Megélhetést keresnek - Nagy a lemorzsolódás a keleti országrészből érkezők között

Azok, akik Észak- és Kelet-Magyarországról itt keresnek megélhetést, zömében a közmunkát  cserélik fel betanítottra.

Az ország északi és keleti térségéből Kánaánnak látják Sopront  és környékét. – A szüleim fél éve  jöttek ide dolgozni, ők tanácsolták, próbáljuk meg mi is.  Békés  megyében  közmunkából kellett  megélnünk. Szűkösen voltunk,  ezért döntöttünk úgy,  hogy eljövünk. Három hónapja érkeztünk  Sopronba. Termelőüzemben betanított munkát végzek, férjem az építőiparban helyezkedett el. Itt  kétszer annyit keresünk, mint  odahaza – mondta el lapunknak Jónás Cecília.

 – Nagy szerencsénk, hogy a szállást a cég fizeti, itt őrült albérleti árak vannak. Tudom, sokakat ez tart vissza az idejöveteltől – vázolta a helyzetet Jónás Cecília. Hozzátette: az is jó, hogy ők bejelentett munkát végeznek. Az otthoni házukat viszont nem adták el, mert nem tudják, mit hoz a jövő.

Miskolcról jött párjával Sopronba Kiss Marianna négy éve. Sikerült elhelyezkedniük, szorgalmuk révén nemrég házat vettek Szilban, jutányos volt az ár. Marianna ezúttal látogatóban járt a soproni munkásszálláson.

– Már egészen fiatalon dolgoznom kellett, csináltam, ami épp adódott, nem is fejeztem be az iskolát. Hét általánossal csak betanított munka jutott nekem, meg takarítói, de Sopronban legalább volt, van állás. Miskolcon jó hírük van az itteni gyáraknak, üzemeknek, de tudja mindenki, hogy drága a határszéli város, mégis, sokan megpróbálják. Így voltunk mi is – részletezte Marianna. – Aztán tavaly munkahelyi baleset ért, egy gép fedele takarítás közben a kézfejemre csapódott. Nem vártam meg, amíg felmondanak, eljöttem önszántamból. A párom kitartott mellettem, azóta alkalmi munkákat vállalunk, takarítást Sopronban, néha Ausztriában. Korábban munkásszálláson laktunk, igyekeztünk, hogy minél többet spóroljunk. Úgy érezzük, reményeink beváltak, letelepedtünk.

– Öt-hat éve főként Észak- és Kelet-Magyarországról kerestek soproni munkalehetőséget, napjainkban már az egész országból – osztotta meg tapasztalatát ifj. Orbán Aladár, az Origo-Sánta cégcsoport személyzeti tanácsadója. – Akik jönnek, azoknak a  fele Ausztriában szeretne dolgozni, de túlnyomó többségüknek semmi esélyük sincs. A másik fele pedig igényli, hogy a munkaadó szállást biztosítson, vagy legalább hozzájárulást fizessen számukra. Azzal ugyanis tisztában vannak, hogy a soproni albérletárak mellett arra nincs mód, hogy megéljenek, haza is küldjenek, és még spóroljanak is. Sopronban és térségében az érintett cégek csak kis része képes munkásszállást fizetni vagy hozzájárulást adni. Ez is befolyásolja a létszámhelyzetet. Tavaly például hétszázan jelentkeztek nálunk betanított munkára az ország más vidékeiről. A hétszázból száznyolcvanan dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig, s a száznyolcvanból alig tíz százalék az, aki jelenleg is munkában áll. A lemorzsolódásnak több oka is van. Sokan azt hiszik, itt kolbászból van a kerítés; vannak, akik nem bírják a megszokott környezetből való kiszakadást, s a nem megfelelő munkakultúrájuk is közrejátszik abban, hogy nem találják meg a számításukat.

A személyzeti tanácsadó véleménye szerint a most bejelentett minimálbér-emelésnek nem lesz otthon tartó hatása. Ahonnan érkeznek, ott lényegesen kevesebb a munkalehetőség, míg Sopronban és környékén aki akar, az talál magának munkát.