Vakon bolyongunk a kapcsolatainkban

Woody Allen filmjéből, a Férjek és feleségekből készült az Orlai Produkció új bemutatója. Az előadás egyik főszereplőjével, Radnay Csillával és rendezőjével, Szabó Mátéval a főpróbahéten beszélgettünk.

Új feldolgozás, új nézőpont

– Az Orlai Produkció előadásai közül soknak van filmes előzménye. Ilyen a Római vakáció, A szív hídjai vagy a Száll a kakukk fészkére, hogy csak néhányat említsünk közülük. Egy ismert történet nyilván jobb eséllyel behívja a nézőt, mint egy ismeretlen. Csak ez az oka, hogy egyre gyakrabban találkozunk színpadra adaptált filmekkel?

Szabó Máté: – Olyan ez, mint a kalandparkos játékok. Alkalmat ad arra, hogy az ember belebújhasson egy ismerős élménybe, történetbe, amiből aztán egy másik élmény születik. Jó vele foglalkozni, jó bekerülni a világába. Talán ezért szeretik a nézők. Alkotói szempontból a remake nem könnyű műfaj, még akkor sem, ha újraforgatott filmről, és nem színpadi adaptációról van szó. Természetesen mi sem akarjuk eltitkolni, hogy van egy ilyen film, de már önmagában az, hogy más színészeket látunk, más élményt ad. Egy új feldolgozás új nézőpontot is jelent, így az eredetihez képest új alkotás születik.

Az a típus vagyok, akibe beleégnek egy film képei, a színészi alakítások. Nagyon régen láttam a Férjek és feleségeket, szerencsére már elhalványultak az emlékeim, és most nem is néztem újra, mert nem szeretném, ha önkéntelenül is Mia Farrow gesztusait látnám magam előtt.

Radnay Csilla

– Máté legutóbb Háy János darabját rendezte a Szkénében. A lány, aki hozott lélekből dolgozott, szintén két házasság csődjéről szól, és abban is jelentős szerep jut a pszichológiának. Hozzá képest milyen Woody Allen?

Szabó Máté: – A Háy-darabban a címszereplő pszichológusa mondja el a történetet, ezért jut fontos szerep ennek a szempontnak, Woody Allen viszont Woody Allen módjára pszichologizál: anyanyelvi szinten, rendkívül önreflexív módon, egy sajátos konyhanyelven beszél érzelmekről, viszonyokról.

– Októberben mutatták be a Nyitva című filmet (r.: Nagypál Orsi), amelynek a női főszerepét Csilla játssza, és ami szintén egy párkapcsolat kifáradásáról szól. Van valami közös a New York-i és a budapesti pár történetében?

Radnay Csilla: – A Férjek és feleségek (ahogy már a címe is jelzi) egy sokkal házasságcentrikusabb világ. A Nyitvában a szereplők már eleve nem is házasságban gondolkodnak, és abban is szembemennek a konvenciókkal, hogy egy nyitott kapcsolat felé indulnak el, ez a darab viszont azt vizsgálja, hogy tudnak a házasságok működni. És ha már nem működnek, akkor az irány a következő házasság.

A házaspárok benne élnek egy kapcsolatban, és közben fogalmuk sincs, hogy mi történik velük.

Fotó: Takács Attila

Elveszve, mint a gyerekek

– Rendezőként mi érdekli a legjobban ebben az alapanyagban?

Szabó Máté: – Azt mindenképpen szeretném megmutatni, hogy milyen tudatlanok vagyunk, milyen vaksin tapogatózunk a kapcsolatainkban. Itt van ez a sok egyetemet végzett értelmiségi, és úgy el tudnak veszni, mint a gyerekek.

– A film a ’90-es évek elején, New Yorkban játszódik. Megtartották az időt és a helyet?

Szabó Máté: – Hogy New York vagy Budapest, Central Park vagy Margitsziget, az a kapcsolatok szempontjából szinte mindegy. De a ’90-es évekhez képest mára nagyon felgyorsult a világ, sok mindent máshogy oldunk meg. A film és így a darab is egy beszélgetős, ráérősebb világban játszódik, mint a mai. Ezért megtartottuk az eredeti helyszínt és korszakot.

– Mennyire áll közel önhöz a ’90-es évek más tempójú világa?

Radnay Csilla: – Alkatilag én egy XX. századi tempójú ember vagyok. Nyomaszt, hogy nem tudok, de valójában nem is szeretnék a mostani tempóra felgyorsulni, ezért számomra megnyugtató, hogy ilyen tempóban is meg lehet beszélni dolgokat.

Szabó Máté: – Csilla és Ötvös András egy olyan házaspárt játszanak, akiknek a kapcsolatát nem egy radikális történés kezdi ki, hanem a lassú erjedés. Egy hagyománytisztelő közegben két nagyon intelligens emberrel történik ez.

– Hogy lehet ezt az erjedést megmutatni?

Szabó Máté: – A darabban van, amikor beszélnek dolgokról, és van, amikor megtörténnek. Nagyon pontosan kell beszélni, mert itt az a lényeg, hogy mit akarunk elmondani, és ehhez képest a forma háttérbe szorul. Tudjuk: Woody Allen nagyon sokat beszél, aztán végre csinál valamit, ami után még több beszéd következik.

Radnay Csilla: – Éppen azt keressük, hogyan lehet működőképessé tenni ezt a Woody Allen-i világot. Mi itt, Kelet-Közép-Európában szeretünk részletgazdagon játszani, de ez nem egy Csehov-dráma, hanem jó humorú, direkt analízis. Nem újabb és újabb titkokat kell keresnünk, hanem tisztán, követhetően játszani.

Noé bárkáján

– Sokszereplős előadásról van szó: a másik házaspárt Járó Zsuzsa és a szegedi évtizedek után most szabadúszóvá vált Pataki Ferenc játssza, de szerepel benne Ullmann Mónika, Nagy Dániel Ferenc, akik „régi" orlaisok, és mellettük pályakezdő egyetemisták is.

Szabó Máté: – Kilencen játsszák, de több a szerep, mint a színész. Szerintem Woody Allen sem tiltakozna a szereposztás ellen.

Radnay Csilla: – Én is játszottam már Orlai Produkcióban, az Őszi szonáta most is műsoron van, de többekkel, így Mátéval és Ötvös Andrással is ez az első közös munkánk. Ennek ellenére homogénnek érzem a közösséget, jól tudunk együtt dolgozni.

Szabó Máté: – Olyan ez a színház, mint Noé bárkája, nagy a bejárata, a korábban érkezettek nem állják el az utat az újak elől.

Woody Allen filmje a ’90-es évek elején, New Yorkban játszódik.