Kisalföld logö

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 9°C | 16°C Még több cikk.

Angliában keresik a magyar orvosokat

Az elmúlt időszakban számos magyar orvos vállalt külföldön munkát. Olyannyira, hogy ha a folyamat nem áll meg, előfordulhat: orvoshiánnyal kell számolni. Tény, kelendőek a magyar orvosok.

Akár büszkék is lehetnénk, mert öregbítik a magyar orvoslás hírnevét. Ám a külföldi munka honfitársainknak nem elsősorban szakmai kihívás, inkább anyagi kérdés. Dr. Horváth Péter ortopéd és traumatológus szakorvos Angliában vállalt munkát. A megyei kórház orvosa Manchesterben, egy új magánkórházban dolgozik immár két és fél éve. A háromgyermekes fiatal szakorvost külföldi munkavállalásáról kérdeztük.

Egyszerűen levadászták

– Nem kerestem én állást. Megtaláltak. Vannak fejvadász cégek, akik megrendelésre keresik az orvosokat Magyarországon. Nem tudom, hogy kerültem a látókörükbe, de kettő is megkeresett. Elmondták, miről lenne szó. Mikor megnéztem a leendő munkahelyemet, az volt a kérdésük: mi kell a munkámhoz? Elmondtam és ezzel meg is beszéltük.

– Miért vállalta el ezt a távoli munkalehetőséget?

– Nem volt egyszerű a döntés. Még akkor sem, ha itthon folyamatosan azt éreztem, hogy Magyarországon nem kellenek az orvosok. A naponta átélt kellemetlen élmények, amik sorozatosan értek a munka során, az elmenetel mellett szóltak. Két és fél évvel ezelőtt, mikor elmentem, a kollégáim – akiktől rengeteget tanultam és felnézek rájuk – belefáradtak mindenbe. Az egészségügyben kétségkívül meglévő gondok nagyrészt az orvosokon csapódtak le, holott bátran állítom, erőn felül teljesítettek és teljesítenek ma is. Csomó fásult arcot láttam. Olyan volt a hangulat, ami megerősített abban, hogy a túléléshez el kell mennem, el kell fogadnom a felkínált állást.

"Nem a paraszolvenciáért tanultam"

– Az ortopédia, ami a szakterülete, itthon is jól menő szakma. Ráadásul hálapénzes. Ennek ellenére útra kelt?

– Valóban, ez jó hálapénzes szakma. Az egyetemen azonban nem azért tanultam, és igyekszem a tudásomat folyamatosan fejleszteni, hogy paraszolvenciáért gyógyítsak, hanem azért, hogy igényes munkát végezhessek. Sajnos erre itthon még ma sincs lehetőség. Ég és föld a különbség a munkafeltételek között. Lássunk tisztán! Minden műtétnek van valamilyen szövődményveszélye. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül lesz. Ám ha mégis megtörténik műtét közben, akkor azon izgulhattam, hogy szerencsém lesz-e. Jól ki tudok-e jönni a műtétből és szerencséje lesz-e a betegnek, hogy felépüljön? Sajnos itthon egy csomó szituációban nem volt lehetőségem, hogy elhárítsam azt a bizonyos veszélyt, mert hiányoztak bizonyos eszközök. Rendeltünk, de nem kaptuk meg.

 

 


– Manchesterben, az új munkahelyén van?

– Igen. A munkakörülmények sokkal jobbak. Szakmailag nagyszerű úgy dolgozni, hogy nincs akkora megterhelés. Nyugodtabb körülmények között, korszerű eszközökkel lehet gyógyítani. A kórház, ahol dolgozom, kimondottan ortopéd profilú intézmény. Minden eszköz, feltétel biztosítva van a jó munkához. Ez remek, de mint baleseti sebész, traumatológus orvos, ezt a szakterületet kint nem gyakorolhatom, pedig ezt is nagyon szerettem és hiányzik.

"Rosszul itthon sem éltem"

– Végül is több mint két év elteltét követően hogyan látja: szakmai kihívás vagy pénzügyi kényszer volt a döntés alapja?

– Összetett dolog ez. Nagyon rosszul itthon sem éltem. Most a kinti fizetésem sokszorosa a hazainak. A megélhetési költségek azonban nem sokkal drágábbak. A lakásbérlet az, ami a hazai árakhoz képest jóval több. A ruházkodás viszont olcsóbb. Szakmailag tulajdonképpen ugyanazt a műtéti technikát végzem, mint itthon, csak más körülmények között. Sokat dolgozunk, de nagyon szervezetten. Műtétek közül nagyízületből (csípő, térdprotézis) 27-et végzünk egy héten, ízületi tükrözésből 30-at. Ezen túl vannak a kis ortopéd műtétek, általában 20 darab. Ez 70 feletti ortopéd műtétet jelent egy héten. Egy évet 45 héttel számolva ez bizony óriási szám. Ha ezt összehasonlítanánk a győri kórházzal, az biztosan meglepetést okozna. Várólisták persze Angliában is vannak. Az állam azonban támogatja a profitorientált magánintézményeket, így a várólisták csökkenő tendenciát mutatnak. Úgy vélem, mindent összevetve jó döntést hoztam. A szerződés leteltét követően azonban hazatérek. Szeretek Győrben és nem akarok kinn maradni. Győrött szeretnék tovább dolgozni.

Olvasóink írták

  • 2. nonem 2008. március 06. 14:12
    „Sok kérdés vetődik fel, nyilván mindenre van magyarázat. Nem baj, ha valaki más országban is kipróbálja tudását, sőt! Mint a riportalany is nyilatkozza: vissza akar jönni, ha letelik a szerződése. De ez jelentheti azt is, hogy bízik a jövőben, hogy az eü. átalakul és több pénz lesz a rendszerben. Úgy hallottam egy ismerősömtől, akit szintén megkerestek a fejvadászok- szintén Angliába, hogy jó-jó, nem is az az érdekes, hogy ott mennyi a fizetés, haneem, hogy mennyi marad! Nem titok, hogy Angliában kissé elkényelmesedtek az orvosok, szombat-vasárnap ezért mennek Németországból át az orvosok, hogy legyen aki ott van. Ezért a négy hétvégéért keresnek annyit a német orvosok, mint otthon egész hónapban! Nyilván nálunk az eü. állapota valamilyen szinten tükrözi az ország pl. egy főre jutó GDP jövedelmét. Ezt nem tudjuk letagadni. De fejlődési szakaszban vagyunk, alig pár éve tartozunk az EU-hoz. Az igények persze magasabbak mint a lehetőség- de nem azért mert kilopták az országot! Nem volt mit! Csak remélni lehet, hogy a többpénztáras rendszer hoz be annyi tőkét, mint pl. Eger-Körmend-Kiskunhalas, hogy megérje itthon is becsülettel és elismertséggel dolgozni. Én így látom!”
  • 1. Delfin 2008. március 06. 07:04
    „Változtatni kéne az államnak, hogy ne menjenek el az orvosok. Sajnos magyarországon az az ember aki dolgozik nem kap megbecsülést se anyagilag, se pedig erkölcsileg, legyen bármilyen munkaterülete az embernek itt nincsenek jogai a dolgozónak! Hogy is mondják? Aki dolgozik nem ér rá pénzt keresni!!!!!! Viszont azért elég sokba van az államnak mire orvos lesz egy ember, lehetne rajta változtatni, hogy ha már ilyen sokat tanítatják orvosainkat, akkor itt kamatoztassák tudásukat ne más országba. Nagyon sok ember adója kell ahhoz, hogy finanszírozzuk azokat akik 30éves korukig tanulni akarnak. Akkor pedig valamilyen szerződés kösse őket egy bizonyos ideig az országhoz, mert bár tiszteletem az orvosoknak, valaki sütötte a kenyeret és ruhákat varrt, és tanított, stb ... míg ők tanultak. Persze mindenkinek ott a lehetőség a tanulásra, de ha csak tanulnánk, akkor viszont nem dolgozna nálunk senki. Azért ezt oda vissza átkell gondolni, mikor ezt kijelentjük. A megbecsülés azért minden munkaterületen elkelne. Nálunk a létminimumos fizetésekből nem él meg senki, mégis csúszópénzt fizet, hogy egyáltalán észre vegyék az orvosok. Persze tisztelet a kivételnek, akire nem vonatkozik az ne vegye magára. De lássuk csak? Hogy is van ez? Például saját tapasztalatom, hogy laparoszkópia után benézett az orvosom a szobába és a kezével intett, hogy menjek vele. A szobában pedig várta a csúszópénzt. Amikor visszamentem a szobatársaim azt mondták ilyet még nem láttak. Ez egy győri kórházban volt.Több fizetés kéne minden szakterületen, és akkor nem menne el minden valamire való dolgozónk akire szükség lenne az országban!!!!!! Elnézést kérek nem akarok általánosítani, de valami igazság van a dologban. Mégegyszer akire nem vonatkozik ne vegye magára a dolgot!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Röviden a málnáról

Valamikor fogalom volt a Kisalföldön a hűtőipari kemény húsú „gurulós" málna, és de sokat… Tovább olvasom