2023.05.25. 12:14
Valóra vált álmokkal köszönt el Priskin Tamás, az ETO ikonja - videó
Priskin Tamás az elmúlt hétvégén elbúcsúzott az ETO-tól és a szurkolóktól, de még nem biztos, hogy végleg szögre akasztja a góllövő cipőjét. Itthon profi szinten már nem akar futballozni, de szívesen maradna a sportágban. Elégedett azzal, amit elért a zöld gyepen.
Priskin Tamás a norvégoknak lőtt gólja pillanatában. Még napjainkban is sokan ezzel azonosítják a csatárt. Fotó: MTI
Fotó:
„Féltem az utolsó pályára lépéstől, nem szeretem a felhajtást magam körül – kezdi Priskin Tamás, akit a társak, a vezetők és a szurkolók is elbúcsúztattak az ETO-ban vasárnap a Csákvár elleni mérkőzés után.
Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat is a pályafutásomban, de bízom benne, ha egy ajtó becsukódik, akkor egy másik kinyílik, hiszen az élet megy tovább.
A szurkolók a hétvégén a közösségi oldalakon elárasztották gratuláló és köszönő üzenetekkel.
„Elnézést is kellett kérnem a feleségemtől és a kislányomtól, mert vasárnap este és hétfőn tőlük vettem el az időt, amíg megköszöntem a rengeteg jókívánságot – mondja mosolyogva. – Sokan szó szerint idézték Hajdú B. István legendás mondatait, amiket a norvégoknak lőtt gólomkor mondott a televíziós közvetítésben.
Többen írták, hogy azóta is gyakran megnézik az interneten. Én is láttam már vagy ötszázszor, és most is beleborzongok, ha rágondolok. A szurkolók szinte ezzel azonosítanak engem. Talán azért, mert negyvennégy év után ekkor jutott ki Európa-bajnokságra a magyar válogatott és ez felejthetetlen élményt jelentett mindannyiunknak.”
Felvidéki gyerekként valóra váltak az álmai: 63-szoros magyar válogatott lett, 17 gólt szerzett. Az ETO keretezte be a karrierjét, közben játszott további négy ország profi élvonalában, köztük a világ legerősebb bajnokságának számító Premier League-ben. Magyar bajnok, szlovák kupagyőztes, ünnepelhetett feljutást a Swansea-vel, az ETO-val az NB II-ben gólkirály volt.
Bár becsukta maga mögött az ETO öltözőjének ajtaját, ám korántsem biztos, hogy végleg szögre akasztotta azt a bizonyos góllövő cipőt. „Itthon profi szinten nem akarok már futballozni, de ha kapnék egy szuper ajánlatot az araboktól vagy Ázsiából, akkor nem mondanék nemet. Talán szóba jöhet még osztrák kiscsapat is, harminchat évesen érzek magamban elég erőt és kedvem is lenne hozzá, nem akarom egyből befejezni a focit.” Az egész eddigi életét szinte a labdarúgás töltötte ki, érthető, ha nem akar elszakadni tőle.
„Beszélgettem az ETO vezetőivel, szívesen látnának a klubnál – folytatja a játékos. – Felnőttcsapattal nem akarok dolgozni, de utánpótláskorú csatároknak örömmel tartanék egyéni foglalkozásokat. Nekik át tudnám adni mindazt a tudást és csibészséget, amit magamra szedtem a gazdag pályafutásom során. Érdekel a sportvezetés is, nemrégen jelentkeztem a Soproni Egyetemre hároméves képzésre, valamint az edzői B licencre is, ha mindkét helyre felvesznek, akkor nem kell majd gondolkodnom, hogy mivel töltsem a szabadidőmet” – teszi hozzá nevetve.
