.

Olvasóink írták

62 hozzászólás
  • 62. hunnia81 2010. január 23. 10:04
    „Nyugodj békében!!!!!”
  • 61. badam 2010. január 21. 10:52
    „Én néha láttam a városban... mindig mosolygott...”
  • 60. Judieee 2010. január 20. 17:46
    „Nyugodj békében!”
  • 59. Shaki 2010. január 17. 21:32
    „Hidd el, szeretted volna. Mindenki, aki ismerte szerette, akármilyen hübelebalázs is volt! És megint tett valamit a jóérzésű emberekért: ritka az a fórum, ahol csak szép és könnyfakasztó mondatokat írnak (kivétel elemért, de az meg csak 1 csúnyaság!:))))) Ez a fórum látjátok az ő személyének köszönhető!!!!”
  • 58. Sopron-Berlin 2010. január 17. 15:50
    „Sok mindent csak akkor értékelünk és méltatunk, amikor már nincs.
    Sajnos nem ismertem, de isten nyugosztalja, nyugodjon békében.”
  • 57. Crazyacqua 2010. január 16. 14:58
    „Isten Veled! Sopronban egy jelenség voltál:)”
  • 56. SzImike 2010. január 15. 10:11
    „Szakonyi Imre vagyok. Engem születésem óta ismert. Jelenség volt. Édesapámnak a valamikori SZOT Üdülőben volt "munkatársa". Apu mondta, Laci ott volt szakács. Egy csupaszív embernek ismertem meg. Amikor a mozgássérült sportegyesületemmel szerveztünk egy kerekesszékes sorstársamnak országos túrát, Ő Sopronból kísérte egy darabon. Önmaga jelentkezett. Az volt a sok közül az egyik nagy álma, hogy egy nagy túrából a bevételt nekünk sérülteknek adhassa. Nézzen mindenki magába. Hányan tennék meg ezt rajta kívül?
    Lacika! Remélem boldog vagy és most is, mint mindig, mosolyogsz ránk. Emléked örökké élni fog!”
  • 55. vitriol2 2010. január 15. 06:09
    „Hogy miért is szerettük és ismerte mindenki itt, Sopronban? hát azért mert Ő volt a Mi-soproni-FORREST GUMP -unk. Pozitv oldalainak, tulajdonságainak felsorolás több sort is "lefoglalna", hibája csak egy =az hogy meghalt”
  • 54. Krisztus23 2010. január 14. 22:43
    „Nyugodj békében! Egy hónapja lehetett talán, hogy bejöttél hozzánk cigit venni, ki gondolta akkor hogy most ez lesz!!! Nevettünk, a élet hülye dolgain. Mocskos egy világot élünk, de te hozzátettél a jelenléteddel egy kis pozitiv dolgot. És lám.. ellopják a biciklidet, ez a köszönet azért amilyen voltál.. Nyugodj békében, elmentem volna a megemlékezésre, de sajnos nem tudtam mikor van, most olvastam. Úgy mentél el, ahogy megérdemelted, de sajnos nagyon korán!!”
  • 53. lolita 2010. január 14. 22:40
    „En is ismertem mint ujsagarus mindig jo kedvü volt es vidam szerette az embereket,nyugodjon bekeben. RIGOLETTO!Azt irod most elkiserned,de akkoriban nem biztos hogy megtetted volna,nem merted megkerdezni mig elt van-e valamire szükseged,most talan azt is megtenned de mar nem el. De legalabb öszinte voltal.”
  • 52. valakivalaki 2010. január 14. 21:14
    „Feltámadunk!”
  • 51. SC 2010. január 14. 20:52
    „50. hozzászólás Rigolettoo
    Nagyon emberi volt a hozzászólásod,köszönöm!”
  • 50. Rigolettoo 2010. január 14. 19:22
    „Gyerekkorom óta köszönő viszonyba voltunk. Néha ha összefutottunk elbeszélgettünk.
    Pár évvel ezelőtt megkért,hogy a futásához legyek autós-kísérő. Nemet mondtam mert nem volt autóm.
    Ha lett volna autóm se biztos ,hogy mentem volna.
    Sokan flúgosnak tartották.Köztük én is.Szégyenlem magam miatta.
    Csak azért mert más volt neki fontos mint a mai embernek általában.
    Nem felejtem azt a képet amikor a magyar zászlót lengette a maratonon.
    És azt sem, amikor fél éve mindenféle lim-lommal a kezében láttam a szemetesünk környékén.
    Nem volt merszem megszólítani.
    Nem volt merszem megkérdezni: van valamire szükséged?
    Volt szüksége, nagyon is.

    Most már van autóm.Elkisérnélek.
    Nyugodj Békében Laci!
    .”
  • 49. SZILAJ 2010. január 14. 19:13
    „Látásból ismertem... Nyogodjék békében!”
  • 48. kolompárelemér 2010. január 14. 18:45
    „A jo isten vigyázon rád Lacikám. Nyugodj békében.”
  • 47. ficere 2010. január 14. 18:06
    „Ujra elment egy valódi "idealista".Isten Veled!”
  • 46. MotorosPista 2010. január 14. 17:02
    „Ismertem.
    Isten veled!”
  • 45. Shaki 2010. január 14. 12:32
    „Örülök, ha nem volt temetése, hamvasztották gondolom! Az apukámat is hamvasztottuk,sokkal emberibb és sajnos le kell írnom, olcsóbb is!:((( Ráadásul nincs évekig tartó kötelezettség a sír gondozása, meg a halottak napja koszorú, meg a stb stb., ami minden egyes alkalommal lelki gyötrelem! Ami elmúlt, elmúlt, az ő élete is örökre a szívünkbe vésődött!! Kevés embert sírattam meg úgy a lelkemben, mint őt! Sokkal többet érdemelt volna!!!! És hiszem, hogy sok mindent lehetett tőle tanulni, akár csak észrevétlenül is!”
  • 44. SAmu 2010. január 14. 12:18
    „Shaki-nak: Temetése nem volt és nem is lesz - úgy tudom. De némely dologban azért egyetértünk.....
    Leginkább Márai a követendő példaképem e témában. Felesége és az ő hamvai az óceánban lettek szétszórva.... "Panasz még nem érkezett..."”
  • 43. Shaki 2010. január 14. 11:54
    „Én elvből nem járok temetésre, hisz az EMBERT az életben kell tisztelni, halála után nem érdekel 1 halottat sem, hogy mi van a sírján!!! Életemben 2 temetésen voltam, mindre "kötelességem" volt, hogy elmenjek. Az 1ik a nagyanyám volt, világ életemben utálta az összes unokáját! Életreszóló élmény volt, sose felejtem el!:(((( A másikról nem írok, az a divatbemutató és az álszentség tetőfokán leledző undorítóság volt!
    De: akkor is megőrzöm az emlékét, ha nem voltam a temetésén. Engem 1szer lefényképezett az utcán, másokkal is tette ezt. Pár ft-ért árulta a képemet. A mai napig az" emlékezős" dobozomban tartom, 15 évvel ezelőtt 70 ft-ot fizettem érte, pedig csak 10et kért! Ez a tisztelet, soha nem felejteni, a többi meg szart sem ér!!!”
62 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Terepjáró mentőre pályáznak

Összkerék-meghajtású esetkocsira pályázna a soproni mentőállomás. Erre van is esély, ugyanis az… Tovább olvasom