Lakat kerül a soproni Fogas étteremre

Tizenöt év bérlet után veszi a kabátját a belvárosi vendéglátóhely működtetője

Fogas kérdéssé vált a belváros frekventált helyén, a Tűztoronytól szinte egy ugrásnyira lévő Fogas étterem további sorsa: a bérlő, Dezső Viktor december 30-án, vasárnap záróra után végleg becsukja családi vállalkozását. A szilvesztert sem várja meg.

Mint mondja, a szilveszterezéshez az étterem túlságosan osztott, tagolt, soha nem is tartottak ilyen mulatságot. Január 2–3-án kiürítik az egész helyiséget, „oszt’ jóccakát...". Ilyenformán a belvárosban nézelődő turisták – no és a helyiek – sajnálatos módon egy újabb, zárt ajtajú étteremmel szembesülnek, annak dacára, hogy a Fogasról igen jó véleményeket írtak az interneten.

– Nézze, tizenöt éve béreljük az éttermet, s több oka is van, hogy úgy döntöttünk, abbahagyjuk – magyarázta Dezső Viktor.

A belváros tovább csendesedik, ezúttal a Fogas étterem csukja be kapuit januártól. Dezső Viktor bérlő úgy döntött, ezt már nem lehet bírni. Fotó: G. M.

– A kezdetekkor teljesen jónak tűnt a belvárosi hely. Csak amikor kiderült, hogy nem vehető meg az ingatlan, ugyanakkor az évek múlásával az étterem felújítására több tízmillió forintot kellene költeni, akkor gondolkodott el az ember. Persze egy darabig – szükség szerint – költöttünk a korszerűsítésre, na de állandóan nem lehet pénzt pumpálni egy olyan létesítménybe, amelyről pontosan tudjuk, hogy soha nem lesz a miénk. Másrészt a bérleti díjunk is magasabb volt a többi étterem tarifájánál. Félreértés ne essék, nem az önkormányzattól, hanem egy budapesti cégtől béreljük a Fogas helyiségeit, nem kevés pénzért. A rezsit pluszban kell állnunk. Tavaly, amikor leültünk tárgyalni velük a díjról, a cég emelt volna, mi alacsonyabb összeget mondtunk. Maradt a régi tarifa, ami azért egyáltalán nem nyugtatott meg bennünket.

– Az utóbbi években az osztrák munkaerőpiac elszívó hatása miatt a soproni éttermek mindig csak a rövidebbet húzzák. Idegileg pedig hosszútávon nem lehet bírni, mikor kap az ember lelkiismeretes szakácsot, pincért. Igaz, vannak hűséges alkalmazottaink, de további szakácsra, pincérekre lenne szükségünk. Ráadásul kiválóakra, hogy tartani lehessen azt a színvonalat, amire büszkék vagyunk – folytatta Dezső Viktor.

– De mivel nincs kit felvennem, kétszer annyit dolgoztunk. Az állandó hétvégék, a reggeltől késő estig tartó munkák felőrlik az embert. Aztán eljött az a pont, amikor azt mondtuk: na ebből elég volt. Összesen huszonöt évet húztam le a vendéglátásban, de ilyen körülmények között már nem a szépségét látom, csak a megoldhatatlannak tűnő gondokat érzékelem. A budapesti cég valószínűleg kiírja majd újból a Fogas bérleti pályázatát. S hogy mihez kezdek a jövő évben? Könnyű lenne azt válaszolni, hogy Ausztria felé vetem a tekintetemet, de ezt még meglátjuk...