Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 8°C

A falu, ahol egy lakosra legalább három szarvasmarha jut

Rábcakapin ma is tíz gazda foglalkozik szarvasmarhatartással. Az állomány jelentős, a hétszázat is meghaladja a 180 lelkes faluban. Egykor még sajtgyár is működött itt.



Az egy lakosra jutó szarvasmarhák száma minden bizonnyal Rábcakapin a legnagyobb a Rábaközben. Pontos statisztika ugyan nem áll rendelkezésünkre, de az alig 180 lelkes faluban összesen körülbelül 700 szarvasmarhát tartanak. A 81 esztendős Szabó Gyula bácsi arról is mesélt a Kisalföldnek, hogyan jutottak el halászó-vadászó őseik a szarvasmarhatartásig és a Bécsbe szállító kapi sajtgyárig.

Előbb azonban Németh Ottó, a község polgármestere erősítette meg büszkén információinkat. – Éppen a napokban számoltuk össze az állatállományt és a hétszázat meghaladja a szarvasmarhák száma. – Talán még a téeszidőkben sem volt ennyi. Rábcakapi fekvése, helyzete miatt mindig is jelentős állattartó község volt. Úgy szokták mondani, csak a jegyzőnél és az igazgatónál nem volt tehén. A rendszerváltás után a helyi gazdák maradtak a mezőgazdaságban és akármilyen nehéz körülmények között is, de vállalták annak minden terhét.
Szabó Gyula bácsi tősgyökeres rábcakapi, kora ellenére is aktívan dolgozik családi gazdaságukban. Jelenleg 70 szarvasmarhával foglalkoznak.

Szabó Gyula ősei még halászatból éltek, aztán a XX. század fordulóján megerősödtek az állattenyésztő gazdaságok.
Szabó Gyula ősei még halászatból éltek, aztán a XX. század fordulóján megerősödtek az állattenyésztő gazdaságok.

– Őseink a Hanság peremén telepedtek meg. A víz visszahúzódásával növekedtek a legelőterületek, ami természetessé tette, hogy az állatállomány is egyre nagyobb lett – idézte fel faluja múltját Gyula bácsi. – 1892 és 1896 között szabályozták aztán a Rábcát. Az új meder kettévágta a mosonszentpéteri és szentjánosi határ egy részét. Az ottani német gazdáknak nem érte meg a nagy kerülőt, ezért eladogatták a kapiaknak a réteket, közel kétszáz holdat. Így megint csak nőtt a legelőterület. Ekkortól vált halászó őseink fő megélhetésévé az állattenyésztés. Falunk is ekkor kezdett fejlődni. Egyébként ma is megvannak az ekkoriban épített, négyablakos gazdaházak.

Gyerekkoromban a legkisebb gazdaságban is volt három-négy tehén.
Rábcakapin az 1920-as évek elején a gazdák tejszövetkezetet alapítottak. Néhány év múlva pedig sajtgyárat létesített a Fővárosi Tejüzem Rt. Eitler Alajos bajor származású sajtmester irányításával működött az üzem. A környékbeli falvakból is felvásárolták a tejet, a jó minőségű sajtokat Bécsben értékesítették. Aztán 1948-ban államosították és be is zárták a gyárat. A tehéntartás azonban maradt a téeszesítés után is. A rendszerváltáskor pedig a gazdák szövetkezeti vagyon-
jegyen vásároltak jószágot. Szabóék is.

– Öt-hat tehénnel kezdtük, később építettünk istállót, tejhűtőt állítottunk be. A községbeliekkel együtt gazdakört hoztunk létre, ami a tejfelvásárlást, -értékesítést intézte. Rövidesen egy vállalkozás tejüzemet telepített az egykori majorban. Néhány évig működött is, de aztán becsődölt, mi pedig váltottunk. A gazdatársak beruháztak a tejhűtőkbe és ma is a gyűjtőkocsi viszi el tőlünk a tejet. Nyolcan-tízen vagyunk, elég jelentős az állomány. A falu adottsága, fekvése lehetővé teszi a tartást. A halászatból élő kapiak így jutottak el tehát az állattenyésztésig, ami azóta is a családok megélhetését biztosítja. Remélem, hogy az utánunk jövőknek is adnak majd kenyeret a kapi legelők – bizako-
dott a jövőben Szabó Gyula
bácsi.

 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Teljesen újjáépítették a bölcsődét

Az óvónők és a gyermekek már birtokba vették a közel százmillióból felújított kapuvári bölcsődét. Az… Tovább olvasom