Lewis Carroll és Alice homályos viszonya

Alice álmában belezuhan egy nyúlüregbe és egy abszurd mesevilágba kerül, amely tele van furcsa szerzetekkel. Beszorul a nyuszi házába, hernyókkal beszélget, őrültekkel teázik, aztán felébred. Az ihlet 1858-ban érte Carrollt, amikor egy csónakban evezett Henry Liddell három lányával, köztük Alice-szel.

Az anyuka annak a főiskolának volt a dékánja, ahol Carroll ekkor már matematikát tanított. A piknikezni induló társaságot Carroll egy Alice nevű lány hihetetlen kalandjairól szóló történettel szórakoztatta. Az ekkor hatéves Alice-t valósággal megbabonázta a mese, és arra kérte Carrollt, írja le neki. Így született meg és vált halhatatlanná az Alice Csodaországban – de a háttérben gyanús dolgok történtek.

Mai szemmel felháborítónak tűnik a korai lánykérés és a meztelen fotó. Akkoriban azonban nem volt ritka az ilyesmi.

Hiányzó naplórészek

Alice Liddell először hároméves korában találkozott az íróval, aki ekkor fényképészettel foglalkozott. Miután összebarátkozott a Liddell családdal, megengedték neki, hogy fényképeket készítsen a lányaikról. A fotók között azonban olyan is akadt, amelyen Alice válláról lecsúszó ruhában látható. Néhány olyan rajz is fennmaradt, amelyeken a kislányok meztelenül ülnek a tengerparton. A leggyanúsabb kép azonban az, amelyik csak az író halála után került elő: ezen Alice idősebb, de még a serdülőkor előtt álló nővére látható teljesen meztelenül. Carroll precíz naplót vezetett a Liddell családdal való ismeretsége alatt. Ennek nagy része máig fennmaradt, az Alice hat- és tízéves kora közötti éveket tárgyaló részek azonban hiányoznak. Az egyetlen nyom, amely rendelkezésre áll, Carroll egyik unokahúgától van, aki egy oldalt olvasott a hiányzó részből. Ezen állítólag olyan híresztelésről van szó, amely szerint az író arra használja a gyermekeket, hogy udvarolhasson nevelőnőjüknek.

Megkérte szüleitől a kislány kezét

A Liddell családban fennmaradt egy olyan információ is, hogy az író megkérte tőlük az akkor tizenegy éves Alice kezét, de nemleges választ kapott. Carrollt ezután eltiltották a Liddell lányoktól, de nagyon szerette volna, ha a család újra a kegyeibe fogadja. Ezért ismét el akarta vinni csónakázni a lányokat, de a gyerekek anyja a tudtára adta, hogy sem most, sem a későbbiekben nem lehet velük egyedül. Carroll ezek után már csak néhányszor találkozott Alice-szel, de mindig Mrs. Liddell jelenlétében. A felcseperedő Alice aztán egy krikettjátékoshoz ment feleségül, az Alice Csodaországban neki ajándékozott kéziratát pedig nem tartotta meg, egyszerűen továbbadta. Ez is az író vonzalmának bizonyítéka lehet.

Nem volt senkije

Mai szemmel felháborítónak tűnik a korai lánykérés és a meztelen fotó. Akkoriban azonban nem volt ritka az ilyesmi. Az írót ért vádakat egy pár éve megjelent életrajzi könyv is próbálta megcáfolni. A könyv szerzője, Edward Wakeling szerint a viktoriánus korban senki sem nézett ferde szemmel egy férfira, aki délutáni hajókirándulásra vitt gyerekeket. Az életrajz szerzőjét az sem ejtette zavarba, hogy Carroll gyerekek százairól készített meztelen fotókat. Wakeling szerint a viktoriánus korban nagy volt a gyerekhalandóság, ezért a családok szerették festményen vagy szobor formájában megörökíteni gyerekeiket. A fénykép megjelenésével az emlékek megőrzése sokkal egyszerűbbé vált, és mivel a szülők azt szerették volna, hogy a gyerekük a lehető legjobban hasonlítson egy angyalra, meztelenül fotóztatták. Wakeling szerint ebben nincs semmi kellemetlen.