Pro Urbe díjas civil Sopronban - Dr. Józan Tibor 15 éve vezeti a legrégebbi alapítású egyesületét

– Ez a kitüntetés azért jelent többet számomra az eddigi elismeréseknél, mert a város közösségétől kaptam. Egy olyan cím, amivel a soproniasságot is elismerik – monda el dr. Józan Tibor, aki Tolna megyében született, német anyanyelvi gimnáziumban érettségizett és a közgazdaságtudományi egyetemet elvégezve hívta a városba a GYSEV. Hat frissen végzett hallgató érkezett akkor ide, akik közül később ketten is vezérigazgatók lettek, egyikük pedig a közlekedési miniszterségig vitte.

– Amikor 1969-ben idekerültem a vasúttársasághoz, óriási stratégák vezették, Benkovics Dezső vezérigazgató és Lisiczky Lajos igazgató, akik felismerték az adott kor lehetőségeit, nemcsak a nemzetközivé válás szakmai oldaláról, hanem abban a tevékenységben is, amit ma úgy hívunk, hogy társadalmi felelősségvállalás. 1970-ben rendeztük az Országos Közlekedéstudományi Konferenciát több száz résztvevővel, ami nagy kihívás volt, főleg az akkor meglehetősen korlátozott számban rendelkezésre álló szállodai férőhelyek tekintetében.

A vendégeket városszerte fizetővendég-szobákban helyeztük el és feladatunk volt, hogy kalauzoljuk őket. Mi pedig a felkészülés során bejártuk Sopron fizetővendéglátó-hálózatát, ezzel óriási élmény- és ismeretanyag került a birtokunkba – eleveníti fel az első lépéseket az egyesület elnöke. A szakmai tevékenységen túl további feladatok is megtalálták. Az önkéntes kamarai elnökség mellett a Rotary Club életében közreműködve sikerült olyan helyi kezdeményezéseket megvalósítania, amihez a szervezet világmozgalmi forrásai adták az alapot. Ilyen volt a Tóth Antal-iskola és a Kozmutza-iskola eszközfejlesztése, valamint a kórház szemészeti osztályára egy számítógépes vizsgálóegység alapjainak beszerzése.

– 2007-ben mentem nyugdíjba, abban az évben elődöm, Kubinszky Mihály professzor végleg le kívánta tenni a Soproni Városszépítő Egyesület elnöki tisztségét. Örömmel fogadtam a jelölést és később a megválasztást. Itt tizenöt éve a város fejlesztéséért végzett feladatokkal tölthetem az időmet. A korábbi súlypontokat megtartva szerveztem építészeti bizottságot, megszólítva a helyi építész-, történész-, régésztársadalmat, ugyanakkor hangsúlyt fektettünk a környezetvédelemre, többek között a Castanea partnerségével. A lelki és eszmei vonatkozásban is fontos értékek ápolása társszervezetünk, a Perkovátz Ház Baráti Köre együttműködésével teljesedett ki – tekintett vissza az elmúlt esztendők tevékenységére az elnök.

A népszavazás centenáriumi emlékéve programjainak szervezésében is részt vettek. A kezdeményezésükre egy bronzpad áll Sopronyi-Thurner Mihály egykori lakóházával szemben a Frankenburg úton, ami egy képzeletbeli hűségösvény egyik állomása. Az út végigvezet a referendumhoz köthető pontokon, Ágfalvától az egyetemen keresztül a belvárosig – erre az évre áthúzódó feladat, hogy a stációkhoz tájékoztató táblák is kikerüljenek.

– A szakmai életemen túli elfoglaltságok rengeteg időt vettek el a családomtól. Sokat köszönhetek feleségemnek, aki egyetemi csoporttársam volt és végig támogatott. Egyik gyermekünk vasúti szállítmányozócégnél dolgozva követte a pályámat, a másik születésétől fogva súlyos beteg. Ez a körülmény rendkívüli terheket rótt a családunkra, így nagyon hálás vagyok feleségem áldozatos munkájáért, hogy a szakmai és társadalmi feladataimat el tudtam végezni – tette hozzá dr. Józan Tibor.