Kisalföld logö

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 1°C | 13°C Még több cikk.

Az alkotás a szív megnyilvánulása

Több alkalommal megjelentek már verses oldalunkon Dittrich Panka írásai. A 46 éves – hajdan állami gondozott – asszony számára meghatározó energia a szeretet, és persze ennek egy sajátos megnyilvánulása a vers.

Először prózában adta közre gondolatait-érzéseit Dittrich Panka. Könyvével – Rácsok a gyerekszoba ablakán – üzenni akart arról a nem mindennapi világról – állami gondozott volt –, amiből annak idején élete indult.

Ahogy szelíden fogalmazott: nem azért, hogy sajnálják, hanem tanulságként, illetve azért, hogy bizonyságot tegyen arról: nehéz körülmények között is talpon és tisztességben lehet maradni. Aztán a próza után jöttek a versek.

Dittrich Panka
Dittrich Panka

– Bár gyerekkoromban is próbálkoztam már verssel, de azok elkallódtak. Időm, erőm sem volt nagyon hozzá, de miután gyermekeim felnőttek, újra megmozdult bennem a késztetés – említette az asszony, akinek civil élete távoli a költészettől, hiszen a győri Rejtő-iskolában textiltechnikusként végzett, de előfordult, hogy takarítónőként dolgozott.

– A verseimet erősen meghatározzák az érzéseim, véleményem a világról. Nekem az alkotás a szív megnyilvánulása, szeretnék adni magamból valamit.

Azt vallom, amit egy helyütt meg is írtam: „Az igazi csend belülről fakad, / néha elmondanám / ám nem jön a hang / de verseimben / ott van minden / érzés és gondolat." Egyik legszebb érzés számomra, mikor mindezt szavakból képekké tudom formálni.

Pankát a legutóbb megjelent Úgy vártuk, múljon a tél című, megindító versének hátteréről is kérdeztük, amit hajdani tanára, "Enikő néni" emlékére írt.

– Ő olyan ember volt, akit mindenki szeretett. Mi különösen kötődtünk egymáshoz. Nála éreztem, értettem, tapasztaltam meg tökéletesen, hogy mi az önzetlen, érdek nélküli szeretet.

Betegségében sem változott, szinte napi kapcsolatban voltunk akkor is. De hát – ahogy a versben is írtam – hiába vártuk, hogy múljon a tél és a négy fal melege ne zárjon magába, mégis elment.

Dittrich Panka számára – aki most éppen "könnyű fizikai munkával" keresi a kenyerét – meghatározó energia a szeretet, és persze ennek egy sajátos megnyilvánulása a vers.

Számos visszajelzést kap, ami abban erősíti meg, hogy érdemes, de ahogy végül fogalmazott: "Ha nem lenne érdemes, akkor is írnék."

Anyám!
Miért nem neveltél fel, szeretve, gyengéden?
Miért nem fürdettél meg, az élet vizével?
Miért nem törölted le, szememről a könnyet?
Miért nem törted össze, szívemben a követ?
Miért nem tanítottál, hogy tudjam: mi az élet?
Utolsó kérésem, Anyám: adj egy pofont! Kérlek!



hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Itt a telefonadó

Nem könnyű kiigazodni a telefonadó miatti tarifaváltozások dzsungelében – ahány szolgáltató, mondhatni annyi különböző reakció született a tegnap életbe lépett távközlési adóra. Tovább olvasom