Bombázógépek inváziója Győr felett 1944-ben – fotók

Stratégiai és taktikai támadások

A civileket is megsemmisítő terrorbombázásokkal 1944. április 13-án szembesültek először a győriek. Bár a hadiipari üzemek, azon belül is a vagongyár jelentette a fő célpontot, a vadászgépekből az amerikai katonák halomra lőtték a polgári lakosságot is a Duna-parton azon a szörnyű tavaszi napon.

Győr ezt követően 8 stratégiai és 16 taktikai légitámadást szenvedett el. A stratégiai légitámadások az angolszász szövetségesekhez köthetők – azon belül is főleg amerikai gépek támadták a várost –, a terv egyértelműen a győri hadiipar elpusztítása volt. Az utolsó stratégiai légitámadás 1944. november 19-én volt. „A taktikai légitámadások 1944. december 2-án kezdődtek. Itt már az egyre közeledő frontvonal került fókuszba. A szovjet pilóták célja az volt, hogy a német és magyar csapatok mozgását, összevonásának lehetőségét akadályozzák a harcok közelében” – kezdte Áldozó István történész.

Szovjet pilóták amerikai repülőkben

A győri levéltár igazgatóhelyettese a bombázások egyik „legérdekesebb mozzanatát” külön kiemelte. Bár 1944 decemberétől szovjet pilóták vették célkeresztbe Győrt, az inváziókhoz főként amerikai gyártmányú B–25-ös, ikermotoros bombázógépeket használtak a Vörös Hadsereg katonái. Az, hogy a második világháború utolsó szakaszában burkoltan kezdődött a hidegháború, jól mutatják a „Mitchell” becenévre hallgató bombázók.

Az amerikaiak csak a kétmotoros alapmodellt voltak hajlandók a szovjeteknek adni. Holott az amerikaiak ekkor már bevetették a bombázó gépek (Liberator) négymotoros, fejlesztett verzióját. A szovjeteknek adott repülőkbe radart sem szereltek. Az angolszász társaikhoz képest egyébként is jóval kevesebb tapasztalattal bíró szovjet vadászpilóták rengeteg győri civil épületben tettek kárt. Főként éjszaka támadtak. Ez tovább rontotta a bombák célba juttatásának hatékonyságát.

1944. december 2. és 1945. március 20. között összesen 16 taktikai légitámadás érte Győrt. A szovjet pilóták 31 győri embert gyilkoltak meg. Ahogy telt az idő, azért lett szerencsére egyre kevesebb az áldozatok száma, mert a győriek „hallgattak” a légvédelmi szirénák hangjára. Rengetegen bújtak óvóhelyekre, pincékbe.

A győri légvédelem a 11 hónapon át tartó légitámadásokkor nem vallott szégyent, néhány szövetséges repülőt sikerült lelőni. Az egyik lezuhant szovjet pilóta családja pár éve próbálta kideríteni, hogy szerettük pontosan hol és mikor hunyt el Győrben vagy valószínűleg inkább a város környékén. Nem jártak sikerrel.

Ártatlan áldozatok a Torkos-kastélyban

Általánosságban hiába igaz, hogy az amerikai pilóták jóval hatékonyabban „céloztak”, mint szovjet kollégáik. Mégis 1944. április 13. után a legtöbb civil áldozattal járó győri pusztítást a tengerentúli légierő követte el. 1944. november 17-én érthetetlen módon szinte a földdel tették egyenlővé Révfalu korabeli ékszerdobozát, a Torkos-kastélyt. A patinás épület óvóhelyként működött, többtucatnyi gyerek és fiatal hitte, hogy biztonságban van a háború poklától itt.

„Érthetetlen, hogy a sem hadiipari, sem harcászati szereppel nem bíró kastélyt miért támadták meg az amerikai gépek. Egyes feltételezések szerint a mindig viszonylag nagy rajban vonuló amerikaiak eredeti célpontja Bécsújhely lett volna közel 75 éve, november 17-én. A sűrű köd miatt azonban nem tudták megközelíteni az osztrák határt, ezért visszafordultak. Valószínűleg nem akarták szállítmányukat visszavinni a bázisra, ezért kioldották bombáikat Győr felett. Minden bizonnyal ezért lelte halálát 65 ártatlan áldozat a Torkos-kastélyban” – mondta Áldozó István. Ezen a fekete novemberi napon a vagongyárat és a révfalui víztornyot is súlyos találat érte.

A győriek lelkiereje

Végezetül nézzünk pár szívszorító adatot Győr második világháborús bombázásáról. Dr. Papp János a „Győri tanulmányok” című kötetben megjelent kutatásából tudjuk, hogy 72 ipari és üzemi épület, 263 lakóház veszett oda a bombázások során. A vagongyár 70, a textilművek 80 százalékban semmisült meg a világégés végére. Győr belvárosát, a vasútállomást, a Royal Szállót (mai Rába szálloda) is komoly károk érték.

A győriek lelkierejéről, kitartásáról mindent elmond: 1944. április 13. után Pattantyús-Ábrahám Imre vezetésével a vagongyárban a helyreállítási munkák gyors ütemben folytak, rekordidő alatt újra termelni kezdtek. A vagongyár legendás vezetője úgy állt a helyzet magaslatán, maradt nagybetűs ember a vészkorban, hogy a Gestapo zaklatta. Ennek ellenére megmentette két kiváló mérnöktársát és azok családját az auschwitzi deportálástól. Az egyikük Winkler Dezső, a Botond katonai terepjárók tervezője volt.