Kisalföld logö

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -3°C | 7°C Még több cikk.

Új bizottság a feketemunka ellen?

Szakértők országos munkaügyi ellenőrzési bizottság létrehozását javasolják, amelynek célja elsősorban a fekete- és illegális munka visszaszorítása, a feketén kifizetett munkabérek feltárása, a járulékfizetést elkerülők összehangolt ellenőrzése lenne.

A munkaügyi ellenőrzést a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek is bírálják. Egy jelentésből kiderül, hogy kevés a munkaügyi felügyelő, a mintegy 840 ezer vállalkozás alig 3-4 százalékát képesek csak ellenőrizni. 
 
Önálló, létszámban és jogosítványában megerősödő munkaügyi felügyelőséget szorgalmaznak a munkaadói és munkavállalói szervezetek. Az Országos Érdekegyeztető Tanács szakértőiből alakult munkacsoport a napokban elkészült jelentésében megállapítja, hogy a munkaügyi ellenőrzésről 1996-ban megalkotott törvény nem felel meg az EU által támasztott elvárásnak – nem teremtette meg ugyanis a munkaügyi ellenőrzés függetlenségét. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) struktúrájában nem kapott kellő hangsúlyt a munkaügyi terület, annak belső szakmai irányítása nem jött létre. A szervezet máig nem határozta meg a munkaügyi ellenőrzés terén a „küldetését", nem deklarálta célját. Elmaradtak a feketemunka visszaszorítása érdekében teendő intézkedések, a jelenlegi módszerek és a szemlélet erre nem alkalmas, a követelmények meghatározásánál a szervezet munkájában túlzottan dominálnak a statisztikai adatok – fogalmaz a munkaügyi ellenőrzés helyzetét vizsgáló elemzés.

A jelentés utal arra, hogy a jogalkotó elsődleges célként a fekete- és illegális munka elleni hatékony fellépést, a bejelentés nélkül történő munkavégzés és feketén kifizetett munkabér visszaszorítását jelölte meg, az eltelt hat év ugyanakkor kevésnek bizonyult a hatékony ellenőrzés feltételeinek megteremtésére. A munkaügyi felügyelők száma nem emelkedett, a létszámfejlesztések a központi irányítást és a munkabiztonsági feladatok ellátását érintették. Szakértők szerint az országos irányító szervezet túlzottan a munkavédelemre, a munkabiztonságra figyel. Ezt támasztja alá, hogy a 19 megyei és a fővárosi felügyelőségnél dolgozó 695 szakemberből csupán 188 a munkaügyi felügyelő. Ezzel is magyarázható, hogy évente a mintegy 840 ezer vállalkozás alig 3-4 százalékánál tudják vizsgálni a munkaügyi törvényességet.

Mindezek alapján a szakértők országos munkaügyi ellenőrzési bizottság létrehozását javasolják a szakminiszter vezetésével, amelynek célja elsősorban a fekete- és illegális munka visszaszorítása, a feketén kifizetett munkabérek feltárása, a járulékfizetést elkerülők összehangolt ellenőrzése, a foglalkoztatás biztonságának a növelése. A testületbe a kormány képviselőin kívül a munkaadók és a munkavállalók három-három képviselőt delegálnának. Emellett az operatív feladatok ellátására célszerűnek tartanák országos hatáskörű szerv kialakítását Foglalkoztatási Ellenőrzési Hivatal vagy Országos Munkaügyi Ellenőrzési Hivatal néven.

Minden harmadik cégnél találnak problémát
Sokszor nem is előre megfontolt szándékkal sértik meg a törvényeket – ad tanúbizonyságot jóhiszeműségéről az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnöke, Békés András –, hanem egy részük nem is tudja, hogy milyen szabályokat kell betartania. Ennek oka – részben – a munkaügyi törvények bonyolult megfogalmazása.

Az ellenőrök a legsúlyosabb szabályszegésnek a feketemunkát tartják, amikor nincs írott munkaszerződés, illetve a külföldi munkavállalót engedély nélkül foglalkoztatják. Az intézkedések mintegy ötödében szabnak ki ezen a címen bírságot. Az elmúlt években – arányaiban – nem lett gyakoribb ez a szabálysértés. Duplájára nőtt viszont a munkaidő, a pihenőidő és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok megsértése. Néhány multinacionális cégnél bevezették a „hűségpénzt", 10-15 ezer forintos többletjuttatás jár azokra a hónapokra, amikor a dolgozó nem volt betegállományban vagy szabadságon.

Mind gyakoribb a színlelt szerződéssel való foglalkoztatás, tehát munkaviszonyra jellemző keretek között dolgozik valaki, miközben vállalkozóként szerződtetik. Ezeknek a jogsértéseknek a kiszűrése nem ördöngösség – jegyzi meg Békés András.

A legtöbb kisgyerekes anya, ötven körüli állás nélküli vagy sötétebb bőrű honfitársunk hosszan tudná sorolni munkahelykeresése során összegyűjtött kudarcélményeit. De elég csak felcsapni bármelyik újság álláskeresési rovatát ahhoz, hogy találkozzunk akár a keresett munkatárs nemét, akár korát megjelölő hirdetéssel. Ugyanakkor három év alatt csupán négy alkalommal állapították meg az ellenőrök, hogy valamely munkaadó a hátrányos megkülönböztetés bűnébe esett. Békés András szerint ebben semmi meglepő sincs. Egy hirdetés a bíróság előtt még nem bizonyíték arra, hogy a hirdető valóban megkülönbözteti a jelentkezőket – magyarázza.

A munkahelyi diszkrimináció is csak akkor bizonyítható, ha a sértett ezt bejelenti. A felügyelőség praxisában még nem fordult elő, hogy – például – egy nő alkalmazott feljelentette volna a munkaadóját, mert 10 százalékkal kevesebbet keres, mint férfi kollégája, holott – mint a statisztikák is tanúsítják – ez elég gyakori. A pereskedéssel azonban nemcsak a már meglevő munkahelyét kockáztatná, hanem azt is, hogy máshol elhelyezkedjen. Ez lehet az oka annak is, hogy a feltételezettnél jóval ritkábban találkoznak a „kettős" nyilvántartással a munkarendről vagy a szakszervezeti jogok megsértésével. Ezeket a visszaéléseket ugyanis szintén csak munkavállalói bejelentés alapján lehet bizonyítani.

A munkáltatók szóban gyakran vitatják a felügyelők megállapításait, főleg a színlelt szerződéseknél kérdőjelezik meg az ellenőr hozzáértését, és nehezményezik a bírság összegét. Bírósághoz azonban ritkán fordulnak, s az esetek zömében nem nagy sikerrel.

A bírság összegében az OMFF munkatársai nem tehetnek különbséget a munkáltató mérete szerint, és nem minősíthetik a jogsértés típusát sem. Erre példa az, hogy egyformán kell büntetniük a külföldi szabálytalan foglalkoztatását akkor is, ha a munkáltató megkérte az engedélyt, de az még nem érkezett meg, vagy ha a munkáltató fejében meg se fordult, hogy be kéne tartani a törvényeket. Az OMFF elnöke úgy véli, hogy nagyobb döntési szabadságot lehetne adni a felügyelőknek a bírság megítélésekor abban is, hogy milyen a cég „teherbíró" képessége. Hiszen lehet, hogy egy mikrovállalkozást padlóra visz az átlag 180 ezer forintnyi bírság – nem beszélve arról, hogy külföldi foglalkoztatása miatt majd egymillió forint alkalmanként a büntetés –, míg egy multi számára ez aprópénz. Békés András a munkaügyi bírság tervezett megduplázását – 6 millió forintra emelését – reálisnak tartja. A bírság összege utoljára 7 éve változott.

Az évi 28 ezer ellenőrzés révén a vállalkozások 3-4 százalékához jutnak el. Békés András állítása szerint a magyarországi munkaügyi ellenőrzés szabályozása ma már megfelel az EU normáinak, ám az OMFF létszámát és jogosultságait tekintve gyengébb, mint az az uniós országokban jellemző. A változást attól reméli, hogy a hatékony munkaügyi ellenőrzés nemcsak a munkavállalók, hanem a foglalkoztatók érdeke is.

 
Minden harmadik cégnél találnak problémát
Sokszor nem is előre megfontolt szándékkal sértik meg a törvényeket – ad tanúbizonyságot jóhiszeműségéről az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnöke, Békés András –, hanem egy részük nem is tudja, hogy milyen szabályokat kell betartania. Ennek oka – részben – a munkaügyi törvények bonyolult megfogalmazása.

Az ellenőrök a legsúlyosabb szabályszegésnek a feketemunkát tartják, amikor nincs írott munkaszerződés, illetve a külföldi munkavállalót engedély nélkül foglalkoztatják. Az intézkedések mintegy ötödében szabnak ki ezen a címen bírságot. Az elmúlt években – arányaiban – nem lett gyakoribb ez a szabálysértés. Duplájára nőtt viszont a munkaidő, a pihenőidő és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok megsértése. Néhány multinacionális cégnél bevezették a „hűségpénzt", 10-15 ezer forintos többletjuttatás jár azokra a hónapokra, amikor a dolgozó nem volt betegállományban vagy szabadságon.

Mind gyakoribb a színlelt szerződéssel való foglalkoztatás, tehát munkaviszonyra jellemző keretek között dolgozik valaki, miközben vállalkozóként szerződtetik. Ezeknek a jogsértéseknek a kiszűrése nem ördöngösség – jegyzi meg Békés András.

A legtöbb kisgyerekes anya, ötven körüli állás nélküli vagy sötétebb bőrű honfitársunk hosszan tudná sorolni munkahelykeresése során összegyűjtött kudarcélményeit. De elég csak felcsapni bármelyik újság álláskeresési rovatát ahhoz, hogy találkozzunk akár a keresett munkatárs nemét, akár korát megjelölő hirdetéssel. Ugyanakkor három év alatt csupán négy alkalommal állapították meg az ellenőrök, hogy valamely munkaadó a hátrányos megkülönböztetés bűnébe esett. Békés András szerint ebben semmi meglepő sincs. Egy hirdetés a bíróság előtt még nem bizonyíték arra, hogy a hirdető valóban megkülönbözteti a jelentkezőket – magyarázza.

A munkahelyi diszkrimináció is csak akkor bizonyítható, ha a sértett ezt bejelenti. A felügyelőség praxisában még nem fordult elő, hogy – például – egy nő alkalmazott feljelentette volna a munkaadóját, mert 10 százalékkal kevesebbet keres, mint férfi kollégája, holott – mint a statisztikák is tanúsítják – ez elég gyakori. A pereskedéssel azonban nemcsak a már meglevő munkahelyét kockáztatná, hanem azt is, hogy máshol elhelyezkedjen. Ez lehet az oka annak is, hogy a feltételezettnél jóval ritkábban találkoznak a „kettős" nyilvántartással a munkarendről vagy a szakszervezeti jogok megsértésével. Ezeket a visszaéléseket ugyanis szintén csak munkavállalói bejelentés alapján lehet bizonyítani.

A munkáltatók szóban gyakran vitatják a felügyelők megállapításait, főleg a színlelt szerződéseknél kérdőjelezik meg az ellenőr hozzáértését, és nehezményezik a bírság összegét. Bírósághoz azonban ritkán fordulnak, s az esetek zömében nem nagy sikerrel.

A bírság összegében az OMFF munkatársai nem tehetnek különbséget a munkáltató mérete szerint, és nem minősíthetik a jogsértés típusát sem. Erre példa az, hogy egyformán kell büntetniük a külföldi szabálytalan foglalkoztatását akkor is, ha a munkáltató megkérte az engedélyt, de az még nem érkezett meg, vagy ha a munkáltató fejében meg se fordult, hogy be kéne tartani a törvényeket. Az OMFF elnöke úgy véli, hogy nagyobb döntési szabadságot lehetne adni a felügyelőknek a bírság megítélésekor abban is, hogy milyen a cég „teherbíró" képessége. Hiszen lehet, hogy egy mikrovállalkozást padlóra visz az átlag 180 ezer forintnyi bírság – nem beszélve arról, hogy külföldi foglalkoztatása miatt majd egymillió forint alkalmanként a büntetés –, míg egy multi számára ez aprópénz. Békés András a munkaügyi bírság tervezett megduplázását – 6 millió forintra emelését – reálisnak tartja. A bírság összege utoljára 7 éve változott.

Az évi 28 ezer ellenőrzés révén a vállalkozások 3-4 százalékához jutnak el. Békés András állítása szerint a magyarországi munkaügyi ellenőrzés szabályozása ma már megfelel az EU normáinak, ám az OMFF létszámát és jogosultságait tekintve gyengébb, mint az az uniós országokban jellemző. A változást attól reméli, hogy a hatékony munkaügyi ellenőrzés nemcsak a munkavállalók, hanem a foglalkoztatók érdeke is.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ma este zárul a Budapesti Tavaszi Fesztivál

Kossuth-díjjal idén kitüntetett zeneszerzőnk, a 80 éves Ligeti György előtt tiszteleg a Budapesti… Tovább olvasom