A Győrújbaráttal lenne dobogós, de mindig hálás lesz az ETO-nak az egykori NB I-es labdarúgó, Czanik Károly

„Ugyanazzal az akaratos, ám szűkös kerettel vágott neki a magasabb osztálynak a csapat, amellyel megnyerte a megye kettes bajnokságot. Becsülettel küzdöttek is a srácok, de ez csak a tizenharmadik helyre volt elég. Az új idényre nyolc-kilenc játékossal frissített a klubvezetés, engem a korábbi ETO-játékos, most elnökségi tag Kis Zsolt kért meg, hogy csatlakozzak a formálódó csapathoz. Akkor épp nem futballoztam, sok volt a munka mellett edzésre, meccs­­re járni. Átbeszéltük otthon, s nagyrészt a feleségem hatására újrakezdtem a focit, amit nem bántam meg – meséli az ETO csupa szív egykori játékosa. – Nagyon jó csapat jött össze Győrújbaráton. Tele olyan fiatal játékosokkal, akik nem csupán tehetségesek, s jó labdarúgók ezen a szinten, hanem kiváló a küzdőszellemük, ami egyébként engem is mindig jellemzett. A célunk az idény előtt az első hat hely valamelyikének megszerzése volt, ehhez képest sokáig veretlenül vezettük a tabellát. Most a harmadik helyen állunk, s csupán egy csapat tudott minket legyőzni az egész mezőnyből. Én nagyon örülnék, ha végül sikerülne a dobogón maradnunk, de nem lennék elkeseredve, ha az eredeti tervek szerint az élmezőnyben végeznénk. Kicsi klubként, úgy érzem, ez is óriási eredmény lenne.” 
A szlovákiai származású magyar játékos pályafutása a kinti Komáromból indult. Ácson és Tatán keresztül vezetett az útja az ETO-hoz, ahol aztán NB I-es labdarúgó lett. 
„Óriási élmény volt, amikor egy gyerektornán Olaszországban három-nullára megvertük a Juventust. Aztán Komáromból tizenöt évesen elvitt az Újpest, de fél év múlva visszarendelt a szlovák szövetség. Na, akkor határoztam el, hogy nem akarok ott futballozni. Amint betöltöttem a tizennyolcat, jöttem is át Magyarországra” – mesélte Czanik, akire aztán Tatán figyelt fel az akkor élvonalbeli ETO. 
„Először a juniorban szerepeltem, később bemutatkozhattam az élvonalban is. A harmadik NB I-es meccsemen gólpasszt adtam a kilencvenedik percben Mátyus Janinak. Kettő-egy lett nekünk, a Vasast vertük meg. Aztán a játéklehetőség miatt előbb kölcsönbe, majd végleg a győri DAC-ba igazoltam. Az apukám segített a döntésben, akinek emlékére azóta is minden meccs előtt egy puszit küldök az égbe. Közben volt egy kitérőm Debrecenbe, ahol Dombival, Sándorral bombaerős volt akkoriban a csapat. Nyíregyházán is megfordultam, összesen huszonhárom meccsem van az élvonalban. Mivel a párom győri, visszatértem a megyébe, Gyirmótra, Csornára, Csanakra, majd Kapuvárra kerültem. Csornára szintén egy korábbi ETO-s ismerős, Bognár Zsolt hívott. Már csak az ott megismert emberek miatt is hálás vagyok, s maradok is az ETO-nak. A győri klubnak sokat, a pályafutásomat köszönhetem.” 
Az idén 40 éves játékos még nem gondol a visszavonulásra, viszont edző sem szeretne lenni. 
„Nincs hozzá türelmem. Látom az edzőként dolgozó kortársakon, mivel jár ez, s most úgy gondolom, nincs erre szükségem. Két gyerekünk van, a lányunk ötéves, s nagyon szeret táncolni. A fiunk két és fél éves, s otthon már focizik, a meccseimen mindig ott van. Szurkol, már most igazi ultra. Erőltetni nem szeretnénk, hogy futballozzon, a lényeg, hogy azért valamit sportoljon, s boldog ember legyen.”