Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Kultúrkarám

Kultúrembernek tartom magam. Félve írom le ezt a summás énazonosságot, mert tudom, hogy az országra váró nehéz évek a margó szélére szorítják ezt a luxust, pedig sok magamfajtát ismerek, akik nem a kocsmai hőzöngésben, transzparensek cipelésében, mások megbélyegzésében, Júdások keresésében és sárga csillagok újraosztásában keresik a társadalmi igazságot vagy igaztalanságot.

Viszonylag nagy magabiztossággal tudom kiválasztani, hogy melyik színházi előadást tapsoljam meg, kinek a könyvével bújjak ágyba, melyik filmen sírjam tele a zsebkendőt, kinek a zenéjére szeressek és melyik festmény előtt gyökerezzen földbe a lábam. A mindenevők kíváncsiságával hajszolom mások gondolatait a világról, mert engem is inspirál a Teremtőnek a jókedve, ahogy milliónyi árnyalatot suhintott az ecsetével, mikor az emberi szellemet megalkotta. Hagyom magam, hogy felkapjon a földről egy-egy szép pillanat és repítsen messze a valóságtól, ami nekem is sárga csekkekből, szatyorcipelésből, egekbe szökő árakról és egyre távolibb fizetésnapokról szól.

Nyöhömködős húsz évünk legnagyobb értékének tartom, hogy zabolázatlanul szárnyalhatott a szellem, a mindenkori megmondóemberek nem akartak csavarhúzóval belepiszkálni a művészemberek fejébe, nem kellett ugyanarról ugyanazt gondolni. A szocialista kultúrpolitika „aczélos" szentháromsága, a támogatott-tűrt-tiltott megkülönböztetése rossz emlékké homályosodott, demokratikusan élhette meg mindenki saját kultúrirányultságát.

Sokan sokfélén értelmezik a Magyar Művészeti Akadémia felállítását, mely deklaráltan a nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség mellett harcoskodik és ezt a szellemiségét várja el minden magyar alkotótól. A civil szerveződésként indult, majd az alkotmányban legitimizált és a minap 2,6 milliárd kormányzati pénzzel teletömött gyülekezet olyan katalizátora lehet a magyar kulturális életnek, amiről csak álmodtunk. Szóra sem érdemes, hogy olyan nagy értékű ingatlanokat fog birtokolni az akadémia, mint a Műcsarnok és a Pesti Vigadó, és az sem számít, hogy komoly életjáradékkal kecsegtet a csatlakozás, ha ideológiailag jól fésült a jelölt.

Egy dologgal nem számoltak az urak: hiába az igyekezet, hogy egy karámba tereljék az alkotókat, a gondolatok szabadságát a villanypásztor sem akadályozhatja meg. Hogy mi a gusztustalan, ízléstelen és elvtelen a világban – egyre nagyobb bizonyossággal tudom eldönteni. Kultúremberként, akadémia nélkül is.

Olvasóink írták

  • 2. dsj 2012. december 05. 17:36
    „Kultúrkarám: Miért pont a kultúra maradna ki a bekerítésből, az egész pályás letámadásból. Majd ők megmondják, hogy mi tetszik neked, később majd azt is, mit gondolj, és azt is hogyan. Nyilván, illő tisztelettel! Nekünk most jött el Orwell 1984-e.”
  • 1. öröksoproni 2012. december 05. 09:53
    „Az utolsó mondatokhoz: igen, vagyunk néhányan, akik el tudjuk dönteni. Ugyanakkor a gyerekeknek ideológiai giccsel, írásokkal, stb. fogják a fejét tömni az iskolában, azt kérik tőlük számon, tehát még több lesz feladat a családban, hogy ne a kockafejűek elvárásainak akarjanak megfelelni. És kérdem én halkan: mi van a tömeggel, akik valóságshow-kon, "tehetségkutatókon", szennyen nőnek fel, akik csak a bulvárlapokat olvassák és hagyják magukat manipulálni és mindent elhisznek, mert a gondolkodás nem érték az iskolában - sem.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Reklámidő

A végső tapasztalás pedig, hogy minden eladó és mindenre van vevő. Joghurt vagy eszme szinte egyre… Tovább olvasom