Hétköznapokból teremtik meg a vonzó idegenforgalom feltételeit az osztrákok - fotók

– Kelet-Stájerország, amely két megye negyvenhat településéből áll, Ausztria kertjeként hirdeti magát. Az idegenforgalomban 4300-an dolgoznak, a vendégéjszakák száma tavaly meghaladta az 1,3 milliót. Akár egy éj eltöltésekor is jár a GenussCard, amellyel a környék kétszáz turisztikai attrakciója díjtalanul megtekinthető – ajánlotta a szakemberek figyelmébe a bevált konstrukciót Eva Luckerbauer, a Kelet-Stájerországi Turisztikai Szövetség ügyvezetője.  

A jogllandi vidéket tizenegy település alkotja.  

– A térség onnan kapta a nevét, hogy Mária Terézia gyakran látogatott e gyönyörű tájegységre. Bárkit kérdezett, hogy hívják, mindenkitől azt hallotta: „Jogl vagyok" – ez a Jákob név becézett alakja. Ekkor az uralkodó felkiáltott: „Hát ez tiszta Joglland!" – mesélték a csoportot fogadó birkfeldi csokoládé-manufaktúrában. Vetített képes előadásuk során a nagy, ovális asztalon sínpáron mozgó vasúti makett szerelvényre helyezett tányérkákról vehettek kóstolót a résztvevők. 

A közeli Meisenbach-ban Patrick Wiesenhofer büszkén mesélte, nagypapája volt az, aki annak idején beszerezte az első hóágyút, s felszereltette az első felvonót. A világot látott unoka pedig rájött arra, hogy a síszezon végeztével túraútvonalakkal lehetne hozzájuk csábítani a kerékpárosokat. Az ötlettől alig telt el két és fél év, megvalósult a „Trailland": elektromos hegyi-kerékpárokkal – amelyek darabja négy-ötezer euró –, s öt különböző nehézségű pályával várják a látogatókat. A síliftet pedig a kerékpárral is lehetséges használni.

 Az osztrákok minden apró lehetőséget megragadnak, hogy egyedi értékeikre irányítsák a figyelmet. Ilyen például az „Echt Joglland" feliratú helyi termelői üzlet: negyven beszállítótól hétszázféle terméket forgalmaznak. A kezdetekkor a kínálat alig volt kétszáz fajta portéka. Az üzleti sikert a bizományi árusítás biztosítja. S hogy miképpen kerül oda kávé? Azt egy helyi vállalkozó zölden importálja, és saját receptje szerint pörköli. Máris megvan a helyi specialitás... 

A magyar csoport tagjai csak ámultak, amikor Wolfgang Orthofer – összesen hatvan kilométer hosszú – sífutópályáján kiderült: az a nagy homokdombnak látszó valami nem más, mint novemberre, a síszezon kezdetére eltett tízezer köbméternyi hó, ötven centis fűrészporral borítva. Ha e hómennyiség húsz százaléka kárba is vész, a megmaradó tétel öt kilométer sífutópálya hóval való borítására elegendő. A fűrészporból pedig dombokat emelnek a hóágyúknak, így fokozva azok teljesítményét. Alapelvük, hogy mindig minden hasznosuljon.  

– A tanulmányút legfontosabb hozadékának az összefogás, a hálózatépítés szükségességét tekintem. Hogy el ne engedjük a hozzánk látogató vendégek kezét, s jó szívvel propagáljuk a környék látnivalóit, attrakcióit. Mert ebből mindenki csak profitálhat. Az osztrák példa mutatja, hogy ekkor több időt fog eltölteni a vendég az adott régióban – mondta Holecz Zsuzsanna, a sopronkövesdi Franciska-major egyik ügyvezetője. 

– A kétnapos tanulmányúton a generációváltásban és az innovatív megoldásokban is jó példákat láthattunk, csakúgy a helyi minőségi termékek idegenforgalmi megbecsülésére is – összegzett Horváth Vilmos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara turizmusért felelős országos alelnöke. Dr. Bihari István projektvezető hozzátette, a tapasztalatszerzés és a kétoldalú kapcsolatépítés májusban a kismartoni járásban folytatódik.