Saját életünk történetében kell keresnünk Istent - interjú Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapáttal

– Ferenc pápával a szerdai általános kihallgatáson találkoztunk, ennek megszervezésében segített hazánk vatikáni nagykövete és a Pápai Magyar Intézet rektora, akikkel együtt voltam jelen a kihallgatáson – idézte fel a vatikáni élményt Hortobágyi T. Cirill főapát. – A pápa személyes figyelmességének, odafordulásának élményét hoztuk magunkkal. Például az, hogy magyarul köszöntött bennünket és az a tény, hogy emlékezett korábbi ígéretére, amely szerint szívesen jönne hozzánk lelkipásztori látogatásra, és ezt a szándékát kérésemre meg is erősítette. Pannonhalma közvetlenül a Szentszék alá rendelt monostor, így amikor a pápa hozzánk látogat, akkor egy kicsit haza is jön. Külön megható volt ígérete, hogy imádkozik egy súlyos balesetet szenvedett diákunkért.

– Ferenc pápa is megszólalt azzal kapcsolatban, hogy egy eltévelyedett brüsszeli javaslatban megemlítették a „karácsony” szó eltörlését az uniós nyelvhasználatban. Mit gondol, főapát úr, ez valaha is realitás lehet, hogy erről döntsenek az Európai Parlamentben? Hol a helye a karácsonynak Európában?

– Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen kérdés politikai kérdéssé válik és biztos vagyok benne, hogy Európában nincs helye olyan törekvéseknek, amelyek meg akarnak szüntetni bármilyen vallási kifejezést, de sehol a világon sincs helye ilyen törekvéseknek.

Élhető és megélhető a hit

– Mi az egyén és a keresztény közösségek felelőssége abban, hogy Európa keresztény gyökereit őrizzük?

– Az egyénnek a XXI. században is élhető és megélhető hitre érdemes törekednie. Az élethelyzeteire az evangéliumból keresse a választ. A Szentírásban rengeteg emberi élettörténetet olvashatunk, Isten annyi történetben és példabeszédben jelenik meg, hogy nekünk is a saját életünk történetében kell keresnünk Istent és az ő eligazító szavát. A közösségeknek pedig nagy lehetőségük, hogy az egyes emberek összeadva tapasztalataikat együtt keresik Istent, hiszen önmagamban kevés vagyok, a közösség képes tükröt tartani számomra. A másik ember tapasztalata kiegészíti az én tapasztalatomat, a közösségi tapasztalat pedig hivatkozási és korrekciós pont lehet számomra.

– A Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke, Kurt Koch bíboros májusban fogadta főapát urat, bíboros úr júniusban viszonozta a látogatást Pannonhalmán az ökumenikus konferencián. A szentatya magyarországi látogatásakor szeptemberben nevesítette a főapátságot mint rendet, akik élen járnak az ökumenében. Mi ebben a bencések küldetése?

– Bencés lelkiségünkben benne van az a nyitottság, ami megteremtette a lehetőséget, hogy testvérként tekintsünk egymásra. Számos olyan közös gyökerünk van, amelyek mentén a különböző felekezetek képesek együttműködni és elindulni a közös úton az ökumenizmus felé. Az olyan kezdeményezésekkel, mint például a nyári ökumenikus konferencia vagy a közös hamvazószerdai, bűnbánati liturgia, fel tudjuk hívni a figyelmet a testvéri kiengesztelődés és együttműködés fontosságára. Szent Benedek nem azért alapított monostort és a protestáns gyülekezetek sem azért jöttek létre, hogy valamilyen célfeladatot valósítsanak meg. Isten azért hívta életre ezeket a közösségeket, hogy építsen bennünket a hit, az imádság, az istentiszteletek, a szentségek, az együttlétünk által. A szerzetesélet célja végső soron szabaddá válni az istenkeresésre. Egy gyülekezeti életnek is az a lényege, hogy eljussunk arra a szabadságra, hogy Isten irányítsa életünket és rá tudjunk hagyatkozni. Azt gondolom, minden keresztény közösségnek ez a lényege felekezettől függetlenül. Közösségeink missziós küldetése is az, hogy Istenhez, Krisztushoz vezesse el az embereket, ebből a szempontból a felekezetiség másodlagos.

A keresztényeknek a „föld sója”

– Cirill főapát úr úgy fogalmazott, hogy „a jövő egyházának misztikusnak, missziósnak és ökumenikusnak kell lennie”. Ez mit jelent?

– A jövő egyházát már nem mi, hanem az utánunk jövő nemzedékek fogják építeni, ezért nem szabad hagyni, hogy a generációs szakadékok szétszakítsanak közösségeket. Meglehet, hogy a fiatalok másként gondolkoznak, de a spirituális frissességnek és az idősek képviselte mélységnek, tapasztalatnak együtt kell mozognia. Kulcsfontosságú ebben a folyamatban az oktatás-nevelés. A protestáns egyházaknak is komoly iskolai hálózatuk van hazánkban. A hangsúly pedig minden egyházi oktatási intézményben a diákok teljes embert megszólító nevelésén van, amelynek szerves része a lelkiség, a hit átadása. Ez is közös pontunk, törekvésünk. A lényeg mindig az, ami a mélyben zajlik és nem az, ami a felszínen tükröződik. Az élet fenntartása a földön a nap sugárzásának köszönhető. A titok azonban a mélyben zajlik. A fény ugyanis annak a következménye, ami az égitest belsejében láthatatlanul zajlik. Könnyű összeszedni azt, hogy például a médiában miket mondanak a Pannonhalmi Főapátságról vagy az egyház ökumenikus törekvéseiről, azaz mi az, amit mások látnak. Az igazi kérdés azonban az, hogy mi van a középpontban. Nekünk, keresztényeknek sincs saját világosságunk, hasonlóan ahhoz, ahogy a hold sem a saját, hanem a nap fényét tükrözi vissza. Minden Krisztus-hívő ember Isten szeretetéből, Krisztus tanításából táplálkozik és azt sugározza tovább. Ahogy Kurt Koch bíboros úr nagyon pontosan és találóan megfogalmazta ezt az ökumenikus konferenciánkon. Szerinte a keresztényeknek a „föld sójaként”, vagyis szolidárisan kell a világhoz állniuk. Ugyanakkor szükséges jól látható kontrasztot is képezniük, vagyis a „világ világosságaként” jelen lenniük. Ez a jövő missziója, ez a jövő ökumenéje.

– A teremtésvédelmi konferencián nemrégiben kiemelte Cirill atya a lifelong learning, azaz az élethosszig tartó tanulás fontosságát, vagy ahogy a bencések „fordítják” a fogalmat: a jó pap holtig tanul. Mi volt 2021-ben, és mi lesz jövőre a leckéjük?

– Ugyan a világjárvány idén is szinte minden más téma elől elszívta a figyelmet, nem szabad elfelednünk, hogy otthonunk, a föld változatlanul panaszkodik – ahogy ezt Ferenc pápa megfogalmazta Laudato si’ enciklikájában. A vírushelyzet is ennek a globális világválságnak a tünete és következménye. A klímaváltozást, az édesvízhiányt, a biodiverzitás szegényedését, a termőtalaj erózióját és szennyeződését értelmezhetjük úgy, mint a föld panaszát felénk. Bár a globális problémákat először a természetben tapasztaljuk, annak olyan társadalmi következményei is vannak, mint a terrorizmus, a migráció, a társadalmi egyenlőtlenségek vagy éppen egy világméretű járvány. A jövő leckéje éppen az, hogy a teremtésvédelem és környezetvédelem nem két eltérő terület. A különbség nézőpontbeli és nem tartalmi. Hiszen hívő emberként azzal a meggyőződéssel élünk a világban és azért vállalunk felelősséget bolygónk jövőjéért, mert világunkat Isten teremtette és mi, emberek is a részei vagyunk ennek. Nemcsak a következő generációk, hanem az Úr előtt is szám- adással tartozunk azért, hogy milyen állapotban hagyjuk magunk után a földet. Mindenki a saját környezetében, munkahelyén, otthonában tud tenni a teremtésvédelemért. Ferenc pápa szavait idézve: „Vállaljuk magunkra a közös otthon gondozására irányuló elkötelezettség szépségét és felelősségét.” A jövő leckéje az, hogy egyfajta „ökologikus megtérésre” hívjuk minden felelősen gondolkodó embertársunkat.

A jó pap holtig tanul és tanít

– Nézve törekvéseiket azt is mondhatjuk, hogy a jó pap holtig tanul és tanít. Eltelt az első félév Győrszentivánon, ahol fenntartóként vették át az általános iskolát és működtetik Szent Benedek Általános Iskolaként. Jelenleg mennyi gyereket oktatnak és vannak-e további terjeszkedési terveik, megkereséseik?

– Felülről kerekítve négyezer tanulót négyszáz tanár, tanító oktat a Pannonhalmi Főapátság fenntartásában működő tíz iskolában. Győrszentivánon az első félévünk tapasztalata pozitív, amit az is mutat, hogy az ottani négyszáz tanulóból tíz gyerek váltott csupán iskolát, amikor visszavettük az intézményt. Keddenként reggel az évfolyamok szentmiséin örömmel vesznek részt a diákok, most volt az első közös adventi misénk, ahol szintén nagy lelkesedéssel ministráltak és énekeltek a gyerekek. Itt, ahol Vaszary Kolos főapát óvodát és általános iskolát is alapított, vannak további terveink, erről azonban most bővebbet nem mondhatok. A meglévő technikumainkat, szakiskoláinkat továbbra is szeretnénk fenntartani, de ezen a területen további bővítést nem tervezünk. Budapesten pedig a Práter utcában a Szent Benedek Gimnázium a jövő útja, a szakiskolai osztályokat ott kifuttatjuk, újabbakat nem indítunk.

– Az éjféli misén milyen gondolatokkal köszönti a híveket főapát úr? Mi az, ami változik, és mi az, ami örök Jézus Krisztus születésének az ünnepében?

– A karácsony gyönyörű története, amit az evangéliumban felolvasunk, tele van gyöngédséggel, szeretettel, hősiességgel, szomorúsággal és reménnyel. Gondolataimnak a gerincét egy felszólítás adja, amikor az angyalok azt mondják a pásztoroknak: Ne féljetek! A félelemből való kilépés a lényeg most számunkra, mert Krisztus születésével Isten országának a lényege tárul fel előttünk – az, hogy semmi és senki nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől.

Ünnepi napok a monostorban

Szenteste 22 órától vigília, majd 23.30-tól orgonameditáció és éjféli mise. December 25-én, Jézus Krisztus születésének főünnepén 10 órától konventmisére várják a híveket, másnap a Szent Család ünnepén szintén. A járványhelyzet miatt idén másként tartják meg a népszerű János-napi boráldást. A boráldásra szánt palackokat idén is 27-én reggelig hozhatják be és hagyhatják a főportán a borosgazdák.

Az áldást követően, december 28-tól ugyanitt lehet majd a borokat visszavenni. Az év utolsó napjaiban a szerzetesek is megpihennek, a karácsonyi ünnepek alatt és újév napján a főapátság a látogatók számára zárva tart. A két ünnep között, december 28–31-ig várják a vendégeket Szent Márton monostorában. Kivételes nap a karácsony másnapja, december 26., amikor két időpontban is orgona- hangversenyre várják a zeneszeretőket a Szent Márton-bazilikában.