Kisalföld logö

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 0°C | 9°C Még több cikk.

Aktív aranyévek

Az olaszoknál például nagyon népszerűek az idősek egyetemének nevezett tanfolyamok, ahol nyelveket, internetezést, fotózást, művészettörténetet tanulhatnak az őszhajú diákok. Külföldi magyar olvasóink beszámolói az aktív nyugdíjas életről.
A kérdések:

– Mit érez, mihez kezd a friss nyugdíjas külföldön?
– Hatvan fölött is lehet valaki aktív?
– Mennyire nehéz a váltás, a munkahelyi napok után a hirtelen megnövekedő szabadidő beosztása?

Szabó Antal, USA, Washington, Seattle

Én 2001-ben mentem igazán nyugdíjba 65 évesen. Nekem nem volt probléma, de a feleségemnek azért hozzá kellet szokni. Én aktív vagyok, most is napi egy és fél órát testedzéssel foglalkozok, utána meg gyalogolok 5 kilométert, ha az időjárás azt megengedi. Mindent megpróbálok, hogy legalább 1600 kilométert gyalogoljak évente. Ha az ember akar, mindig talál valami elfoglaltságot, lemossa az autót, füvet nyír vagy elautózik egy kicsit. Itt vannak igen szép helyek, ahová el lehet menni. Sajnos sokaknak még nyugdíj után is kell dolgozniuk, mert nem elég a nyugdíjuk. De hát ez az élet, ha nem spóroltak pénzt a nyugdíjas időkre, akkor most megszenvedik azt. De a legtöbb nyugdíjas itt csak sétálgat a bevásárlóközpontban és ott nézelődik.


Gabi, Németország

Igaz, hogy tegnap már én is 60 lettem, amit el is hittem, mert utánanéztem az útlevelemben és bizony úgy igaz! A nyugdíjra még nem gondolok, mert Németországban 65 év a nyugdíjkorhatár. Mondjuk nem is érzem úgy magam, hogy le kellene engem állítani öregségi okok miatt. Pár hónapja kezdtem el egy új munkát, senki sem mondta, hogy menjek inkább unokákat dajkálni. Ha valaki azt mondaná nekem holnap, hogy ennyi volt, mától nincs rád szüksége senkinek sem, akkor bizony bajban lennék. Na azt hiszem, hogy én még a 65 után is próbálkozni fogok, valami hasznosat csinálni magamnak és másoknak is, mert anélkül nem tudom az életemet értelmesnek nevezni.

Stefán, Svájc

Aki mindig dolgozott, követte az úgynevezett háromoszlopos spórolást, annak nincsen gondja. A nyugdíjas sokat megengedhet magának: utazhat, bőséges lehet az unokákkal, jól öltözhet, van ideje kulturális körökben működni, stb. A nyugdíjaskorra fel kell készülni. Erre vannak tanfolyamok, például ingyenes computer-tanulás, stb. Vannak hivatalos, a kantontól szubvencionált és önkéntesek által fenntartott egyletek, amelyek kedvező áron például vendéglőt vezetnek, ahol sakkozni, kártyázni is lehet. E szervezetek révén nagy vagy csak egy-két napos utazásokat is lehet tenni.

Az én kantonomban ennek neve: ATTE (Associazione Ticinese Terza Eta – Tessini Egylet a Harmadik Korosztálynak). Ezt nem szabad a népkonyhával összekeverni, mert a kettő nem azonos. Ezt nem rászoruló emberek látogatják. Egy özvegy barátom ide jár hetente párszor ebédelni és utána sakkozni. Nem szeret főzni és vendéglőkben mindig mások mellet ülni. Pár napja egy volt kollégám is ezzel a barátommal odamegy hetente kétszer ebédelni és beszélgetni, mert a felesége akkor dolgozik és nincsen aki odahaza főzzön. Ez az egyesület rendez turistautakat is. Mi is voltunk Oroszországban. Azóta van egy új baráti körünk is, négy pár, akik évente egyszer sorban egy kiváló ebédre vagy vacsorára összejönnek.

Én 70 felett, nem fizetett egyesületi sportfelelős igazgató, országos és megyei sportedző vagyok már évtizedek óta. Edzek fiatalokat, edzőtáborokban töltök heteket, velük külföldre utazok, stb. Dolgozok mint ipari tanácsos, kiképzőként régi munkámnak megfelelően. Feleségem egy nemzetközi egyletnek az elnöke. Nem lehet unatkozni, ha valaki az idősebb korra felkészüI!

Anikó, Parma

Olaszországban, különösen Emilia-Romagna tartományban, ahol lakom, megszámlálhatatlan iparos, kézműves, kereskedő egyéni és családi vállalkozásban dolgozik. Ők – főleg, ha vállalkozásuk jól működik – nem zárják be a céget, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt. Több ismerősöm „papíron" elment nyugdíjba, a vállalkozást a házastárs vagy a gyermek vezeti tovább, de ugyanúgy dolgoznak, mint korábban.

Aki alkalmazottként olyan munkakörben dolgozott, ahol a sokéves tapasztalatra a munkáltatónak továbbra is szüksége volt, elment nyugdíjba, de másnap ugyanott folytatta: szakértőként, tanácsadóként, de már mint egyéni vállalkozó.

Természetesen előfordul itt is, hogy sok friss nyugdíjas hirtelen nem tud mit kezdeni a megnövekedett szabadidejével, de általában az olaszok feltalálják magukat. Akinek nyugdíjkiegészítésre van szüksége, keres magának néhány órás elfoglaltságot: a hölgyek vasalást, takarítást, baby-sitterkedést vállalnak, a tanárnők korrepetálnak, de lehetne sorolni. Sokan nagymamaként, nagypapaként élik nyugdíjas napjaikat, hiszen azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik, nem egyszerű megszervezni a gyermekfelügyeletet. A bölcsőde és az óvoda is sokba kerül, s a délutáni elfoglaltságokra, edzésre, zeneórára hozni-vinni kell az unokákat.

Nagyon népszerűek az idősek egyetemének nevezett tanfolyamok, ahol nyelveket, internetezést, fotózást, művészettörténetet tanulhatnak az őszhajú diákok. Több egyesület rendszeresen szervez kirándulásokat a nyugdíjasoknak, kiállításokat, színházi előadásokat néznek meg együtt más városokban.

Hogy ki mennyire marad aktív hatvan éves kora után..., sok példát sorolhatnék. Olaszországban, így Parma környékén is nagyon népszerű az országúti kerékpározás, s ha megfigyeli az ember a versenybicikliseket, sok közöttük a sportos hatvanas. Akárcsak az uszodában vagy a konditermekben. Bármelyik olasz kávézóba betérve biztosan van legalább egy olyan asztal, ahol idősebb férfiak kártyáznak, a nap bármely szakában.

Bandi, Kalifornia

Az élet a 65. év után kezdődik? Legalábbis ezt mondják nekünk nyugdíjasoknak. Elértük az úgynevezett aranyéveket, a sok évi munkánk gyümölcsét élvezhetjük. Eddig tart, amit belénk beszélnek az okosok. Itt is, mint mindenütt valami tervre van szükség – a mozgás, az ész használata létfontosságú. Aki csak leül, egész napokat tölt a tévé előtt, nem néz hosszú élet elé, legalábbis ezt bizonyítja a statisztika.

A megszokott munka talán nem hiányzik túlságosan, de a munkatársak, a napi rutin egy ideik hiányzik. Léteznek lehetőségek arra, hogy a nyugdíjas továbbra is elfoglalja magát. Én részemről jótékonysági intézményeknél segítettem önkéntes munkával több éven át. Feleségem a helyi kórházban volt önkéntes, amíg az egészsége engedte. Ha valaki fizetett állást keres, arra is van lehetőség, sok gyorsvendéglő alkalmaz nyugdíjasokat, a pénz nem sok, de van elfoglaltság.

A nyugdíjas korhatár nálam még 65 év volt, de 66-ig dolgoztam, mert érdemes volt. Most már a korhatár fokozatosan emelkedik 67 éves korig. Van lehetőség a korai nyugdíjra, de a betegbiztosítás 65 éves kor után lép életbe.

Nekünk nem volt nehéz a változás, készen voltunk a nyugdíjas életre. Több időnk lett szórakozásra, a ház körüli elmaradt tennivalóra, egy-egy szebb nyaralásra. Hozzá kell tennem, hogy amíg dolgoztunk, fontos volt e célra megtakarítani anyagiakat is.

Talán szerencsémre még idáig nem unatkoztam, minden napra van elfoglaltság. Már egy kicsit lassabban megy, az évek jobban nyomnak, de minden napkeltét örömmel fogadok.

Lali, Dél-Svédország

Én jóval korábban kezdtem a nyugdíjamat mint a hivatalosat, de hagyományos nyugdíjasnak lenni is merőben más. Hogy mit kezd és mit érez? Részemről annyi elfoglaltságot teremthetek, amennyit csak akarok, és nem utolsó sorban az unokáimmal való foglakozás, a vigyázás, ami több időt igényelt, hála a mindenhatónak.

Nyilvánvaló az elején nagyon furcsa volt a nagy szabadság, de hamar megszokja az ember. Azt hiszem otthon is ismert, hogy itt Svédországban a nyugdíj nem jelenti azt, hogy idősek vagyunk és másképp kell élni. A legtöbben ugyanolyan aktívak mindenben mint azelőtt, csak éppen nem dolgoznak. Viszont még több időt töltenek a természetben és a mozgásos aktivitások számát is megemeli az ember – persze ahogy az egészsége engedi.

Egy tény viszont nagyon is kellemetlen, az ember úgy érzi, hogy nagyon gyorsan halad az idő. Minél több idő telik el a nyugdíjba menetel után, annál inkább úgy érzi az ember, hogy semmire sem jut idő. Nagyon valószínű, hogy az ember mind jobban körülményesebb lesz, vagy mindent pontosabban akar csinálni.

Természetesen a körülményekre az is jelentősen kihat, hogy jóval kevesebb nyugdíjat kap az ember, mint fizetést és ennek még 35 százalékát adóba levonják. Itt jön be a képbe az a megelőző előrelátás, hogy a nyugdíjasok nagy része még munkás éveiben kötött plusz nyugdíjas biztosítást. De ez mind csak azért van, hogy ne legyen annyira rózsás minden a nyugdíjas évek alatt se.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gergely-névjegy az Escadánál

A második magyar, aki dolgozhat az Escadánál még diák, igaz, az angliai Coventry Egyetemen tanuló… Tovább olvasom