Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Mission: Impossible

Ma este kezdődik: csütörtökről péntekre virradóra kellene megegyeznie az EU vezetőinek a 2014–2020-as költségvetésről. Nagyjából ezermilliárd euróról van szó. Csak hogy értsük.

Nincs új a nap alatt, így biztosra vehetjük, hogy a 2005-ös EU-csúcshoz hasonlóan a mostani költségvetési vita is egészen durva alkudozásokba torkollik majd. A hét évvel ezelőtti hosszú éjszaka Gyurcsány Ferenc nagy pillanata volt, politikusi önéletrajzába minden bizonnyal beleírja majd, hogy a kevés európai vezető egyike volt, aki a zsarolás-fenyegetés-követelés játszmáját pókerarccal végigülte, s majdnem 5 százalékkal alkudta fel a magyaroknak járó támogatásokat.

Gyurcsány sikerét utólag kár vitatni, de azt is, hogy egy évre rá az uniós ajtókon belül már múlt időben beszéltek róla, s ezt mindenekelőtt magának köszönheti. A politikai tisztesség szintén megköveteli, hogy néhány órával a 2012-es brüsszeli gongszó előtt tisztázzuk: Orbán Viktor elképesztően rossz pozícióból indul, ugyanis mínusz harminc százalék a neki szánt tárgyalási alap. A most lejáró ciklushoz képest tehát ennyivel kevesebbet ajánlott Magyarországnak az EU.

A magyar embernek nem kell magyarázni, milyen az, ha a zsebében tíz helyett hét forintot talál, de hogy mennyire kínos ez az ajánlat, íme még egy bizonyság: 2009 óta az állami beruházások 97 százaléka uniós (kohéziós) pénzekből valósult meg, lényegében tehát nem épült ez idő alatt új tanterem vagy akár egy méter út, a megyében csatorna EU-s pénz nélkül. A mozgó árfolyam miatt nehéz megmondani, hogy 2007–2013-ban mennyi pénzhez jutottunk, de 8 ezer milliárd forinttal szokás számolni. Ha nem sikerül a csoda csütörtök éjjel, akkor ebből az évtized második felében 6 ezer milliárd alatti keret lesz.

Futunk a pénzünk után, mit szépítsük, ami vigasz, hogy nem vagyunk egyedül. Tizennégy másik tagállammal együtt próbáljuk majd meggyőzni a nagyokat (a befizető államokat), hogy mégiscsak tegyenek be több pénzt a közösbe. Nem lesz egyszerű, főképp úgy nem, hogy például David Cameron brit miniszterelnök a felesége búcsúcsókján kívül parlamentje forró ölelésével – és határozatával – indult útnak. Az pedig hétköznapi nyelven így szól: el ne merd fogadni az uniós költségvetést, pajtás, csak akkor, ha az jelentősen alacsonyabb a mostaninál.
Jó hír, hogy az egyéni sértődéseknek itt nincs helye, még ha a kokik és a sallerek – a bennfentes hírek szerint – karcos emléket hagytak néhány uniós vezető fejében. Brüsszel kemény alkura készül Orbánnal, ebben nincs kétségem. S abban sincs, hogy akik majd már végeztek, kíváncsian figyelik, mi lesz a magyar „lehetetlen küldetés" sorsa. Ki nem mondják, mert ott nem illik, hogy az elmúlt évekért cserébe örüljünk, ha a fenekünkön a piros pöttyön túl van más is. Pedig gyanítom, ezt gondolják.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húszezer év

Tovább olvasom