Kisalföld logö

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 7°C | 10°C Még több cikk.

Árpa, a belebeszélős

Árpa Attila, akit a kereskedelmi tévézés fenegyerekeként ismerünk, átnyergelt a filmezésre. Első filmje, az Argo, egy ironikus akció-komédia a magyar alvilágról, máris sikeres. Érdekes módon az egyik fő szponzor éppen az RTL Klub ahonnan nagy botrányok közepette távozott.

Többször elmondta, hogy filmezéssel szeretne kilépni a fenegyerek-skatulyából, amelybe az utóbbi két évben került. Sikerült? 

Még nem tudom. Volt erre egy nagyon jellemző párbeszéd, amikor közvetlenül a filmem bemutatása után adtam egy interjút. Az egyik barátom - meglehetősen illuminált állapotban  - ott ült mellettem. Az újságíró úgy kezdte az interjút, hogy "kedves filmrendező úr", mire megszólaltam, hogy milyen jó, végre nem fenegyereknek neveznek. Erre beszólt a barátom: - ugyanúgy fenegyerek maradtál, csak éppen most a filmszakma fenegyereke leszel! Úgyhogy lehet, hogy ebből nem is lehet kilépni.

Nem titok, hogy az Argóval gyerekkori álma teljesült, s többre tartja, mint egész kereskedelmi tévés pályafutását. Mi lett volna, ha nem jön be a közönségnek?

Semmi. Folytattam volna a filmezést, legfeljebb más stílusban, műfajban próbálkoztam volna. Volt egy dilemmám, amikor eldöntöttem, hogy a következő művem egy nagyjátékfilm lesz: olyan filmet csináljak, ami mélyen a szívemből jön, vagy olyat, amihez kedvem van. Primitíven fogalmazva: szórakoztatásból csináljam, úgy, hogy közben magam is szórakozzak, vagy mert le akarok tenni egy alkotást az asztalra. Aztán úgy döntöttem, nem akarok csalódást okozni azoknak, akik ismernek, ezért olyan filmet választottam, ami egyfajta kapocs az eddigi pályám és a leendő rendezői működésem között.

Nem lett volna kézenfekvőbb a magyar alvilág helyett a média világához nyúlni, és arról készíteni egy hasonló, ironikusan leleplező filmet? Elvégre könyvben már megtette, kifigurázta a sztárokat és sztárocskákat.

Nem, mert akkor nem különülne el élesen a két tevékenység. Nem akartam, hogy bárki azt mondja, csak ehhez a témához értek, legyen az könyv vagy film, s nem vagyok képes mással foglalkozni.

Biztosra ment

Sokan csodálkoztak, hogy bár az Argóban ezerszer bizonyított, nagy színészek szerepelnek - elég, ha csak Oszter Sándort vagy Kovács Lajost említem -, mégis mindenkinek kötelező volt résztvennie meghallgatáson.

Mindössze két olyan színész volt, aki nem fogadta el azt az érvemet, hogy hiába remek színész valaki, lehet, hogy pont erre a filmre, erre a szerepre nem ő a legmegfelelőbb. Ez teljesen természetes, én pedig biztosra szerettem volna menni. Kevés olyan színész van - ők sem Magyarországon -, mint például Al Pacino, aki bárkit el tud játszani. Ennek ellenére volt olyan színésznő, aki azt mondta, hogy ha Szabó István és Ralph Fiennes meg volt vele elégedve, akkor semmi szükség próbafelvételre. Erre én azt mondtam, hogy akkor viszontlátásra.

A forgatás során sem ütközött ellenállásba, amikor elsőfilmes rendezőként a szakma nagyjait kellett igazgatnia? 

Az első napokban egy kicsit mindenki tartott tőlem, nem tudták, vajon milyen rendező vagyok, tudom-e egyáltalán, mit akarok. Az első két forgatási nap után azonban ezek az aggodalmak eltűntek.

Látták, hogy nem is olyan, mint amilyen a híre?

Általában ez történik, amikor először ülök le valakivel beszélgetni.

Milyen típusú rendező: aki rábízza magát a szakemberekre maga körül, vagy aki a legapróbb részletekbe is beleszól?

Az utóbbi, de ez nemcsak a filmkészítésre igaz. Bármit csinálok, mindenbe belebeszélek. Vagy azért, mert úgy gondolom, hogy jobban tudom, vagy azért, mert szeretném jobban megtanulni.

A látványos római kori csatajelenet nem titkoltan kevés pénzből és még kevesebb szereplővel készült, ez mégsem látszik rajta - ellentétben sok hasonló hazai alkotással. Ráadásul külföldi operatőrt kért fel, saját bevallása szerint azért, hogy ne látszódjon rajta első látásra, hogy nálunk készült, mint a legtöbb magyar filmen. Mit szóltak a magyar filmszakma öregjei, amikor látták, hogy egy ifjú titán "feltalálja a spanyolviaszt"? 

A szakma véleményét nem ismerem, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel. Van három-négy szakember, akinek a véleményére adok, például Koltay Lajos vagy Török Ferenc, egyébként pedig teszem a dolgomat. Soha nem állítottam, hogy most "megmondom a tutit", s aki ért hozzá, annak nem is ez jön le.

Az Argó tele van káromkodással. Nem félt, hogy emiatt sokan támadják majd?

Valóban arra számítottam, hogy sok kritika ér majd, de meglepő módon a legtöbb néző szerint ez kell a filmbe, tehát nem annyira zavaró, mint hittük. Talán azért, mert a színészek szájból természetesen hangzik, s egyetlen trágár kifejezésnél sem lehetett érezni, hogy szándékosan építettük volna be a szövegbe.

Alku része volt

Villámgyorsan sikerült összeszednie a film elkészítéséhez szükséges 180 millió forintot. A neve és az ismertsége előny vagy hátrány volt a szponzorkeresésél?

Hol ez, hol az. Voltak, akik azt mondták, segítenek, mert eddig is jó dolgokat találtam ki, mások, éppen a a hírhedtségem miatt, a botrányhőst látták bennem, és ellenkezőleg reagáltak. A tévés tapasztalatom a film elkészítésében segített nagyon sokat, mert az évek során megtanultam, mi kell a nézőnek.   

Azért ebbe bele is lehet bukni; egyszer például azt mondta, hogy a ValóVilág 2. körül éppen azért volt ennyi botrány, mert teljes egészében a nézői igényekhez szabták…

Tény, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt a nézői óhajok és a saját elképzeléseink, a védjeggyé vált stílusunk között. Úgy érzem, az Argóval ez sikerült.

Meglepve láttam, hogy a film egyik fő támogatója az RTL Klub, ahonnan botrányok között távozott, s ahol sokan nem éppen kellemes szájízzel gondolnak önre. Hogy lehetséges ez?   

Ezt a kérdést már sokan feltették. Így sikerült.

Személyes kapcsolatok? Hűséges barátok?

Mondom, így sikerült.

Arra kell gondolnom, hogy ez is csak egy üzleti vállalkozás, és ha az RTL Klub ebben pénzt lát, akkor profi módon, a személyes ellentéteket félretéve befektetésnek tekinti az Argót.

A filmgyártás Magyarországon még nem igazán üzleti vállalkozás, nem lehet sok pénzt keresni egyetlen filmmel sem.

Valószínűleg mégsem a két szép szeméért adtak rá pénzt…

Ha már így faggat, elmondom: amikor eljöttem az RTL-től, az alku része volt, hogy az első játékfilmemet támogatni fogja a csatorna.

Nehéz elhinni, hogy az ilyen szóbeli megállapodás, "gentleman's agreement" működik a média kemény világában.

Azokkal az emberekkel, akikkel én dolgoztam és megegyeztem, azokkal működik.

Amikor megjelent a munkatársairól leplezetlen őszinteséggel szóló botránykönyve, hetekig olvashattuk a sértett sztárok, volt kollégái nyilatkozatait. Nem lehet sok barátja a szakmában.  

Nem is volt soha, és a média nem is az a  közeg, ahol az ember barátokat szerez. Aki viszont régen a barátom volt, ma is az.

Ön szerint a fővárosi díszbemutató kétezer nézője között hányan voltak a drukkerek és hányan az ellendrukkerek?

Nem tudom, de ha egy ellendrukker képes végignézni az eleve csúszással kezdődő filmemet, majd meghallgatni még a beszédemet is a végén, akkor olyan kitartónak kell lennie, hogy már majdnem szurkolónak nevezném.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hat-nyolc évet is kaphat az Ericsson betörője

Egy huszonéves magyar informatikus 2002 októbere és 2004 júliusa többször… Tovább olvasom