Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Mit szeret Győrben? És mit nem?

Győr - A Kisalföld ezt az egyszerűnek tűnő kérdést teszi fel mostantól heti rendszerességgel Győr ismert közéleti személyiségeinek, véleményformáló értelmiségieknek.

Hogy nem is olyan szimpla a válasz, főképp, ha a megoldásra is javaslatot kérünk, cikksorozatunk első három megkérdezettje már tudja. Ha bárkitől azt kérdeznénk, szerinte mi a baj a városban, csípőből öt példát mondana a forgalomra, a büdös pályaudvari vécékre, a tömött kórházi rendelőkre, az összefirkált falakra vagy a drága belépőjegyekre. Pedig szeretjük Győrt, azért élünk itt.

Szóval szeretjük Győrt, ezért  éppúgy lehet jó szívvel ötöst adni a gondozott parkokra, a jó éttermekre vagy az átlagnál szúnyogmentesebb éjszakákra. Cikksorozatunkat éppen ezért nem panaszládának terveztük: a megkérdezettek olyan közszereplők, akik a maguk módján tehetnek és tesznek is Győrért; most pedig elmondhatják, mi tetszik nekik a városban, mi nem, s mit tennének ők azért, hogy a „nem tetsző" helyzeten változtassanak. Az első részben kivételesen nem egy, hanem három megszólalónk lesz: egy cégtulajdonos-gazdasági szakember, egy színész és egy orvosprofesszor. Természetesen mindannyian Győrben élnek.

Nagy Balázs színész szerint a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz hasonló ünnepségsorozatot lehetne rendezni a Széchenyi téren, ha Győr valóban kihasználná a tér adottságait. Fotók: B. A., H. B. E.
Nagy Balázs színész szerint a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz hasonló ünnepségsorozatot lehetne rendezni a Széchenyi téren, ha Győr valóban kihasználná a tér adottságait. Fotók: B. A., H. B. E.

Nagy Balázs, a Győri Nemzeti Színház színésze gondolkodás nélkül mondta a választ Győr értékei mellett: „A belváros! A hangulatát semmi mással nem lehet összehasonlítani, nemegyszer a próbák közötti szünetben is sétálok egyet." Nem meglepő, de ehhez kapcsolódik a „nem tetsző" kategória is: a színész azt sajnálja, hogy a Széchenyi teret nem használja ki kellően a város. „Egy szegedi szabadtéri játékokhoz hasonló rendezvényt is el tudnék képzelni nyaranként a mi terünkön.


A mobil nézőtér biztosítása nem lehetne leküzdhetetlen akadály, a felújított tér hangulata és a színházszerető közönség pedig véleményem szerint adott."

Hogy mit tudna színészként ennek az álomnak a valóra váltásáért tenni, azt mondta: „Színészbarátaimmal alakítanék egy ideiglenes társulatot, s bemutatnánk egy jó darabot, de akár koncertet is tudnék szervezni – bár ez egyelőre tényleg még álom."     


Prohászka Ottó a Presztízs-díjas Tutti Élelmiszeripai Kft. ügyvezető igazgatója, idén márciusban Pro Urbe kitüntetést kapott a várostól. Ami tetszik: „Isten jó helyre teremtette Győrt. A jó földrajzi elhelyezkedés mellett az úthálózat kiépítésével is elégedett vagyok; azzal, hogy könnyen eljuthatok három repülőtérre, illetve három európai fővárosba: Bécsbe, Pozsonyba, Budapestre. Jó Győr műszaki kultúrája, de jó a színházi kultúrája is."


A „de", tehát ami nem tetszik – bár nem beszéltek össze Nagy Balázzsal –, szintén a Széchenyi térhez (is) kapcsolódik: „A történelmi belváros igazi kávéházi, teraszos életét hiányolom. Nem jó, hogy a csendrendelet miatt a Baross út este tíz-tizenegy után gyakorlatilag kihal, pedig minden adott lenne arra, hogy legyen ott élet. Kevés olyan park van továbbá, ahol szökőkutak csábítanák az embereket, a Radó-szigetben sokkal, de sokkal nagyobb lehetőség van, mint amit kihasználunk belőle." Mit tenne akkor: „Először is megszüntetném a csendrendeletet, másodszor pedig minden támogatást megadnék, hogy a hamarosan elkészülő Széchenyi tér valóban teraszos központ, igazi sétálónegyed legyen."


Prof. Oláh Attila, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház orvos igazgatója: „Emberléptékű és befogadó város Győr, amit csak szeretni lehet. Én éltem Szegeden, Debrecenben, sőt, Pécsett is, de sehol nem éreztem azt, amit itt: soha senki nem éreztette velem, hogy kívülálló lennék csak azért, mert nem itt születtem. Szeretem azt is, hogy épp annyira nagyváros Győr, hogy nem unalmas, de az emberek még megismerik egymást." A professzor a „mi nem tetszik" kérdésre azt válaszolta: „Én is azt érzem, hogy nem él a város lehetőségeivel. Elsősorban a Mosoni-Duna-parton – de ez igaz lehet az összes folyópartra is – sétányokat, korzókat lehetne kialakítani, ahol pezsegne az élet. Amennyit én tehetek ezért, az az, hogy jó szívvel ajánlom az erről döntőknek: gondolják meg, mit lehetne ezért tenni."

Olvasóink írták

  • 5. ASHER 2009. május 03. 16:29
    „az a kep a hirekben; nem a szegedi domter??
    mi ez kerem??gyor irigykedik??”
  • 4. PaPa 2009. május 02. 07:39
    „Végre egy olyan lehetőség ahol az utca embere is elmondhatja a véleményét a várossal kapcsolatosan. A közgyűléseken mindig elfogadják a beszámolókat igaz azok, akik elfogadják azok csak gépkocsiból ismerik a várost. A város egy szemétdomb akár merre megyünk mindenhol csak a szemét. Gyalogos utcaseprők csak a belvárosban látható de ők sem az utcát seprik hanem a szemeteseket ürítik, zsákokba amit az egyik játszótér mellet gyűjtik majd minden második nap viszik el addig az élősködök válogatják a benne lévő dolgokat. Más kérdés, hogy a sétáló utcáról nagyon szép látvány a turistáknak! Az utcákat a szél sepri mert más nem, azt gondolják, hogy reggel végig száguld, a seprő autó azzal megvan, oldva a belváros tisztasága. A járdaszélek mentén a parkoló gépkocsik miatt nem tud a gép dolgozni, ezért kellene a hagyományos eljárás (seprű és dolgos kéz). Azért mert a belvárosban most feltúrnak, mindent az nem azt jelenti, hogy az egész város ússzon a szemétben. Anno az átkosban a rendőr végig ment a járőr útvonalán és ahol a ház vagy bolt előtt nem volt össze seperve a járda beszólt a házmesternek vagy a bolt tulajdonosnak. Ma reggel meg még rendőrt sem lehet látni 6-óra után. A butikos meg csak addig ismeri a közterületet a boltja előtt, míg ott parkol a Trabantjával. A város egyetlen egy fehérfoltja a Margaréta virágbolt, aki megmutatja, hogy milyenek kellene leni egy bolt kinézete az utcafrontján. A külterületekről meg nem is tudunk olyanról beszélni, mint tisztaság, az utcaseprő gép ahol eltud menni ott végig, megy aztán kész, a járdamellet meg csak gyűlik a szemét. Tavaly a T.V. mutatta, hogy nyáron, pesten mossák az utakat Győrben meg még arra sem voltak képesek(már csak akkor mikor már elviselhetetlen volt a levegő)az átkosban nyáron mindig mosták az utakat nem csak a levegő miatt hanem a por miatt is kellene.”
  • 3. Stewe 2009. május 01. 20:33
    „Az ágyúk és környéke, valamint a folyópartjaink rendesen le vannak pukkanva. A Rába-parti lépcsősorok sörösüvegszilánkokkal szeméttel és mocsokkal vannak tele. Lenne tennivalójuk a városmarketinges szakembereknek.”
  • 2. onem 2009. május 01. 17:45
    „Győr: a nem működő szökőkutak városa. Csak kettőt említenék: Kerényi Jenő A faun és nimfák alkotását a Bisinger sétányon és Borsos Miklós alkotását, a Bartók Béla úti Bartók emlékművet. Csak a művészek megérdemelnének annyit, hogy ezek szemét és kosz helyett tiszta vízzel teljenek meg!!!”
  • 1. onem 2009. május 01. 17:24
    „Győr szégyene: a 82-es főútról Kismegyerre bevezető út. Most, hogy a napóleoni csata emlékhelyről ellopták a turult és "nagy emberek" is jártak arra, felszórták murvával, kicsit járhatóvá vált. Egyébként kátyú- kátyú hátán, egy hold-, vagy marsjárművel is nehéz végigmenni rajta. Így kell kinézni egy főútvonalról Győr városába bevezető útnak???”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem él a kedvezménnyel

Győr–Kőszeg - A kerekes székhez kötött Molnár Benedek nyelvvizsgára készül. Állapota miatt… Tovább olvasom