Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

El Camino - Az út mindig másképp szép

El Camino – a száraz számok szerint mintegy ezer kilométeres útvonal Spanyolországban, amit tavaly nyáron Antal Judit a férjével 34 nap alatt gyalogolt végig. A zarándoklat végén azonban nemcsak az Atlanti-óceán partján lévő Fisterrába – szó szerinti fordításban a világ végére – jutott el, hanem egy letisztultabb lelkiállapotba is. Divatos szóval élve teljes agymosást jelentett számára ez az út.
– Mindketten szeretünk gyalogolni és két éve a magyarországi Szent Jakab zarándoklaton vettünk részt, aminek a végállomása a lébényi templom. Ezt tekintettük a bemelegítésnek, a próbának, ami után már neki mertünk vágni a spanyolországinak. De aztán kiderült, hogy nem az edzettség számít, fejben dől el, bírja-e az ember a napi harminc-negyven kilométert – mondta el Antal Judit, aki az El Caminon beletanult, hogyan kell a vízhólyagot azon átfűzött cérnával gyógyítani, hogyan lehet egy liter ásványvízben lemosakodni.


Közben megmutatta profi túrabakancsát – de ahogy mesélte –, látott olyanokat is, aki szandálban, vászoncipőben járták végig a zarándoklatot. Akadt, aki hagyományos módon kötélen vezetett szamárra pakolta holmiját, volt, aki modern fémszerkezetű taligán tolta. Az idősebbek ráérősen bandukoltak, a fiatalok csoportosan, hangszerekkel, olykor verseket felolvasva.


Judit nyolc kilós hátizsákot cipelt, kézzel mosta esténként hideg vízben a zarándokszálláson, az úgynevezett albergueben ruháit. Szerinte a zarándoklat már akkor elkezdődik, a „Camino-láz" már akkor kitör az emberen, amikor készülődik. A zarándokútlevelet persze csak a franciaországi határnál lévő Saint Jeanban kapták meg. Innen a Pireneusokon át vezetett az út eleje Navarra tartományba.


Gyakran eltértek az előre tervezett szállásrendtől és a változtatás mindig élménnyel ajándékozta meg őket. A természet gyönyörűségével: vadlovak, birkák, dögkeselyűk látványa kárpótolta őket a fáradtságért. Ezért is alkotta meg magában Judit „az út mindig másképp szép" mondókát. Ugyancsak ajándéknak érezte a különböző nemzetiségű zarándokokkal kötött ismeretségeket. De mivel mindenki a saját tempójában gyalogol, márcsak azért is, hogy az út alatt közelebb kerüljön önmagához, megtanulta új barátait elengedni és isteni jelként élte meg, ha néhányukkal újra találkozott.



Divatos?
Évente 50 ezren, szent években, amikor Szent Jakab napja vasárnapra esik és a megbocsátás kapuja alatt is átmehetnek Compostelában a zarándokok, megközelíti a 200 ezret azok száma, akik végigjárják az El Caminot. Napjaink zarándokai közt nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek akadnak, hanem olyanok is, akik önmagukat, válaszokat keresnek. Judit azt tapasztalta, hogy többen kulturális vagy spirituális okból kelnek útra, utóbbiaknál az nyom a latban, hogy az El Camino párhuzamos a Tejútrendszerrel. Ugyan divatosnak tartják manapság ezt a zarándoklatot, de szerinte ez nem lehet elegendő indok, mert a táv teljesítéséhez erős belső indíttatás kell.














Leónban a zarándokmiséket apácák tartották és szem nem maradt szárazon, amikor elsorolták, mely országokból érkezők gyűltek össze. Zarándokmenü is várta az útba eső településeken a gyaloglókat. Juditék csak minden másnap ettek meleget és kijöttek annyiból, amibe egy kéthetes nyaralás általában kerül. Nem siettek, városnézésekre is szántak időt, megcsodálták többek közt a burgosi és a leóni székesegyházat. Aztán Santiago de Compostelában a bazilikában Judit átölelhette Szent Jakab szobrát. Három ismerősének kívánta, hogy meggyógyuljon súlyos betegségéből, és így is lett. Egy látomása is volt, amely gyászoló barátját nyugtatta meg.


„Magamnak nem kívántam semmit, ehelyett az út alatt hálát adtam mindazért, amim van, főleg a családomért. De az igaz, hogy aki elmegy az útra, nem jön vissza. Nem ugyanaz az ember jön vissza. Bennem jó, nagy csendet teremtett az út, miértek nélküli, mindenkiben örömet lelő, elfogadó végtelent. Talán mert sok boldog, békés, türelmes, egymás felé szeretetet árasztó emberrel együtt tettük meg és megtanultam, hogy nincs értelme kételkedni." – mondta el Antal Judit.

(Jutka férje, Bánházi György négyezer fotót készített az úton, ezekből közlünk néhányat.)


Jakab csillagai és kagylói

Az El Camino, azaz a Szent Jakab-út már a középkorban is zarándokútvonal volt és 1993-ban a világörökség részévé nyilvánították. Legfőbb állomása Galícia tartomány fővárosa, Santiago de Compostela. A hagyomány szerint bazilikájában vannak Szent Jakab apostol földi maradványai. A camino utat jelent, a Santiago Jakabot, a compostella pedig a csillagok mezejének fordítható. A legenda szerint egy remete látomása alapján találtak rá Spanyolország védőszentjének sírjára, amelyet a hegy egyik elhagyatott pontján egy apróbb csillagokkal körbevett nagyon fényes csillag ragyogott be.


A fésűskagyló pedig valószínűleg azért lett az apostol és az El Camino szimbóluma, útvonaljelölője, mert ugyancsak a legenda szerint, amikor az óceánból felmerült a szent teste, ilyen kagylók lepték azt el, hozták a vízfelszínre. A fésűskagyló erezete azt jelképezi, hogy sok út egy irányba mutat.


A kagyló az önismeret szimbóluma is. Akárcsak a kagylónak, az embernek is meg kell nyílnia, és ha „porszem", probléma kerül a lelkébe, a kagylóhoz hasonlóan, önmagán kell dolgoznia ahhoz, hogy megküzdjön vele, ez a gyötrelem is értéket, „gyöngyöt" termel. Ezért is Igaz gyöngy a címe Antal Judit zarándokútról szóló könyvének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ha a munka(nélküliség) lelki beteggé tesz

Németország. A lelki okokból kiírt betegek száma az utóbbi két évben húsz százalékkal növekedett.… Tovább olvasom