Hétvégi tűnődések (2022/04-23.)

Oly kicsiny és gyönge az ember, talán el sem bírja azt a sok kínt, amivel élete során meg kell birkóznia. Túl sokat bíztak volna rá? Önmagával is gyakran vívódik, hogy tudna hát másokért felelősséget vállalni – tolakodik elő a kérdés minden jószándékunk ellenére néha. S valóban – hiába fogadkozunk -, újra és újra legyőz bennünket a kicsinyesség. Ne áltassuk magunkat, ha alkalom kínálkozna, a legtöbben azonnal revánsot vennénk vélt vagy valódi sérelmeinkért. Belső tartásunkat, „elvhűségünket” is inkább az „adok-kapok” jellemzi, hisz elég egy váratlan és kedvezőtlen fordulat: máris kikezdi bizonyosságunkat a kétség. Még mindig nem akarjuk elhinni, olyan hatalmas és kegyelmes az Isten, akinek irgalmas szeretetébe annyi minden belefér – még a mi nyomorult kis életünk is… (Istennek ezt a hozzánk hajló jóságát szerette volna hangsúlyozni a szent pápa, II. János Pál, amikor a jubileumi szent évben húsvét második vasárnapjára elrendelte az isteni irgalmasság ünnepét.)

Egy valakinek lett volna „joga” és lehetősége, hogy önmagának szolgáltasson igazságot, de nem tette, s ezzel vált a leghitelesebb békehozóvá, amikor húsvétvasárnap első találkozásukkor így köszöntötte övéit: „Békesség nektek!” Később ugyanígy köszöntötte a feltámadás tényében kételkedő Tamás apostolt is. (Vö.Jn.20/19-29.)

„Békesség nektek!” – köszönt ránk most is, amikor Európa „hivatalosai” a demokráciáért aggódva – és éppen azt figyelmen kívül hagyva - a hazánkkal szembeni békétlenségen munkálkodnak; naponta tapossák meg keresztény értékeinket, közben Ukrajnában a szétlőtt üszkös romok között élet és halál keveredik, amikor az élet győzelmét és Isten irgalmas szeretetét ünneplő keresztények céltáblái az üldöztetéseknek; amikor a gyűlölet soha nem látott hullámokban és módon éri el a Krisztus-híveket – újra csak elénk tárja sebhelyes oldalát és karjait... 

Minden erőfeszítés és próbálkozás dacára, egyedül csak a békesség útján járva érhet célt az ember. Hinnünk kell benne, hogy az az Isten, aki egyszülött Fiát áldozta fel értünk, ma sem állít megoldhatatlan próbák elé minket...