Kisalföld logö

2018. 06. 25. hétfő - Vilmos 14°C | 22°C Még több cikk.

Külföldi karácsonyok fénypontjai - ünnep Hugh Granttel

A háziasszonyok kíméléséről, pizzázásról és kalácsevésről, családi társasjátékozásról és szerenádról is írtak külföldi magyar olvasóink, amikor a külföldön élők karácsonyi szokásairól, a vallási ünnephez kapcsolódó manapság bevett „szertartásokról" kérdeztük őket.
Lali/Svédország
Az egészségvédelem jegyében

Nálunk ahogy a gyermekeink nagyok lettek és az unokák nőttek, kicsivel többet veszünk át a svéd szokásokból. A legméltóbbak, amik említést érdemelnek, hogy nagyon szép klasszikus karácsonyi terítést alkalmaz az ember és a karácsonyi ételek legtöbbje az egészségvédelem jegyében készül. Nincsenek zsíros dolgok, még sonka sem. Sok a halféleségek és többféle ételt tálalunk.


Vagy egy fajta íratlan szabály, hogy mikor és hogyan folyik le a karácsony délután és este. Nagyon valószínű, hogy legnagyobb részben az országban délután 3-kor kezdenek az ismert karácsonyi rajzfilmsorozattal, melyet csak egy évben egyszer adnak. Ha a gyermekek nagyok és nem akarják nézni és a felnőttek többsége is így véli, akkor egy kis beszélgetés zajlik a forralt bor mellet, apró, pont ez alkalomra sütött általában sós sütemények kíséretében. Természeten a gyerekek mustot vagy hasonlót fogyasztanak.

Ezután jön az ebéd, mely a fent írtak végett elég sokáig tart a gyerekek nem kicsi szomorúságára. De ilyenkor ők korábban elmehetnek az asztaltól és mással foglalkoznak. Az evészet után kezdődik az ajándékok kiosztása, legtöbbször Télapó segítségével. De először felterítjük a különböző italokat sós és édes féleségekkel. Na most már jöhetnek az ajándékok. Mindenki megvárja míg a másik kinyitja az ajándékát, így együtt tudunk az örömnek örülni.
Boldog Karácsont kívánok mindenkinek! God Jul!

Ildikó, London
Brazil-magyar ajándékbontás

Ami hagyományt már átvettünk az angoloktól (korábban pedig az amerikaiaktól) az az, hogy a fát nem december 24-én, hanem már jóval korábban feldíszítjük. Szaloncukrot nem teszünk rá, mert eléggé nehéz beszerezni. Egyébként be lehet, mert vannak magyar boltok, illetve a rokonok, ismerősök is előszeretettel küldenek ajándékba.

Vacsorára pulykát eszünk, ez a szokás még Amerikából maradt velünk. Idén vendégeink is lesznek, mert egy barátunk nem tud hazamenni karácsonyra, mert kínai cégnek dolgozik, és ők nem ünneplik a keresztény ünnepeket, illetve 2 másik barátunk pedig nem tudott hazamenni, mert törölték a járatukat a hó miatt, és 26-ig nincs is más elérhető járat.

Az ajándékokat viszont ugyanúgy 24-én nyitjuk ki, mint otthon, nem pedig 25-én reggel, mert a férjemék, a brazilok is 24-én nyitják. Viszont 24-e munkanap itt, így erre majd csak valamikor este fog sor kerülni.

Ami nem maradhat el, az a Love Actually (Igazából szerelem) című film, amit most már 7 éve minden karácsonykor megnézünk.

A magyar közösségek (gyülekezetek, stb.) szerveztek karácsonyi összejöveteleket, karácsonyi vásárokat, ünnepélyeket gyerekeknek. Nagyon sok magyar lakik úgy, hogy pár másik magyarral együtt bérelnek egy nagyobb lakást vagy házat, ilyenkor ők is megajándékozzák egymást apró ajándékokkal, mindenki húz egy nevet és akit húzott, annak vesz valami jelképes kis ajándékot.

Anikó, Olaszország
Szaloncukor otthonról

Elöljáróban muszáj megjegyeznem, hogy a Pármában élő magyar ismerőseim közül aki teheti, Magyarországon tölti a karácsonyt.


Olaszországban már december 8-án feldíszítik a karácsonyfát (ez munkaszüneti nap a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe). A magyar családokban nem hiányozhat a fáról az otthonról hozott szaloncukor, itt ugyanis nincsen.

Az ünnepi asztalra általában vegyesen kerülnek magyar és olasz fogások, s a bejglihez szükséges mákot is Magyarországról kell beszerezni, mert az itt nem kapható.


Általában nem Szenteste, hanem 25-én van együtt a család, általában ebédre, 24-én ugyanis még sokan dolgoznak, az üzletek estig nyitva tartanak.

Az ünnepek előtti napokban viszont szinte minden napra esik egy pizza: a munkahelyi kollektívák, a konditerem, a gyerekek osztálytársainak szülei, az angol tanfolyamon résztvevők, stb. ilyenkor karácsonyi vacsorát rendeznek.


Stefán, Svájc
Karácsony idegenben

1956 november végén az osztrák határon kalandosan átjutottunk. Két éjszakát töltöttünk egy a határmelletti faluban, ahol a malom nagy gabonatermében 72-en ruhánkban- kabátunkban szalmán aludtunk. A hideg éjszakákon hálásan gondoltam öcsémre, akinek meleg, új nadrágjában szökhettem.
Járt a hír, hogy hamarosan egy nagy elosztó menekült táborba visznek bennünket, ahonnan aztán ki sem szabad menni. Ettől idegenkedtünk. Így röviden elhatározva a harmadik nap hajnalán, négyen úgy, hogy senki se lásson bennünket, átmászva a malmot körbevevő falon, megszöktünk és 2-3 kilométer gyaloglás után autóstoppal Bécsbe érkeztünk. Itt egy új ismerős segítségével bejutottunk a Mariahilfe utcán az egyetemi otthonba. Itt is szívesen fogadtak bennünket. Elég volt mondani, hogy egyetemisták vagyunk. Végre zuhanyozhattunk ?s tiszta ágyban aludhattunk. Megtanultuk a napi rendet: bőséges reggeli, mindig emmentáli sajttal, mivel a főnök svájci volt; ebéd és vacsora a közeli vendéglőkben. Minden tizedik napon előre osztottak 10 ebéd és 10 vacsorajegyet. Leves, hús bő körítéssel, édesség. Élveztük egyetemista létünket! Szerencsésnek tartottuk magunkat.

Az "idegenrendőrségen" már másnap beszereztük az ugy nevezett "szürke papírt" mind ideiglenes igazolványt. Ezt kiadták becsületszóra is! A szürke papír érvényes volt ingyenesen a városi közlekedésre, mozikba, színházakba és múzeumokba. Ez már mintha karácsonyi ajándék lett volna! Mi főleg a mozikat használtuk ki, naponta kétszer- háromszor is. A mozin kívül egész nap a várost jártuk. Mi mindent láttunk a kirakatokban! Először életünkben új autókat. De sok napunk nem maradt Bécsben.
A következő tizedik nap ciklusa reggelén megkaptuk a tíz napra szóló 20 ételjegyet. Még az nap délelőttje folyamán megtudtuk, hogy aki Svájcba akar menni, az este 9 órakor indulhat egy külön vonattal. Én barátaimmal csak Svájcba akartam menni. E végett egy óriási probléma merült fel: estig el kellett fogyasztani 20 ételjegyet! Kár lett volna ezeket elpocsékolni! Neki álltunk délelőtt 11-től délután fél háromig, este meg 6-tól 8-ig. Minden becsületet tettünk és egy nap alatt bevágtunk 20 adagot! Igaz, hogy a levesről és a desszertről hamarosan lemondottunk.

Zürichen keresztül Bernbe érkeztünk. Nekem ez volt végcélom: egyetemi város ahol tanulni és evezni lehet! Már a vonaton mesélték a "mindentudók" hogy Svájcban mindenki gazdag, mindenkinek van autója, mindennap csokoládét ehetnek és így tovább olyan dolgokat, amikről mi még álmodni se tudtunk, mert ismeretlen volt hogy ilyen dolgok létezhetnek. Svájc meseországnak tűnt.
Az első éjszakát egy ifjúsági szállóban töltöttük a város lenti részén az Aare mellett. Karácsonyi hangulat fogadott bennünket. Az ebédlőben egy a plafonig érő díszes karácsonyfa állt. Hetekkel karácsony előtt! Ez nekünk bizony újdonság volt.
Megtudtuk, hogy másnap jönnek a svájci családok, akik bennünket pár hétre vagy hónapokra magukhoz fogadnak. A rádióban felhívták a svájci családokat magyar diákok felfogadására. Többen jelentkeztek mint amennyi diák volt. Segített ebben a karácsonyi szeretet érzelme is? Vagy csak mint "szabadságharcosok" elismerése? Névsorban listázták a családokat meg bennünket is. Így lettünk elosztva. Egyik a másik után. Nekem mint Fabian Baumberger jutott. Talán 10-ik voltam a sorban. Az előzőket láttuk elmenni és beszállni nagy autókba, elegáns hölgyekkel meg a sofőrrel. Mint egy karácsonyi mese! Így én is bizalommal mentem Moriz és Renata mellett, akikről először azt gondoltam, hogy a sofőr a szobalánnyal. Fiatalok voltak. Hol lehet az autó? Hát autó sehol sem volt. Gyalogoltunk jó hosszan. Utána meg autóbusszal mentünk egy Bernen kívüli faluba.

Már este volt. Gondolataim máshol forogtak. Hova visznek, kik ezek? Milyen más itt a karácsonyi hangulat! Mintha a szent este varázsát felhigították volna! Nincsen semmi karácsonyi misztikum, nincsen az a nagy várakozás szent estére. Mi lesz velem? Milyen szépek voltak a győri karácsonyi ünnepek! Odahaza, este, amikor besötétedett, megjött a Kisjézus. Nem a télapó! A gyerekek csak akkor láthatták meg a karácsonyfát. Meggyújtottuk a gyertyákat, a csillagszórókat, elénekeltük a Menyből az angyalt, aztán adtuk - kaptuk az ajándékokat. Az éjféli mise után kocsonya friss kenyérrel és utána kalács járt ki. Itt hogyan lesz?
A városban csillogtak az utcák, az üzletek. A buszmegálló közelében hatalmas, több emeletes magasságú díszített karácsonyfa büszkélkedett. Kisebb - nagyobb csillag és kométa formájú vörös-sárgásan világító lámpák lógtak egyik háztól az utcán keresztül a másik házig. Végig az utcákon. Csomagokkal terhelt emberek siettek sivító gyerekeiket szabad kezükkel húzva, akik az ajándékokat már most akarták. Az egyik üzlet előtt ketten különleges hangszerükkel melankolikus karácsonyi dallamot dudáltak. Ruhájuk szerint pásztorok voltak. Később tudtam meg, hogy ezek az úgy nevezett "zampognari" olasz bárány pásztorok. Karácsony idején ellepik az olasz és a svájci városokat, hogy régi hagyományok szerint a Kisjézus jövetelét hirdessék

Nagyon gyorsan az is kiderült, hogy Baumbergerék átlagos normál svájciak, fiatal tanárok, autó meg minden más gazdagság nélkül, de nagy humanista szívvel. Három szobájukból egyet az én rendelkezésemre adtak. Nem cseréltem volna el őket a barátomnak kijutott banktulajdonosával sem! Nagy szeretetet tanúsítottak velem szemben, ami bizony életem abbani szakaszában, karácsony körül, nagy lelki lendítő volt.

Már másnap belemerültem a karácsonyi nyüzsgésbe. Svájcban a karácsony előkészítése hosszadalmas. Már legalább 3 héttel a szent este előtt kezdődik a karácsonyi bevásárlás, az ünnepi készülődés. Nem kellett sokat várnom, meg szavakkal értenem se, mi a legfontosabb. A karácsonyfát meg kell időben venni, mert a szebbek mennek először. A fa díszítése, persze szaloncukor nélkül, mert az kimondottan magyaros, megtörténik legalább egy héttel hamarabb, hogy a rokonok, barátok, akik már az előző napokban hozzák az ajándékokat, csodálhassák a fát, tudják hova tenni az ajándékukat. Az ajándékok ott maradnak érintetlenül a szent estig.
Hetekkel karácsony előtt kezdik a háziasszonyok a süteményeket készíteni. Persze mind ezt üzletekben is meg lehet venni, de a legfinomabb a saját! A Brunsli, Änisguetzli, Spitzbuben, Zimtsterne, a Mailänderli minden háziasszony büszkesége. Mindenki rendíthetetlenül hisz benne, hogy az övé a legjobb. De a süteménytészta keverése, sütése nem csak a gazdasszonyok gondja. A különben főzni nem tudó férjek is neki állnak buzgón segíteni. Bevettek engemet is. Mindenkinek meg van a különleges receptje: a más fajta csokoládé, kevesebb vagy több cukor, a más márkájú vaj vagy a frissebb tojás, amit a közeli paraszttól lehet beszerezni, az egyik titok, A másik meg, hogy hosszabban de gyenge melegen vagy fordítva, azaz nagy melegen rövid ideig, kell sütni! A gondos és hosszadalmas bevásárlás, a süteménymasszák grammos pontosságú kikeverése, a kiszaggatott formák pihentetése, az edények mosása után a nagy figyelem alatt történő sütés befejezése után nem jön ám a nagy pillanat! Végre, fáradtan, kiéhezve leülni a kényelmes fotelokba hogy munkánk eredményét elpusztítsuk! Nem! A sütéskor csak kis kóstoló illik, amihez hozzájár a beszélgetés: "az X-? kemény volt tavaly… a Brunslinek puhának kell lenni, de hát ahhoz ügyes kéz kell …" és így tovább. Ez után következik a lényeg: az egész család neki áll csomagolni: rokonoknak nagyobb fém, sokszor drágán vett dobozban egy kiló is kijár. A jó szomszédoknak, az irodában a kollégáknak, a titkárnőktől a főnöknek kisebb adag jut. A díszesen becsomagolt celofán zacskóba minden fajtából 4-5 darab dukál. Így mindenki kap sok kis csomagot. Ez nem ajándék, ez csak a figyelmesség jele. Az osztozkodás kezdődik karácsony előtt és eltart az új év első napjaiig. Mindből kell ízlelni. Ez megtörténik odahaza mint az irodában, a munkahelyen, ahol a főnök kávét rendel hozzá vagy pezsgőt kínál. Köszönni és dicsérni kell: "ez nagyon finom volt"… és ha valaki a szurkálást nem tudja hagyni, megjegyzi: "jobban sikerült mint tavaly". Aki nem olyan édesszájú, annak bizony marad még a februári fehér szabadságra is. Szerencse, hogy hosszan elállnak. Mint a felszedett kilók is!

Gabriella, Olaszország
Jászol a feldíszített fa mellett

Itt Olaszországban meglehetősen hasonlóan ünnepeljük a karácsonyt, mint otthon. Az eltérés az, hogy a karácsonyfát már december 8-án felállítjuk és január 6-ig marad meg a fa. Az ajándékot így aztán nem a Jézuska, hanem a Télapó hozza, és december 6. helyett a gyerekek január 6-án a boszorkánytól kapnak nem egy csizmát, hanem egy zoknit tele édességekkel. A családok többsége az ajándékokat 24-én este adja át, de maga a 24-e nem annyira ünnepnap, mint nálunk, hiszen a boltok is este 8 óráig nyitva vannak, kihasználva az utolsó ajándékokat keresők áradatát.

A mi kislányunk szerencsés lesz, mert mind a magyar, mind az olasz hagyományokat megtartjuk: járt nálunk a Mikulás, feldíszítettük a fát már 8-án, az olasz nagymamánál pedig majd egy szép betlehemi jászol is várja majd. Ez egy nagy olasz hagyomány, hogy a karácsonyfa mellé betlehemi jászolt is tesznek, amit különleges precizitással és szeretettel készítenek el és ami tényleg sokszor nagyon szépre sikeredik, hiszen beleraknak működő kutakat, kivilágított házakat, miniatűr állatokat, ételeket, mesterembereket, stb.


Karácsonykor az olaszok is halat esznek, elengedhetetlen a lazac, sütőben sütve vagy füstölve, és végeláthatatlan a karácsonyi édességek sora, amiben a legelőkelőbb helyet a panettone vagy pandoro foglalja el. A mi törökmézünkhöz hasonló a torrone édesség, ami garantált plusz kilókat produkál a karácsonyi ünnepek alatt. Sok családban, főleg a gazdasági krízis előtt volt szokás a karácsonyi vacsora megszervezése egy étteremben, így a háziasszony is élvezni tudja az egész ünnepséget. Körülbelül egyforma fontossággal bír a 25-ei családi ebéd is, ahol a szűk családi körön kívül az egész rokonság összetalálkozik.


24-én és az ünnepek alatt este létezik egy nagyon aranyos szokás: társasjátékozik vagy kártyázik az egész család, várják az éjféli mise idejét és együtt mennek a templomba. Itt Civitavecchiaban, ahol élünk van egy másik érdekes szokás, a "Pastorelle", ahol a fiatalok és öregek összegyűlnek, este 8 óra után együtt mennek énekelni a városban körbe-körbe. Hasonlít a mi szerenádunkhoz, ahol aztán az énekeseknek forró csokit és panettonét adnak. Ez az éneklés eltarthat akar reggel 7 óráig is, hidegtől függően.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bérletes autók, biciklik

Olaszország. Ajándékozz autót és kerékpárt karácsonyra 50 euróért – szól az első pillantásra… Tovább olvasom