Felsőzsolca folytatás

Megkeresett a mosonmagyaróvári Winkler Tüzép tulajdonosa, és az IPOSZ Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének főtitkára, mivel értesültek az Önnel folytatott levélváltásomról.

Részletesen elmesélték a felsőzsolcai segélyakciójuk történetét. Fényképeket is mutattak, amik alátámasztották a cselekedetük nagyszerűségét, hatékonyságát és szervezettségét.

A megyei IPOSZ vezetősége határozott a segítségnyújtásról. Elnöki körlevélben tájékoztatták a tagságot az árvíz következményeiről, az IPOSZ segély céljáról, és kérték fel őket az adakozásra.

Elsősorban azoknak a felsőzsolcai iparosoknak, vállalkozóknak akartak segíteni, akiknek a háza, műhelye megsérült, vagy elpusztult.

Felkértek egy zsolcai IPOSZ tag vállalkozót, aki összegyűjtötte az igényeket, majd az ő telephelyén zajlott a szétosztás.

Az összegyűlt 2,5 millió forint értékű építőanyag felét a Winkler Tüzép tulajdonosa adta, a többit pedig elsősorban mosonmagyaróvári vagy környékbeli vállalkozók. Az adományt a Winkler Tüzép kamionjai vitték Felsőzsolcára.

A Winkler Tüzép tulajdonosa és a Győr-Moson-Sopron Megyei IPOSZ főtitkára személyesen vezette le az akciót. Ők ketten egy-egy nagyon elesett embernek 50-50 ezer forintos készpénz segélyt is adtak, illetve a szétosztás napján ételt, italt vásároltak a jelen lévő zsolcaiaknak.

Az igények természetesen meghaladták az adakozók lehetőségeit, ezért a szétosztást az összes igénylő jelenlétében, teljesen nyílt sorsolással oldották meg, a szabályokat úgy alakítva, hogy lehetőleg mindenki kapjon valamit, és ne egy-két szerencsésé legyen minden. A művelet teljes békében, egyetértés közepette zajlott le.

Az építőanyagot mindenkinek házhoz vitték.

A házhoz szállítás közben az utcán többen érdeklődtek, hogy mi zajlik, és miként lehetne az adományból kapni, de az akció két vezetője semmilyen atrocitást, zavart, erőszakot, vagy hangoskodást nem észlelt.

A fényképek tanúsága szerint a városházán a zsolcai polgármester is köszönetet mondott a mosonmagyaróváriaknak.

Az én véleményem is az, hogy önzetlen és áldozatos cselekedetükért csak elismerés és köszönet illeti meg őket!

A tények ismeretének hiányában az Ön leveleire írt válaszaimban eddig nagyon visszafogottan fogalmaztam, mivel tudtam, hogy Felsőzsolcán a helyzet nagyon feszült, és semmiképpen sem szerettem volna tovább fokozni bárkinek is az indulatait, akár igaz, amit ír, akár nem.

Töretlen együttérzésemet továbbra is hangsúlyozva kénytelen vagyok Önnek megjegyezni, hogy az Ön leveleinek hangvételét nagyon szerencsétlennek tartom, még akkor is, ha Ön nehéz helyzetében esetleg jogosnak érzi a brutális fogalmazást.

Mint a tények mutatják, Ön nem ismerte a teljes történetet, mégis sértően illette az én szervezetemet (VOSZ), a segítséget nyújtóknak címzett üzenetét pedig nem is lehet minősíteni.

Akik olvasták a levelezésünket, nem hiszem, hogy kaptak egy lökést a zsolcaiak megsegítésének irányában, még akkor sem, ha képesek tudomásul venni, hogy a nagy árvizes történetben ez csak egy eset, és egy indulatos vélemény.

Tisztelettel

Sragner László