Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Argentina 48-as tábornoka

Czetz János nevét Magyarországon alig ismerik, miközben Argentínában nincs katona, aki ne tudna az 1848/49-es magyar szabadságharc legfiatalabb tábornokáról. De hogyan került Bem egykori vezérkari főnöke szülőföldjétől tizenkétezer kilométerre, a pampák földjére? Ünnepi visszaemlékezésünkből kiderül.
Az Argentínába menekült ’48-as katona

Czetz János a székelyföldi Gidófalván született, s Soprontól alig pár kilométerre, a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta tanulmányait. Az évfolyamában rangelsőként végző húszéves hadnagy a bécsi katonai térképészeti intézetben kapott előkelő munkát. 1842-ben méltánytalannak érezte, hogy a magyar anyanyelvű katonákat is német nyelven vezénylik, ezért könyvet írt „Magyar Hadnyelvtan a császári és királyi osztriai hadsereg tisztjei számára" címmel.

1848 nyarán önként búcsút mondott szépen ívelő császárvárosi karrierjének, s jelentkezett a magyar szabadságharc szervezés alatt álló honvédseregébe. Először a hadügyminisztérium elhelyezési osztályán kapott beosztást, októberben pedig Mészáros Lázár hadügyminiszter segédtisztjeként az Országos Honvédelmi Bizottmányban a katonai ügyek előadója lett.

A mindössze 26 éves, vezérkari tiszti vizsgát tett őrnagyot 1848 novemberében a Csucsai-szorosba visszavonult, tízezer főt számláló erdélyi hadtest újjászervezőjének, ideiglenes parancsnokának nevezték ki. December közepétől – amikor Bem tábornok átvette a parancsnokságot – ő lett a császári csapatok ellen egyre sikeresebben harcoló sereg vezérkari főnöke, Bem hadműveleti terveinek kidolgozója.

Érme őrzi a tábornok emlékét.

Többször is kitüntette magát: Bem 1849. február 12-én ezredessé léptette elő, április 8-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A tavaszi hadjárat során jelentős érdemeket szerzett Nagyszeben bevételénél (1849. március 11.), ezért Bem tábornoki kinevezését javasolta, amit az OHB csak májusban hagyott jóvá. Czetz János ezzel a 1848/49-es szabadságharc legfiatalabb tábornoka lett.

Március 2-án Bem távollétében ő vezette a győztes medgyesi ütközetet is. Bem bánsági hadjárata idején az erdélyi hadsereg megbízott parancsnoka volt. Május 29-én lovasbalesetet szenvedett s a későbbi hadműveletekben már nem tudott részt venni.

Utazás Latin-Amerikába

A világosi fegyverletétel után 1850 tavaszáig Magyarországon bujkált, majd kalandos úton német földre menekült. Még ebben az évben „Bem nyomában 1848/1849-ben" címmel kiadták katonai-szakmai emlékiratait a szabadságharcról. 1857-ben barátja, Teleki Sándor meghívta spanyolországi körútjára. Sevillában ismerte meg Basilia Ortíz de Rosast, Juan Manual Ortíz de Rosas volt argentin diktátor unokahúgát, akivel 1859. március 2-án kötöttek házasságot. Áprilisban Czetz – Klapka György hívó szavára – Genovába indult; Basilia nem pusztán megértette, de biztatta is férjét, hogy tegyen eleget hazafias kötelességének.

A solferinói csata után azonban lekerült a magyar ügy a világpolitika napirendjéről, ráadásul Czetz Jánost a magyar emigráció viszályai is végképp kiábrándították. Ezért elbúcsúzott Kossuthéktól s visszatért Sevillába. „Meggyőződtem, a kormányoktól nem várhatunk semmit; eljött az ideje, hogy minden reménnyel felhagyva, független megélhetést teremtsek családomnak. Ezért vándoroltam ki Dél-Amerikába" – vallotta a fél világot átszelő utazás után. Feleségével és öt hónapos kisfiával szállt hajóra, s 1860. június 14-én érkezett meg Buenos Airesbe.

A főváros ekkoriban Paraná, az emigránst többek közt Santiago Derqui elnök fogadta. Tábornoki rangot ígértek neki, de hosszú hónapokig nem történt semmi. Czetz ekkor dönti el: felcsap földmérőnek. Szakértelme adta magát, s szerencséjére a földművelés térhódításával a birtokhatárok pontos megállapítása, a telekkönyvek megszervezése egyre fontosabb lett. „Divatos földmérővé váltam" – írta később Czetz, akinek gondos munkájára idővel a hadsereg is felfigyelt.

Buenos Aires-i akadémiai igazgató

1865 elején Bartolomé Mitre köztársasági elnök kinevezte az újonnan alapított Hadmérnöki Igazgatóság főnökévé, ezredesi ranggal. A feladata: térképekkel ellátni a hadsereget. Czetz azonnal munkához látott s megszervezte a paraguayi és brazíliai határ felmérését. Amikor áprilisban kitört a paraguayi háború, a felmérés adatai az argentin hadsereg rendelkezésére álltak. Ezt követően megbízták egy utászzászlóalj kiképzésével és felszerelésével.

1868-ban köztársasági elnökké választották Domingo F. Sarmientót, akinek első dolga volt a paraguayi háború miatt elhanyagolt déli határvonal előretolása s az egyre gyakoribb indián támadások ellen új erődítések létesítése. A hadügyminiszter a feladatot Czetz Jánosra bízta, aki kilenc hónap alatt másfél ezer kilométert tett meg lóháton San Luis és Córdoba tartományok határától a tengerparti Bahía Blancáig.

Munkáját a hatóságok általános megelégedéssel fogadták, a mérés mintaszerű megoldása szép visszhangot keltett a sajtóban is; Buenos Aires, Córdoba, Santa Fé napilapjai hosszas cikkekben méltatták az egykori magyar tábornok teljesítményét. A népszerűtlen paraguayi háború alatt bebizonyosodott: az argentin tisztek helytállása, bátorsága nem kifogásolható, de szakmai felkészületlenségük súlyos következményekkel járt. A katonai képzést javítandó született meg a Buenos Aires-i tisztképző intézet terve, melynek élére 1870 júniusában Czetz Jánost nevezték ki.

Az első argentin Katonai Akadémia igazgatójának szinte mindent a semmiből kellett előteremtenie szűkös költségvetésből. Czetz írta az első tantervek többségét, európai tankönyveket szerzett be s fordított spanyolra. Sarmiento elnök megkövetelte, hogy a tisztikar tartózkodjon a napi politikától, így Czetz – aki mindig jóhiszemű volt s talán naiv is – politikai fondorlatok áldozata lett.

Az Andok északi hágóin

Történt, hogy Czetz részt vett egy politikus tiszteletére rendezett vacsorán, mire fegyelmi eljárás indult ellene, s végül az elnök leváltotta a Colegio Militar igazgatói posztjáról. A botrányos ügy után családjával Concepción del Uruguayba, Entre Ríos tartomány akkori fővárosába költözött. A város országos hírű kulturális központ volt, az egész országból érkeztek gimnáziumába és tanítóképzőjébe diákok. Czetz mindkettőben tanítani kezdett.

Földméréssel is foglalkozott, s hamarosan a Topográfiai Igazgatóság tagjává, majd elnökévé választották. Ekkoriban írta „A dolgok miértje" című, természettudományokat népszerűsítő könyvét. Miután a tartomány székhelye újra Paraná lett, Czetz visszatért Buenos Airesbe. Megint földméréssel kereste a kenyerét, s idővel a hadsereg ismét igényt tartott szakértelmére. Előbb egy katonai műszaki iskola, majd a vezérkar hadmérnöki osztályának vezetésével bízzák meg.

Itt készítette el az Andok északi hágói feltérképezésének tervét és a chilei határ kijelölésének előmunkálatát. A feladat nehézségét jól érzékelteti, hogy az Andok hágói közül több is magasabban fekszik, mint a Mont Blanc csúcsa. Utolsó jelentős feladatában Léderer Gyula, a veje segítette. Czetz János 1904. szeptember 5-én halt meg. Katonai pompával temették el az argentin fővárosban, s koporsójába végső akarata szerint egy magyar földdel teli zacskót is tettek.

(Az íráshoz Borus József „Az 1848–49-es honvédsereg felső vezetői" és Tóth Endre „Coronel Czetz" című történelmi tanulmányát használtuk fel.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Hazánk és a város szolgálatában

Kétszáz évvel ezelőtt született dr. Kovács Pál, a Hazánk című lap szerkesztője, Petőfi barátja, a… Tovább olvasom