A Rába Vagon és Gépgyár legendás gyártmányai I.

A XIX:század második felének vasútfejlesztései miatt a szállítókapacitás növelése létszükségletté vált Magyarországon. Míg az 1880-as évek elejéig egyedül a Ganz gyártott vasúti kocsikat, 1898-ra öt új vagongyár épült hazánkban. Egyik közülük a győri Magyar Vagon-és Gépgyár, amely 1896-ban jött létre.

A gyár az első időszakban nevéhez híven elsősorban vasúti kocsikat gyártott és ennek volumenét sikerült olyannyira megnövelnie, hogy 1898-ban már 1200 főt foglalkoztatva napi 8-10 kocsi gördült ki az üzem kapuin. Megindul a villamoskocsik, bányamozdonyok, közúti járművek és villamos akkumulátorok gyártása. Külföldi piacokon is gyakran megjelentek RÁBA termékek: Németország, Olaszország, Egyiptom, Egyesült Államok, Hollandia szerepelt a megrendelők listáján, de a londoni földalatti vasút, Costa Rica, Dél-Afrika és a Kelet-Indiai Vasút is csatlakozott e vevőkörhöz. 1903-ban hivatalosan is beindult a közúti járműipari részleg, amely az egyik legdinamikusabb egysége lett a gyárnak, és alapját képezte a későbbi hadiipari komplexumnak. 1904-től megkezdődött Stolcz-rendszerű gőzmotoros teherautók gyártása, a következő évben pedig egy modernnek számító négykerék-meghajtású benzinmotoros konstrukciót mutattak be, melyet a Csonka János-féle postaautók követtek. 1913-ra licence-megállapodások sora jelezte nemzetközi kapcsolatok bővülését. Olasz, francia majd német gyártási jogok átvételével beindult a Praha motorkerékpár, a „V” típusú teherautó, a Grand és Alpha személyautó gyártása.

Az Alpha "sport autó" 1913-ból, a kor egyik legmodernebb ilyen autója volt. A személyautógyártás sajnos a háború és az azt követő válság miatt leállt Győrött.

A háborús évek viszontagságai és a Trianont követő gazdasági válságból csak lassan emelkedett ki a Vagongyár.1926-tól az autóbuszgyártás és a tehergépjárművek gyártása emelkedett ki a gyár részlegei közül, az utóbbiból Magyarországon Győrben gyártották a legtöbbet, szám szerint 350-400 darabot. A gazdasági elszigeteltségből az olasz illetve a német kapcsolatok jelentettek némi kiutat, amely konkrét megrendelésekben és licence-szerződésekben realizálódtak (1928. AUSTRO-FIAT, 1923. és 1925. Krupp-teherautó-licence) A nagy gazdasági világválság idején (1929-1933) a Rába is jelentősen visszaesett, csupán az állami megrendelésekben bízhatott.

A rejtett haderőfejlesztés időszakában igyekeztek olyan termékeket gyártani, amelyek egy későbbi haditechnikai garnitúra alapját képezhették. Ennek megfelelően a katonai célokra is kiválóan alkalmas RÁBA Super (1635 db) és RÁBA Speciál (850 db) teherautók gyártása növekedni kezdett. 1937-ben az igények jobb kielégítése érdekében megkezdődött a MAN-licence diesel-motorok összeszerelése is.

Óriási változást hoz a RÁBA életében az 1935-ös év, amikor is a gyárat gazdasági és stratégiai okok miatt átvette a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az ezáltal létrejövő tőkeerősebb nehézipari komplexum és a hamarosan vásárlással hozzá csatlakozó „Ajax” Rt. a magyar hadiipari potenciál egyik fő elemévé vált

1938-ban a Győrben nyilvánosságra hozott fegyverkezési program és a bledi konferencia után nyílttá váló haderőfejlesztés megvalósításában igen nagy szerep hárult e vállalatra is, melynek komplexitását jelezte az állandóan bővülő üzemrészlegek sora is:

öntöde,csavar -és szerszámgépgyár, kovácsüzem, karosszériaüzem, általános géposztály, edény-préskovácsmű (sisakgyár),vagonosztály, acélmű (elektro-acélgyártás), kisvasút -és vagonosztály, repülőgépgyár, híd-, vasszerkezet -és darugyár, rezsiüzem (karbantartás, szerszámjavítás).

A katonai megrendelések száma ugrásszerűen megnőtt, a honvédség teherszállító jármű- és terepjáró gépkocsi igényeinek megoldására a Magyar Vagon -és Gépgyár is vállalkozott. A korábbi AUSTRO-FIAT -és RÁBA-Krupp-licence szerződések alapján többféle méretű és típusú tehergépkocsi további gyártására kaptak megbízást pld. RÁBA AFh 60db, RÁBA AFi 350 db,RÁBA Afa 125 db, 31 M RÁBA-Krupp 75 db, 32 M RÁBA-Krupp 15 db. A legsikeresebb „Botond” típusú terepjáró gépkocsiról (1400 db) a későbbiekben külön szeretnénk megemlékezni

Külön említést érdemel az 1936-tól működő repülőgépgyár, amely valójában csak a következő évtől kezdte meg rendszeres működését. Az AUSTRO-FIAT-tal történő korábbi megállapodás és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. jó olaszországi kapcsolatai révén lehetőség nyílt olasz harci gépek javítására és a FIAT Repülőgépgyár licence-einek átvételére (FIAT CR-30, CR-32, CR-42). A szerződés életbelépése után azonnal be is indult a repülőmotor-javító üzemrész, amely a modern technológiák és licence-ek átvételével megalapozta a modern repülőgépgyártás további győri lehetőségeit. A javítóműhely szerepe rendkívül fontos volt a magyarországi vadászrepülőgépek felújításában, javításában , melyet a műhely csúcsrajáratása után nagyrészt el tudott végezni, csökkentve ezáltal a külföldi partnerrel szemben mindig is fennálló kiszolgáltatottságot. Éppen ezen okok miatt még ebben az évben felmerült a repülőgépmotorok mellett maguknak a repülőgépeknek (repülősárkányoknak) javítási lehetősége is. A FIAT a RÁBÁ-nak engedte át a Magyarországra szállított és majdan szállítandó repülőgépek sárkányainak kizárólagos javítási jogát. A megállapodás kötelezte a RÁBÁ-t, hogy a javítások elvégzésére saját erőből önálló üzemet létesítsen. A FIAT valamennyi ehhez szükséges dokumentumot, rajzot, eszközt a RÁBA rendelkezésére bocsátott, s intézkedett a szakemberek, mérnökök olaszországi képzési lehetőségeiről.

Az 1938-39-re elavulttá váló CR-32-es vadászrepülőgépek cseréje aktuálissá vált. A magyar kormány és a légierő a legmodernebb német gépek beszerzését tervezte ugyan, de a németek rugalmatlansága miatt az 1938-as repülőgép-beszerzési tárgyalások újabb olasz gyártmányú gép, a FIAT CR-42-es megvásárlását vetítették elő. Ez a típus bár jobb volt mint elődei, csak átmeneti megoldást jelenthetett a légierő súlyos technikai és beszerzési gondjaira.

A CR-42-es licencét természetesen a RÁBA kapta meg, mivel a javítóműhelyek révén csak ő rendelkezett Magyarországon megfelelő technológiai háttérrel és képzett szakembergárdával.

Az öt évre kötött licence-szerződés a motor, légcsavar, műszerek, kellékek és fegyverzet kivételével a CR-42 -es kizárólagos magyarországi gyártási jogát adta át, de ígéretet tett ezen alkatrészek rugalmas és gyors szállítására.

1941-42 harci eseményei és a légierő újabb modernizációs kísérletei következtében a FIAT vadászgépek folyamatosan kikerültek a csapatszolgálatból, s már csak kiképzőfeladatokat láttak el. Helyüket a szintén olasz vásárlásból származó, majd Magyarországon is gyártott Reggiane Re-2000 Falco, magyar licence-gyártmányként „Héja” vadászgépek, illetve az 1941-es megállapodás nyomán 1943-44-től a németektől kapott Messerschmitt Bf-109-es és Me-210-es repülőgépek vették át, melyekről szintén későbbi írásunkban emlékezünk meg.

Az 1937-ben működésbe lépő motor -és repülősárkány javító műhelyek még ebben az évben maximális kapacitással kezdték meg e tevékenységüket, és a repülőgépgyár megbízást kapott a teljesen magyar tervezésű WM-21 Sólyom közelfelderítő-repülőgép gyártására, melyet 1938-tól a MÁVAG és Weiss Manfred Művek-kel közösen a RÁBA is előállított (a háború végéig összesen 46 db készült el).

A háború kirobbanásakor stratégiai okokból a Vagongyárat a kormány döntése kiemelt fontosságú hadiüzemmé nyilvánította. A hadi megrendelések bővülését jelzi, hogy az 1939-40-es évben ezek az összmegrendelések 50%-át tették ki. A magyarországi nagy gépgyárak (Weiss Manfred, MÁVAG, Ganz és a Győri Vagon -és Gépgyár) kooperációja a háborús években tovább mélyült. Ennek értelmében a győri gyár részt vett a harckocsi-programban is, melynek keretében 1940-ben 70 darab, 1941-ben pedig 74 darab Turán közepes -és nehéz harckocsi készült el.

1943-44-ben a Magyar Honvédség égető tehergépkocsi-hiányának leküzdésére a RÁBA saját fejlesztésű, új katonai tehergépjárművet fejlesztett ki, melyet a korábbi sikeres Botond, RÁBA AFi és RÁBA Super elemeiből építettek össze, RÁBA-Maros néven (350 db).

A győri Magyar Vagon -és Gépgyár a háborús konjuktúra idején valóban növelni tudta termelését, a munkáslétszám is folyamatosan növekedett. Az 1944-től rendszeressé váló bombatámadások azonban megpecsételték a gyár további sorsát, az üzemek az év során fokozatosan leálltak és 1944-45 telétől a kitelepítés megkezdésekor lényegében befejezte működését.

Nagy Róbert