Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Tízszeres bérért mentek az olajmezőkre

A vonzó anyagiak több ezer magyar dolgozót csábítottak a hetvenes években a kazahsztáni Tengizbe. A magyar állam is rengeteg pénzt invesztált a távoli olajmezőkre, most viszont az amerikaiaké a terep. Ám ma is él ott Magyarújváros.
Tengiz a hetvenes-nyolcvanas évek hatalmas méretű magyar beruházásainak színhelye. A rendszerváltásig összesen tizenháromezer magyart „exportáltunk" nehéz fizikai munkára a hazánktól négyezer-ötszáz kilométerre fekvő kazahsztáni városba, mely hatalmas kőolaj- és gázlelőhelyéről ismert. A jelenlegi tulajdonos, egy amerikai üzletcsoport 13 millió tonna nyersolaj kitermelését jelezte innen ebben az évben, s 2012-ig meg akarják négyszerezni a kitermelést. A hetvenes években született magyar–szovjet megállapodás szerint az ott végzett munkánkért cserébe olajat kapunk.

Azaz csak kaptunk volna, ugyanis a Szovjetunió szétesése mindent megváltoztatott: a kazahok átvállaltak valamit ebből az adósságból, de ennek mértékéről pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Egyébként a beruházásokhoz jelentős hiteleket vett fel a magyar állam, melynek terheit még a kilencvenes években is nyögte.

Magyarújváros amerikai kézben

A Kaszpi-tenger keleti partjairól származó olaj rendkívül kénes. A kéntelenítés veszélyes és környezetszennyező: ezt az üzemet magyar szakemberek építették fel. A munkák kivitelezéséhez több bázist kellett felépíteni, így épült meg a tengizi Magyarújváros, mely hatezer ember befogadását és ellátását biztosította. Ezt a várost a rendszerváltás után az olajmezőkkel együtt eladták egy amerikai cégnek, melyet most kommandósok őriznek. Egyébként jelenleg is közel ezer szakember – legtöbbje a Vegyépszer égisze alatt – dolgozik Atyrauban, Akszajban és Tengizben. Most az amerikaiak minden magyar munkással aláíratnak egy angol nyelvű nyilatkozatot arról, hogy tudomásul veszik: a térségben radioaktív sugárzásnak és egyéb egészségkárosító hatásnak vannak kitéve, s az ebből eredő egészségkárosodás miatt semmilyen igényt nem támasztanak a cég ellen. Továbbá arról is, hogy az ott folyó munkálatokról csak engedéllyel nyilatkozhatnak.

Hatvannégy fok és megbetegedések

A hetvenes években az akkori magyar viszonyoknál jóval kedvezőbb anyagi feltételeket kínáltak a tengizi munkáért. Havi két-háromezer forintos hazai fizetés majdnem tízszeresét lehetett ott megkeresni. A sivatagos területen, az amúgy is környezetszennyezéssel megterhelt építkezés következményeként évekkel később sokan súlyosan megbetegedtek.

A kíméletlen időjárás, az éjszakai kemény lehűlés, s a nappali forróság – az egykori munkások szerint gyakran 64 fokos hőségben dolgoztak – csak felerősíthette a környezet káros vegyi hatásait. A megbetegedettek közül jó néhányan pereskedni is kezdtek, ám eddig senki nem tudta bizonyítani az egészségkárosodására vonatkozó állításait.

Az orvos szakértők szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a munkásokat nem a klimatikus, meteorológiai és mikrobiológiai környezeti viszonyoknak megfelelően, hanem rendszertelenül, gyakran pihenőnap nélkül dolgoztatták. A magyar orvosi vélemények egyébként máig megoszlanak Tengiz egészségkárosító hatásairól.

A mosonmagyaróvári Németh Zoltán a tengizi rendszer- és tulajdonosváltás után 1992-ben dolgozott az országban.

Nyolcszázhetven dollár alapfizetésként

– Az emlékeim között leginkább az ottani egyhangúságot tudom felidézni – kezdte Németh Zoltán. – Mivel akkor még nem voltam nős, könnyebb volt távol lennem a szeretteimtől. Kiérkezve a húszezres sorszámot kaptam, s velem együtt akkor körülbelül ötezer magyar dolgozott a bázison.

A napjaink munkával és alvással teltek. Vízvezetéknél, új hálózatok kiépítésén és csőtöréseknél is segédkeztem, de ha szükség volt rám, akkor a kőműves mellé is be kellett állnom. Magyarújvárosban laktam, s az amerikaiak jó körülményeket biztosítottak: kitűnő volt például az ottani konyha. Természetesen én is a vonzó anyagi lehetőségek miatt mentem ki: tíz évvel ezelőtt itthon húszezer forintot lehetett keresni havonta, Tengizben az alapfizetésünk 870 dollár (mai árfolyamon mintegy 200 ezer forint) volt, ám a túlórákkal akár a duplája is lehetett. Egy évig maradtam Kazahsztánban.

Azóta megnősültem, s bár nincsenek rossz emlékeim Tengizről – az egészségemmel sincs gond –, valószínűleg többé nem próbálnék szerencsét ilyen távoli országban – mondta Németh Zoltán.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Korszerűbb élet

Megkezdték már a Dunaszentpáltól Mecsérig húzódó árvízi védvonal tervezését, s akár már jövőre… Tovább olvasom