A múlt század tanúi

A századik évéhez közeledve, több mint hét évtized távlatából is bámulatos részletességgel avatott be a második világégés idején fiatal katonaként átélt borzalmakba. Amikor egy közeli barát halálos lövést kapott mellette, maga meg súlyos medencesérüléssel egy kárpátaljai kórházban feküdve már nem menekülhetett a közeledő orosz frontvonaltól. Az Urál melletti hadifogolytáborban, a családtól négyezer kilométerre élte túl a négyévi fogságot.

A kisbodaki Németh Miklós életigenlése, derűje és humora a számos nehézség ellenére mindvégig megmaradt.

A huszadik század végzetes csapásai között kevesebb szó esik a német ajkúak 1945–1946-os kitelepítéséről. Pedig ártatlan százezrek váltak egyik pillanatról a másikra hazátlanná, településeket fosztottak meg lakosságuk zömétől. Anyákat szakítottak el gyermekeiktől, testvért a testvértől, akik közül sokan már sohasem láthatták egymást.

A fel nem dolgozható tragédia miatt, többen idő előtt távoztak az élők sorából. A félelem miatt is csak a nyolcvanas években kezdtek hazajárni. A most posztumusz díszpolgári címmel kitüntetett Schrödl János, az egykori levéli tiszteletes fia buzdította őket, most már nincs veszély. Meghallották a hívószót. Hazaérve nemcsak az egykori otthonaikat vásárolták vissza, a közösségért is tettek. Gyűjtöttek a templomok felújítására.

Kiváltság az újságíró számára a huszadik század sorsfordító pillanatait átélő szemtanúkkal beszélni. És egyben felelősség is megőrizni ezeket az emlékeket az utókornak.