Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Nagyobb léptékre váltana Koltay

Győr - Koltay Gábor, a győri kulturális élet újragondolására felkért filmrendező letette a városvezetők asztalára azt a cselekvési tervet, amely elképzelése szerint magasabb szintre emelheti a város kulturális életét.
– A felkérése óta eltelt öt hónapban rengeteg programon vett részt. Mi ragadta meg leginkább?

– Amit csak tudtam, megnéztem. Feltérképeztem a „nem hivatalos", civil kulturális kezdeményezések jelentős részét is. Újdonsült győri barátaim még a legeldugottabb helyeket, kapualjakat, belső udvarokat is megmutatták, amelyeket nagyszerűen ki lehetne majd használni. Figyeltem a kínálatot és kerestem az újabb lehetőségeket is. Meggyőződésem, hogy sok mindenből a jelenleginél jóval többet is ki lehetne hozni. Például a bazilikából vagy a Szent László-kultuszból, de további értékes lehetőségeket látok a zsinagógában is. A barokk hagyományok sokoldalú ápolása megragadott, de Győrben egy valóban nagyszabású, európai léptékű és színvonalú barokk fesztivált is lehetne rendezni. Most persze csak néhány mozzanatot emeltem ki, amellyel jelezni akartam, hogy van mire építeni, de az alapokra nem „családi házakat", hanem „palotákat" kell tervezni.

– Hosszú idő óta megfogalmazott közigény, hogy a városnak legyen egy nyári megarendezvénye, hiszen valóban hiányzik egy nagy Győri Ünnepi Játékok programsorozat, közismert szereplőkkel, együttesekkel, külföldi sztárokkal, operával, musicallel, balettel, olyasmi, mint amilyet minden évben a szegedi Dóm téren rendeznek. Arról nem is beszélve, hogy nagyívű tematikus gondolkodásmódra van szükség, amely sok intézmény és szervezet tervszerű együttműködésére épül. Ilyen lehetett volna idén például a „reneszánsz év" programsorozata, amelyen különböző műfajú események egész sora Hunyadi Mátyásról és a magyarországi reneszánsz kultúráról szólhatott volna.


– Arra céloz, hogy nem gondolkodunk eléggé távlatos léptékben?

– Mondjuk úgy, hogy mivel számos jó ötletet, rendezvényt, kiállítást, kisebb fesztivált láttam, tehát őszintén mondhatom, van mire építeni. Ahhoz azonban, hogy ne csak a városlakókban gondolkozzunk, hanem a jelenleginél sokkal több kulturális turistát fogadhassunk, a regionális, sőt, az országos érdeklődés felkeltésére van szükségünk. Ehhez pedig lépésről lépésre meg kell újulni, határozott irányban tovább kell fejlődni.


– Volt alkalma megismerni a kulturális életben tevékenykedőket is. Ön szerint alkalmas a győri „szakmai emberanyag" arra, hogy a város eggyel nagyobb léptékre váltson?

– Egyértelműen. Kilencvenöt százalékban arra a szellemi kapacitásra, azokra a szakemberekre szeretnék építeni, akik jelenleg is a kultúra területén dolgoznak és azokra, akik tehetségesek, csak eddig nem kaptak lehetőséget. Számítanék azokra is, akik mára többszörösen csalódottak lettek, mert korábban sokat beszéltek nekik a megújulásról, aztán semmi sem lett belőle vagy csak apró részeredmények születtek. Ezzel a hitetlenkedéssel gyakran találkoztam. Az én feladatom, hogy megtartva a jelenlegi értékeket jelentősen továbblépjünk. A városlakók szeretnék lokálpatrióta büszkeséggel regisztrálni, hogy a közösség magas színvonalú kulturális igényeinek kielégítésén túl egyre többen „kívülről" is érkeznek a poliszba, mert ott „történik valami".


– Ez évek óta elhangzik, valahogy mégsem sikerült eddig az áttörés... Bizonyára van már kialakult véleménye arról, miért nem.

– Ennek nyilvánvalóan sok oka volt. Ha nem csinálunk nagy, fontos és újszerű dolgokat, abból különösebb baj sem lehet. Ezért aztán a politika általában nem szeret vállalkozni, nehezen hoz meg fontos döntéseket. Az országban – mindannyian látjuk – naponta egymásnak esünk, gátlástalanul fúrjuk egymást. Ezt a saját bőrömön is érzem. A szeretet és tisztelet ezernyi megnyilvánulása mellett voltak, akik – minden irányba harsogva, ráadásul még véka alá sem rejtve ellenszenvüket – kifogásolták a jelenlétemet és akadtak, akik agresszív szándékokkal politikai síkra akarták terelni a munkámat. S aztán még ott vannak a szakmai és emberi féltékenykedések, ellenérdekek is. Ebben Győr semmiben sem különbözik az országos átlagtól. A vezetőkön múlik, hogy elmerülnek-e ebben a szándékosan gerjesztett zavarosban vagy felül tudnak emelkedni az emberi gyarlóságokon – az általuk vezetett közösség érdekében. Én úgy hiszem, hogy Győrben erre most van esély.

Koltay Gábor reméli, hogy az összefogásnak sikerül felülírnia a közhangulatot. Fotó: Bertleff András
Koltay Gábor reméli, hogy az összefogásnak sikerül felülírnia a közhangulatot. Fotó: Bertleff András

– Aztán itt van még az intézményvezetők ellenállása, akik nehezményezhetik, hogy egyszer csak idejön egy „messziről jött ember" megmondani, mit csináljanak...

– Nem akarom „megmondani", mert ezt közösen kell kitalálnunk. Biztosan vannak ilyen hangok is a háttérben, de nekem egyelőre jó tapasztalataim vannak. Minden szakemberre szükség van. Együtt fogjuk megmozgatni a hegyeket. A városvezetők öt hónapja nem kötöttek volna szerződést velem a kulturális stratégia cselekvési tervének elkészítésére, ha nem lenne hosszú ideje egy olyan markáns szándék és hangulat a városban, hogy Győr – ha nagyon költőien akarom kifejezni magam – forduljon a Nap felé. Hosszú időre visszamenőleg érzékelem ezt a szándékot, Kolozsváry Ernő érdemeitől kezdve Balogh József munkájáig. A mostani vezetés, Borkai Zsolttal az élen most még konkrétabb, távlatosabb lépéseket szeretne tenni. De ehhez a közösség aktív támogatása is kell. Az elmúlt hónapokban nagyon sokszor hívtak baráti társaságokba, klubokba, a civil fórumoktól kezdve a Rotary Clubig, számtalanszor megállított az utca embere, s lassan egyértelművé vált számomra, hogy az aktív városlakók többségében ez a kulturális igény sokoldalúan megfogalmazódik. Én pedig úgy látom, hogy a városnak minden potenciális lehetősége megvan arra, hogy a régió, de tágabb értelemben az ország egyik szellemi kulturális központja legyen. Eddigi sokirányú tevékenységemre és kultúraszervezői munkásságomra alapozva úgy hiszem, hogy segíteni tudom ennek a szándéknak a megvalósulását. Ehhez persze olyan munkatársakra és együttműködő partnerekre van szükség, akik velem együtt – gróf Széchenyi István szavaival élve – szeretnék „ébreszteni, felingerelni, életre hozni!" az embereket.


– Visszatérve a nyári programokhoz: idén a „Négy Évszak Fesztivál – Nyár"-on belül volt tucatnyi kisebb fesztivál, ezernyi program, mindehhez pedig többnyire kaotikus, zavaros kommunikáció. A marketingre is van terve?

– Hiszek az intézmények együttműködésében, s ezáltal az értékek kiemelésének a lehetőségében, valamint az elkerülhetetlenül szükséges szelekcióban. Nem lehet minden héten ünnepet tartani, mert akkor megszűnik a varázsa. A cselekvési tervben javaslatot teszek a szelekcióra, de ezeket a végleges döntéseket a városi kulturális intézmények szakmai irányításával együtt gondolkodva, adott esetben vitatkozva kell megtenni. Nyilvánvaló, hogy sokkal hatékonyabb reklám- és marketingtevékenységre van szükség, főleg, ha országos érdeklődést szeretnénk kiváltani, de ehhez nagyobb összegek is kellenek. Hiába csinálunk fontos dolgokat a városban, ha ezt nem tudjuk megismertetni a régió közönségével, tágabb értelemben pedig az ország lakóival.


– Ha már a közhangulatot említette: tapasztalat és jó szándék ide vagy oda, ezen aligha tud változtatni...

– Abban bízom, hogy a városban túlnyomó többségben vannak azok, akik mögém állnak. Mélyen hiszek a közösség erejében, kitartó támogatásában. Éppen 25 évvel ezelőtt nem a politika, hanem a közönség szeretete, kitartó lelkesedése, ha úgy tetszik, „nyomása" járult hozzá az István, a király óriási sikeréhez. Én hiszek ebben a közösségben, de fontos, hogy ők is megnyilvánuljanak és nyíltan kifejezzék: a kulturális megújulás szándékát támogatják. Ez nagy hatással lenne a döntéshozókra is, akik mindig „mérlegelnek". De ezen nem is szabad csodálkozni. Őszintén szólva nagy csalódás lenne – és nem elsősorban nekem –, ha a városvezetés visszakozna. Egyet viszont egészen biztosan szeretnék elkerülni: koncepcióm, cselekvési tervem, amely mögött nagyon sok ember, csoport hosszú évek óta tartó, közös erőfeszítése is felfedezhető, a jó magyar szokásoknak megfelelően a pártpolitikai veszekedés és az adok-kapok szintjére süllyedjen. Győr közönsége nem ezt érdemli. A városi kultúra középtávú stratégiájának maradéktalan megvalósulása nem a pártokért van, hanem a 130 ezres közösségért. Lehet, hogy különböző a világnézetünk, bizonyos kérdésekben különbözik az ízlésünk vagy akár a szemléletünk, de biztosan tudom, a sokfajta érték egymás mellett élését biztosító kulturális, szellemi előrelépés nem bal- vagy jobboldali megközelítés tárgya. Ha valaki veszi a fáradságot és áttekinti, hogy a nevemmel fémjelzett Szabad Tér Színház négy színpadának programjai és a Budapesti Őszi Fesztivál több száz rendezvénye mit tartalmazott, érzékelheti, hogy számomra egy vitathatatlan mérce van, és ez a minőség. Ennek a szemléletnek a győri megvalósítása érdekében mindenkire számítok.


– Ritka, hogy a politika egy emberként odaálljon valaki mögé, aki ráadásul nem titkoltan elkötelezett az egyik politikai oldal mellett. Mit gondol, kap elegendő pénzt, paripát, fegyvert is a folytatáshoz?

– Az a kulturális stratégia és cselekvési terv, amiben én hiszek, s amit én fontosnak tartok, nem bal- vagy jobboldali kérdés. Ezt minden közösségért tenni akaró, jó szándékú embernek támogatnia kellene. A Széchenyi által megálmodott szellemi, kulturális fejlődés, a kiművelt – ahogyan ő mondja – „tudományos emberfők" sokasága képes csak megváltoztatni, szebbé és jobbá tenni a világot. Persze ehhez anyagiak is szükségesek. Az elkövetkezendő hat évben fokozatosan kell elképzeléseinket megvalósítani. Gondosan áttekintettem, hogy a legnagyobb városok mennyit áldoznak a kultúrára.

Terveim megvalósításához, először tehát 2009-ben a felét, vagy inkább harmadát kérem annak, amelyet más városok áldoznak a kultúrára.

– Ne felejtsük, a világtörténelem arról szól, ha egy ország bajban van – márpedig Magyarország nagy bajban van –, akkor hosszú távú kulturális és oktatási beruházásokba kezd. Reményeim szerint Győr éppen ezt kívánja tenni. Ebben szeretnék segíteni.

Olvasóink írták

  • 4. nagyabaj 2008. október 10. 21:11
    „A baj az,hogy eddig Koltay Gábor Győrrel kapcsolatos nyilatkozatai egytől egyig :MASZLAG!
    Semmi konkrétum!
    Tessék visszaolvasni.
    Semmi fajta széles alapokon nyugvó egyeztetés a város polgáraival.Mega,meg Giga s hasonló szavak,nagy durranások...
    Olyan közhelyeket emleget amit a helyi kultúremberek már évek óta kristálytisztán látnak.”
  • 3. Fjó 2008. október 10. 09:19
    „Csak nyugi! Ez még csak a szellemi hereverés! Lássuk a medvét! Mit takarnak a míves gondolatok? Nagymagyarkodást, bőgatyát és úri baromságokat? Ma a kultura területén is működnek okos fiatalok, akik tenni is akarnak és nem csak lenyúlni ügyeket.Tehát verseny! Ebből kijöhet valami. Nem kell rögtön hasra esni, mert Koltay nyitott szemmel álmodik.”
  • 2. F.P 2008. október 10. 07:50
    „Végre egy ember aki távlatokban a minőségben gondolkodik! Remélem , Borkai , mint olimpia bajnok is hasonlóan vélekedik! Ha nem a minőséget válassza a maradék hitelét is elveszti a jelenlegi polgármester!”
  • 1. sziszifusz 2008. október 10. 06:20
    „Esetleg a tervekből, a koncepcióból - csak egy kis morzsát-ha szabadna kérni,megismerni,olvasni -mert eleddig sokan megállítottak és a hátsóudvarokat is láttam.
    Nagyívű az igaz.Meg mega.Megérdemelnénk.Elő a világtörténelemmel.
    Egy emberként.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mégis döntöttek, csak három gimi marad

Győr - Felére csökkenti az induló gimnáziumi osztályok számát a jövő tanévben a győri önkormányzat -… Tovább olvasom