Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 33°C Még több cikk.

Keep Smiling: bohócok és bolondok

Kritika - A filmeseket régóta érdekli a tánc, mert dinamikus, látványos, és képekkel kommunikál, mint ők. De mit kezdhet a filmmel egy koreográfus? Ben van Cauwenbergh 2006-os munkája, a Keep Smiling érdekes választ ad a kérdésre. Még különlegesebbé teszi az előadást, hogy az Európában a multimédiát a színpadi videodizájnban legkreatívabban felhasználók egyike, Dmitrij Simkin a győri előadás társtervezője.
A filmes mitológia ikonja becsalja a nézőtérre a balett beavatott értői mellett a kíváncsiskodókat is. Persze kockázatos. De ha valami azt súgja, néha 19-re is lapot kell kérni. A győri társulat most ezt tette, s a klasszikus tánc hívei is el kell ismerjék, nem nagyon hallottak ennyi önfeledt gyereket kacagni, s láttak még több felnőttet eltűnődve mosolyogni a nézőtéren.

Pereg visszafelé a film

Az előadás temetési szertartással kezdődik belecsempészve azonnal „cirque noveau" fanyar világát. A halott a koporsófedél alatt tovább énekel, majd „visszatáncol" az életbe. Pereg visszafelé a film. Az örökké küzdő kisember nem hagy itt minket. Itt lesz ő még akkor is, mikor mi már rég elmegyünk. Neki még 19-ig sem sikerül jutnia, nem fogja berúgni a szalon ajtaját (mert rögtön orrba vágná), és ha valaki széttárt karral indul felé, biztos mögötte jön a gesztus címzettje. De rendületlenül harcol azért, hogy az élet örömeiből neki is jusson valami. Kereskedelmi csatornákon nem vetítik a munkáit. Chaplin az emberségről beszél, a ma „szórakoztatóinak" csak az ember anyagcseréjéről van mondanivalója. Bohócok és bolondok közt táncolni lehet a különbséget. Ezt látjuk a színpadon.

Chaplin-koktél

Egy érdekes performance zajlik a szemünk előtt. Az előadásban egymást váltva, vagy egymást kiegészítve pereg a színpadi akció és a filmes látvány. A graffiti épp rajzolódik előttünk, a filmképek futni kezdenek. Meglepő ötletek sora: a kivetítőn és a színpadon egyszerre kezdődő tánc hirtelen aszinkronmozgássá lesz. A két bocskor beballag a gazdájához. A menekülő csavargó fejest ugrik a „táncparkettbe" és kalimpáló lábakkal el is tűnik benne. Egy cirkuszban a csoda is természetes.

Bevonják a kamerát is a játékba. A végén a virágot ennek segítségével kapjuk meg. A szépséget itt hagyta nekünk a Csavargó. A videotechnika alkalmazásának veszélye is van! Könnyen elterelheti a figyelmet a színpadi történésekről, ha azok nem tesznek hozzá a látványhoz. A háborús témát mitologizáló vietnami filmrészlettel a „helikoptertánc" még tartotta a lépést, de a végén a zárójelenet már funkciótlannak hatott az üzenetet közvetítő képsor mellett.

Sebestyén Bálint a címszerepet táncolva kihozza nekünk szépen sorba a poharakban az italokat: a bájitaltól a méregpohárig. Még a kísérőket is. Mi vehetjük el a tálcáról, amire vágyódunk. Játszik tárgyakkal, mintha élnének, és testekkel, melyek élettelennek tűnnek. Táncol duettet Kölyök alteregójával (Bódi Bianka), a burleszk örök figuráival, a morcos rendőrrel (Pátkai Balázs) és a csábos szépséggel (Sóthy Virág). A bokszjelenetben lassított filmet idéző zuhanása bravúr. A másik bolond, a népet kényszeresen vezérelni és tanítani akaró Diktátor filmbeli
szónoklata és híres földgömbjelenetének élő interpretációja
remek.

A pokolban és a mennyben

Felvetődhet a kérdés, a látszólag a balettől idegen mozgásvilággal mit kezdenek a táncosok? Olyasmit látunk, amit a muzsikusok örömzenélésnek neveznek. Lubickolnak: zenében és mozgásban egymást váltja a mondén világ léhasága, a burleszk humora és a klasszikus elegancia pillanatai. Pokolbéli jelenetet rögtönöznek Waits balladájára, Armstrong rekedtségére megidézik New Orleanst, a revüben fellép Josephine Baker (Szalai Judit), s egy fergeteges kvartett, egy félresikerült angyalok kara a musicaltáncosnők örök paródiáját ropja el. (Megjegyzem: a cirkuszi porond szabályai szerint nem szabadott volna őket a siker után a következő jelenet kulisszájaként fent hagyni a színpadon.)

Azon persze eltűnődhetünk, olyan lett-e a világ, amilyennek Chaplin Csavargója szerette volna látni. Ha nem, akkor valamit nagyon elrontottunk. Mert minden ihletnek a szeretet az alapja. Még akkor is, ha megmosolyogjuk néha.

A javasolt koreográfia: álljunk délcegen pár pillanatig, majd lassú, de határozott mozdulattal jobbunkat illesszük a halántékunkhoz. Aztán emeljük meg (kemény)kalapunkat a Győri Balett előtt.



hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A búvárrégész levédetné a betonhajót

Ásványráró, Budapest - Hadtörténész, műtárgyvédelmi szakember és búvárrégész tartott helyszíni… Tovább olvasom