Kisalföld logö

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 12°C | 24°C Még több cikk.

Világjáró diákok esélyei

Nagyvilág - A külföldi egyetemeken pályájukat építő megyénkbeliek sikerei kíváncsivá tették olvasóinkat. Hogyan követhetik példájukat? Mibe kerül, ha nem itthon tanulnak tovább? – kérdezték, ezért személyes tapasztalatok alapján és egyetemi szakember segítségével gyűjtöttük össze a legfontosabb tudnivalókat.

Magyar testvérek sikere Angliában címmel jelent meg cikk a Hutyán testvérekről (Kisalföld, december 1.) és felajánlottuk olvasóinknak, írják meg, ha hazalátogatnak, mit kérdezzünk meg tőlük. Mint kiderült, a megyénkben élő fiatalok arra kíváncsiak, hogyan követhetnék példájukat. Péter és Gergely, akik a Coventry Egyetem hallgatói, autó-, illetve divattervezést tanulnak, elmondták, hogy a külföldi tanulás belépője a nyelvtudás. Szüleik az első kiutazások és a kinti élet első hónapjainak költségeit tudták biztosítani. A tandíjat, ami évente 3070 font (több mint egymillió forint), az Angliában felvett diákhitelből fedezik. A szállás, az étkezések árát úgy teremtik elő, hogy hetente három napot dolgoznak. Egyikük egy gyorsétteremben vállalt munkát, másikuk áruszállító.

A Hutyán testvérek azért ilyen szorgalmasak, mert abban a szakirányban, amire vágytak, itthon nem találtak hasonló képzést. A sikereikről szóló cikkeket olvasók jelzéseiből pedig kiderült, mások is külföldön szeretnék megalapozni pályájukat.

Péter és Gergely, akik a Coventry Egyetem hallgatói, autó-, illetve divattervezést tanulnak, elmondták, hogy a külföldi tanulás belépője a nyelvtudás.

– Jó, hogy így van – reagált erre Mészáros Márta, a Széchenyi István Egyetem nemzetközi csoportjának vezetője. Úgy véli, nem véletlen, hogy már a korábbi korszakokban is a tehetősebbek mind külföldre küldték tanulni fiaikat. Viszont korunk fiataljai  szerint pár éve még jellemzően idegenkedtek ettől, pedig már 1998-tól volt lehetőség a külföldi tanulmányokra.  Jelenleg pedig – mivel hazánk az Európai Unió tagja – a magyarok bármelyik uniós tagállam felsőoktatásába jelentkezhetnek, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott ország lakosai. Persze eltérőek a felvételi rendszerek, erről is érdemes tájékozódni az interneten (http://europa.eu.int/ploteus, www.educatio.hu).

A csoportvezető szerint ritkaságnak számít a Hutyán testvérek példája, akik maguk teremtik elő kiadásaikra a pénzt. Sokan folyamatosan kapnak hazulról anyagi segítséget vagy alapítványok, államközi szerződések támogatását igénylik. Részképzések, három-öt hónapnyi külföldi diákoskodás esetén számos ilyen pályázati lehetőség van. Ehhez hallgatói jogviszony szükséges, azaz olyanok próbálkozhatnak, akiket már felvettek a hazai felsőoktatásba. Azt is tudni kell, hogy a külföldi egyetemeken is a jó tanulók kerülnek előnybe a jelentkezésnél és az ösztöndíjak általában nem engedik, hogy itthoni tanulmányait késleltesse a hallgató. Tehát külföldi diákoskodása alatt is kreditpontokat kell szereznie. Ezért is szükséges az idegen nyelv ismerete, leginkább az adott országé, de például Svédországban jó lehet az angol is.

A győri Széchenyi-egyetemre járók közül jellemzően a nemzetközi kommunikációt tanulók pályáznak az Erasmus-programra, mennének annak segítségével fél-egy évre külföldre tanulni, vagy gyakorlati idejüket letölteni, leginkább Olaszországba vagy Skandináviába. A tengerentúl kevésbé népszerű az idejáró hallgatók körében, de létszámkorlátok keretei közt oda is lehet jelentkezni, ahogy más Európán kívüli országba is. Az ilyesmi persze drágább lehet, kevesebb a pályázati lehetőség. Viszont Mészáros Márta szerint elavult az a szülői beidegződés, hogy „a külföldi tanulás nekünk nagyon sok pénzünkbe kerül". Már nincs nagy különbség aközött, ha itthon vagy kint taníttatja gyermekét az ember.

Kakuk Ferenc tapasztalata is ezt támasztja alá. Lánya egy évet töltött Kínában, de ez számukra teljesen ingyenes volt, mert államközi ösztöndíjat kapott. Ez fedezte utazását, a kollégiumot, a tandíjat, a tankönyveket és még költőpénzt is kapott, míg a jinani Shandong Egyetemre járt. Csak a kirándulásait kellett a saját pénzéből állnia, ehhez kapott szüleitől segítséget és a korábbi ösztöndíjai során félretett összegek is jól jöttek. Kakuk Petra így megismerte a keleti ország szokásait, megtanulta nyelvét. A külkereskedelmi főiskolát végző győri lány után valószínűleg kapkodnak majd, ha el akar helyezkedni, hiszen egyre bővülnek az európai–kínai kapcsolatok. Most arra készül, hogy Hollandiában töltsön fél évet, de mivel ebben az esetben az Erasmus-programra pályázott, már jobban hozzá kell járulnia családjának az ösztöndíjhoz.

Az Erasmusról a szintén győri Rákóczy Kálmán számolt be, hiszen mindkét gyermeke annak révén tanulhatott fél-fél évet külföldön. Tamás Spanyolországban, Melinda Németországban. Mindketten 1800 eurót (mintegy 450 ezer forint) kaptak, abból kellett megoldaniuk az utazást, a szállást, az étkezést. Albérletért havonta 150 eurót fizettek (csaknem negyvenezer forint). Szüleik 1500 euróval egészítették ki az ösztöndíjat, de úgy érzik, ez jó befektetés.

(A Kisalföld internetes oldalán, a www.kulfoldrol.kisalfold.hu címen bővebben olvashatók a diákok kinti tapasztalatai. Akiknek vannak hasonló élményeik, megírhatják a rimanyi.zita@kisalfold.hu e-mail címre.)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szilveszteri csók Velencében

Még lehet jelentkezni a Love 2008 – Gyere csókolózni Velencébe! elnevezésű nagyszabású… Tovább olvasom