Szabadulna a védett, romos villától

„Nem bonthatják el a villát" címmel írtunk arról a Kisalföldben 2016. február 26-án, hogy az egyik Szent István király úti ikerház tulajdonosai azt kérték az önkormányzattól, töröljék az ingatlanról a helyi építészeti védelmet.

Ezt akkor arra hivatkozva utasították el, hogy gazdasági szempontok alapján újabb eleme tűnne el a város építészeti hagyatékának. Az egykori Óvár és Moson közötti villasor egyik épülete felújítása ugyan sokba kerülne, de még megmenthető lenne.

Már az első rész megvásárlásakor úgy gondolta a tulajdonos, hogy bontani szeretnék a mára egyre rosszabb állapotban lévő házat.

„A helyi védelem törlését kezdeményezik három városképi jelentőségű épületről" címmel a január 26-i Kisalföldben foglalkoztunk azzal, hogy az egykori Szalézi épület, a tejgyár egyik épülete, a valamikori sortüzes Gyász téri laktanya helyi védelem alóli törlését kezdeményezik a tulajdonosok.

Megtudtuk, hogy a Szent István király úti ingatlan gazdái ennek nyomán újabb kérelemmel fordultak a városhoz.

– A szülői házzal szomszédos hátsó telket, a rajta lévő ikerház felével 1982-ben vásároltam meg. A Szent István király út 89. már akkor is nagyon gazos, elhanyagolt volt. 1994-ben sikerült a másik felét is megvenniük családtagjaimnak. 2015-ben került a fiam tulajdonába a 91-es szám alatti rész. A 87-es szám alatti ingatlant 1999-ben vásároltam meg, s rá egy évre bontottam le a rajta lévő házat. Ugyanezt terveztük az immár összevont 89–91-es szám alatt lévő ikerházzal is, melyet 2003-ban helyeztek helyi védelem alá. Erről azonban csak öt évvel később szereztünk tudomást, amikor az épület homlokzatának felújítására, az ablakok cseréjére szólított fel az önkormányzat. A bontáshoz a helyi védelem törlését kezdeményeztük 2015-ben, azonban akkor ezt elutasították – foglalja össze a múltat az épület gazdája, Reznicsek László.

Vizesednek a falak, s több helyen be is ázik az épület.

Mint meséli, még fiatalemberként élte meg, hogy a Szent István király út páros oldalán lebontják az ismerősök, barátok lakta házakat, hogy oda tízemeletes panelok épüljenek.

– Amikor először megszereztem az első tulajdonrészt 1982-ben, már akkor tudtam, hogy a jövőben bontani szeretném a házat. Ehhez azonban az kellett, hogy az 1909-ben emelt épület egésze a mienk legyen. Az egyes részeket már évtizedek óta nem lakják, s négy éve költözött ki innen az utolsó lakó. Az ikervilla mostani állapotában használhatatlan: a födém teljes cserére szorul, több helyen beázik, vizesednek a falak. Négy és fél méter belmagasságú, nem érdemes rá költeni – vezet körbe a valóban romos ikerházban a tulajdonos.

Arra számítanak, hogyha a képviselő-testület eltörli a fent már említett három épületről a helyi védelmet, akkor a Szent István király út 91. szám alatti ingatlannak is lehet erre esélye. Azt remélik, hogy a négy ügyet együtt tárgyalja a testület.

– Belefáradtam a fűnyírásba, a szemétszedésbe ezen a területen. Amíg helyi védelem alatt áll, addig értékesíteni is képtelenség. Ha viszont sikerül a védelmet töröltetni, minden bizonnyal eladnám – búcsúzott Reznicsek László.