Nem cserélnék el csodáikat

Nagyikám úgy szeretlek!

Sokan próbálták már megmagyarázni, elmondani, mi a boldogság... A boldogság egy pillanat, egy érzés, ami rövidke életű, de ha visszagondolunk rá, átmelegíti a szívemet. Ilyen volt, mikor édesanyám megsimogatta a fejemet, átölelt, s a fülembe súgta: Gotikám... Ilyen volt, mikor a szeretett kedves hozzám ért, s később feleségül is vett. Ilyen volt, amikor gyermekeim hozzám bújtak, átöleltek, s puszit kaptam tőlük. Ilyen volt, és most is ilyen, mikor az unokáim: „Nagyikám úgy szeretlek!” kiáltással karjaimba futnak. És ilyen, mikor tavasszal meghallom az első énekesmadár énekét. Ilyen, mikor látom a virágokat, s elcsodálkozom a természet csodáin. S ahogy futnak az évek ilyen érzés mikor látom a körülöttem élők örömét. Koromnál fogva (63) sok mindent tapasztaltam, de nem cserélném el az életemet semmiért, hisz akkor eltűnnének a „csodáim”.
Ágnes

Ha hozzák a „manókat”

Mi a boldogság? Számomra az, ha gyerekeim, unokáim nálunk vannak, beszélgetnek, nevetgélnek, a kicsik játszanak, huncutkodnak, jóizűen esznek az ételből, amit szeretettel készítettem nekik. Nagy öröm nézni, hallgatni őket, részt kapni az életükből. Boldogság az is, ha a „manókat” elhozzák, a sok játék, esti, alvás előtti beszélgetések mind-mind örömforrás. Szeretném, ha sokáig részem lenne benne.
Tünde

Élmény, élmény, élmény

A boldogság egy meghatározhatatlan, ugyanakkor általánosan használt olyan köznapi fogalom, amely szubjektív megítéléstől függő, életkortól, körülményektől, időszaktól, élethelyzetektől, és még számos egyéb dologtól függő érzés, mely adott esetben tudatosan, de sok esetben észrevétlenül is jelen van az emberek életében. Éppen ezért a kérdés filozofikussá válhat és akkor tudós módon kell vizsgálni, vagy az úgynevezett „köznapi ember” szemszögéből egyszerűen átélt helyzetről beszélhetünk. Én ez utóbbit érzem magaménak.

Fel kell tehát tenni a kérdést: pillanatnyi, rövidtávon megélt, vagy folyamatos, hosszútávon, akár egy életen át sokszor megélt – ilyen igazán nincs is – kellemes érzésről beszélünk-e? Egyáltalán mit nevezünk boldogságnak? Mi okozza vagy mi váltja ki ezt az érzést?

No, tehát akkor ez nem más, ez egy érzés, egy érzelmi állapot. Abban is biztos vagyok, hogy a fogalom több összetevőből állhat. Lehet családi, környezeti, munkahelyi, társadalmi és még számos összetevője. Fő vonalát a család, a szeretetből táplálkozó környezeti impulzusok adják. Egy unatkozó, egy beszűkült érdeklődésű és gondolkodású, érzelmileg üres, a dolgok iránt közömbös ember, akire ráadásul még kevés figyelem is jut, bizonyára nem mondhatja el, hogy boldog. Tehát az egyén maga is kovácsa boldogságának, azaz az aktív, érdeklődő, pozitív gondolkodású ember sajátja a boldogság érzése. Örül a környezetében látottaknak, örömmel tölti el, hogy szeretik, megbecsülik, hogy szerethet és ezt a szeretetet a másik ember is láthatóan örömként éli meg.

De boldog lehet valaki azért is, mert túl van egy számára fontos probléma megoldásán, pl; egy sikeres vizsgán, egy újságcikk, egy előadás, megírásán, egy mű megalkotásán, vagy jóleső érzés tölti el egy szép és hasznos eszköz elkészítése, egy másik ember részére nyújtott segítség adása után. Ez mind jó érzés,   sikerélmény, hozzájárul a boldogság érzetéhez......

Mi kell tehát a boldogsághoz? Élmény, amely nap, mint nap jelentkezik. A családtag mosolya, kimondott vagy kimondatlan, de folyton jelen lévő szeretete, a környezet, a lakóhely, az ország nyugodt, megbízható folytonos hatása, és még számos megint csak „élmény”, „élmény”, „élmény”.

46 évet éltem – szerintem, de mások véleménye szerint is – örömteli, tehát boldog házasságban. Naponta kerestem, kerestük a feleségemmel, hogy mivel tudom, tudjuk fenntartani azt a figyelmet, ami kell ahhoz, hogy érezze a másik, hogy ő fontos nekem. Tehát a boldogság alapja a családon belül az egymásra irányuló odafigyelés. Itt jön be az érdeklődés, a figyelem, a környezet, az élet szépségei iránt, az aktív és pozitív gondolkodás.

Amikor 4 éve, hirtelen meghalt a feleségem, az borzasztóan mellbevágott, de igyekeztem pozitívan gondolkodni. Nagyon nehéz időszak volt, azonban lassan-lassan kilábaltam az apátiából. Megnyugtatott, hogy jól érezte magát velem, boldog volt mellettem, és én is az voltam vele. Azt éreztem, hogy ő „odaátról” is azt akarta, hogy továbbra is legyen boldog az életem. Hamarosan jött egy másik – szeretetre vágyó, szeretetet adó – boldogságra vágyó nő, aki szeret, és én is őt, boldogok vagyunk. Minden percben azt keressük, hogy mi az, aminek a másik örül, mit tudunk egymásnak, szóban érzelemben, tettekben adni olyat, amitől nyugodt és kiegyensúlyozott az életünk. Fontos volt, és ma is az, hogy sok-sok közös élményben legyen részünk, egy jó zene, egy szép környezet, ahova kirándultunk, a gyerekekkel közös programok, a munkahelyi sikerek, stb. Én azt láttam a szüleimnél, hogy a nehéz háborús és háború utáni években is szeretettel voltak egymás iránt, örültek egymásnak és mindig a jót keresték.

Nem állítom, hogy anyagilag túlzottan jó helyzetben voltam, a tisztességes normális élethez megvolt a jövedelmünk. Az elmúlt hetvenegynéhány évem alatt nem gyűjtöttem talmi értékeket. Nem az anyagiak tettek, tesznek bennünket boldoggá. Éppen ezért nem igaz, hogy a boldogság pénz kérdése. De igaz, hogy megnyugtató, ha van. Az átlagos emberi igényeket kielégítő anyagi háttér jelentősen hozzájárul a nyugodt élethez, a biztonsághoz, ezáltal a boldogsághoz.

Nem feledkezhetek meg a másik fontos, a boldogság érzetét meghatározó dologról, az egészségről sem. Biztos, hogy boldogít, hogy egészséges vagyok. Bár olyan ember nincs, akinek akár átmeneti, vagy egy életen át meglévő betegsége, egészségkárosodása ne lenne. A környezet odafigyelésével, az egyén pozitív hozzáállásával lehet boldog a beteg ember is.

Mit tehet hát ez ember, hogy boldog legyen? Éljen úgy, hogy minden nap tegyen valami jót, keresse a jót, a szépet, tegyen a másik emberért valamit, ami számára öröm, vagy kellemes érzés, ami neki nem okoz gondot, fájdalmat. Mosolyogjunk egymásra és a világ is ránk fog mosolyogni! Fontos azonban, hogy a mosoly szívből jövő, őszinte és igaz  legyen.
Márkus István

A reggeli fény reménye

A boldogsághoz három dolog szükséges: hit, remény és szeretet. A hit lényeges eleme életünknek. Hinnünk kell legfőképpen magunkban, azután a családunkban és embertársainkban. Ezek mind jól csengő szavak, de ha az ember hite meggyengül az élete is nehézzé válik.

Remény nélkül nem lehet élni. Mindig reménnyel kell várni a nap hajnali sugarát, a madarak ébresztőt zengő dallamát. A reggeli fény reménnyel tölti el minden optimista ember lelkét.  A nappal hozza el az életünk értelmét, gyermekeink, unokáink mosolyát, munkánk örömét. Az esti lebukó nap, az esti, éjszakai béke, reményt ad az új nap születéséhez.

Szeretet minden emberi élet alapja. Kedvesünk, gyermekeink, unokáink szeretete, embertársaink mosolya ad az élethez  hitet, reményt és szeretetet.

Talán szerencsés embernek mondhatom magam, az életem nagy részét már leéltem boldogságban és szeretetben. Több évtizedet töltöttem el vállalkozóként a lakosság szolgálatában. Korábban lakások festésével foglalkoztam mint díszítő festő. Mindennapi öröm volt egy-egy lakás széppé tétele. Felsorolhatnák nagyon sok anekdotát, vidám percet, érdekes dolgot, de most csak egy rövidet példájaként, milyen becsülete volt a jó mester embernek. Mariska néni, akinek a szobáját kellet kifesteni, reggel azzal fogadott, hogy beré lesz ebédre. Én tisztelettel megköszöntem és nekiálltam a dolgomnak. Egy óra múlva azzal a kérdéssel keresett meg, hogy „Szép lesz-e a szoba mester úr?” A kérdésre én igennel válaszoltam, erre ő azt mondta, „Akkor csibét vágok ebédre”. Hát ez jobban hangzott, mint a beré. Az igazi boldogságot mégis az okozta, hogy a minőségi és dekoratív munkám hírét településről-településre vitték a megelégedett emberek. Minőségi munkáim elismeréseként az Ipartestület több évvel ezelőtt „Aranykoszorús mester” címmel tüntetett ki.

A napi munka nekem mindig örömet hozott, mert minden feladat egy alkotás. Festettem a győri színházban díszleteket, hatalmas függönyöket, mert akkor még gyakori volt a színpadok hátterének ilyen formában történő dekorálása. Templomok stációinak felújítása sem állt tőlem távol. Oltárok, festmények régi szépségének visszaállítása is feladataim része volt több ízben. Szeretnék még szólni az általam festett sok-sok festményről és azok kiállításairól az ország különböző városaiban és falvaiban. Ezek mind leírhatatlan boldogságot okoztak, melyet oklevelek és sok más elismerés igazol.

Az igazi boldogságot mégis a szerelemben, a szeretetben, a kedvesem mosolyában, az unokáim átölelő karjában, lányaim csillogó szemében találom. Emberek boldogságához egészséges élet, bölcs gondolkodás és sok szeretet kell. Sokan hozzátennék még azt, hogy na meg pénz. Igen az is kell, de nem biztos, hogy csak az boldogít, hiába a pénz, ha nincs boldogság. A pénzért vett boldogság meg olyan, mint a kutya vacsorája.

Azt vallottam életem során, hogy ha mást nem adsz  gyermekeidnek csak jó példát, akkor már sokat adtál. Végezetül leírom az én kedvelt imámat. A mennyei dolgokról, melyekre Isten tanított csak néhány szót, ha mondani tudok, csak amennyit egy kis méh apró lábacskáin elhordhat a túlcsorduló kehelyből. Az első dalban a boldogság a legnagyobb ajándék, A másodikban a gyengédség, A harmadikban a szerető kedvesség, A negyedikben a finomság, Az ötödikben az öröm, A hatodikban a dicső nyugalom, A hetedikben a gazdagság, A nyolcadikban a kiválóság, A kilencedikben a szenvedélyes szeretet.
Sz. Horváth Ferenc

Facebook bejegyzések

Pénz, egészség ,nyugalom kell és munkalehetőség a boldogság jön magától, gyerekekkel együtt.

Talán többen vagyunk boldog kiegyensúlyozott és viszonylag elégedett emberek mint ahogy bevalljuk magunknak :)