Kisalföld logö

2017. 02. 28. kedd - Elemér 7°C | 15°C Még több cikk.

Negyven kiló

Még javában a cuci idején egy falumbéli asszonyság azzal traktálta a szomszédságot, hogy a téesz földjeiről krumplit, egyebet hazavinni negyven kilóig nem bűn, nem lopás. A téesz ugyebár a miénk, vagyis mindenkié. A krumpli tehát az övé is. Úgy negyven kilóig.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a csütörtöki Kisalföldben beszámoltunk arról, hogy a járásközpontoknak fölajánlott városi épületek, sőt, épületrészek ingyen az állam tulajdonába (sic!) kerülnek. Így a mosonmagyaróvári városháza hátsó udvari traktusa vagy a kapuvári városháza egy része. Talán néhány folyosó vagy mi? Sőt, Csornán az egész városháza – amit amúgy a helyiek előszeretettel emlegetnek cirkuszi sátorként – az államé lehet, ha a két hivatal nem fér el ott együtt. Így a városi elöljáróság titkárnőstül akár a volt községháza épületébe is átköltözne.

Értem én, hogy a város mint közösség meg az állam is mi vagyunk, mindannyian. Vagyis, ami a városé vagy az államé, az a miénk is, legalább virtuálisan, de mégiscsak furcsa ez. Nem vagyok jogász, de azt hiszem, hogy a tulajdonhoz való jog igen erős jogosítvány.

A tulajdonos a tulajdonával bármit megtehet: adja, veszi, ajándékozza, lebontja... mit tudom én. Szóval szabadon rendelkezhet vele. Sőt, azt sem értem, hogyan lehet mondjuk az óvári városháza egy épületszárnyát vagy a kapuvári volt Nádasdy–Esterházy várkastély néhány folyosóját, irodáját esetleg külön helyrajzi számra, más-más tulajdonos javára bejegyezni. Azt meg végképp nem értem, hogy városaink elöljárói miért örömködnek azon, hogy megszabadulhatnak a vagyonu(n)któl.

Értetlenkedésemet egy klasszikussá lett sajtóbeli kérdéssel nyugtázom: ezt most így hogy?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hofi van

Tovább olvasom