Beugrósból lett olimpiai ezüstérmes a 70. születésnapját ünneplő győri Joós István

A Magyar Kajak-kenu Szövetség honlapja is megemlékezett a győri kajakos születésnapjáról. Az írás feleleveníti a kezdeteket.

Joós István egészen későn, 16 éves korában kezdett el kajakozni a győri Rába ETO-ban. Egy kétéves kitérő kivételével – amit a Honvédban töltött – végig szülővárosa csapatát erősítette. Bár pályafutása előtt több sportágban is kipróbálta magát, végül a kajakozásban tudott igazán kiteljesedni.

A felnőttválogatottsághoz vezető úton nagyban segítette, hogy az 1976-os olimpiára készülő Sztanity Zoltán edzőpartnereként készülhetett. Így került be 1977-ben a tízezer méteres négyesbe is, a szófiai világbajnokságon a Giczi Csaba, Herczeg Iván, Joós István, Rátkai János alkotta egység második lett. Az első kiemelkedő nemzetközi eredmény után, hamar érkezett az egyes siker is, az 1978-as belgrádi vb-n szintén 10 ezer méteren harmadikként ért célba.

Az 1980-as olimpia közeledtével egyértelművé vált, hogy egyesben készül a válogatókra, azonban a Bakó Zoltán, Szabó István párosnál váratlan esemény történt, amely átírta a forgatókönyvet. Bakó Zoltán egy kullancscsípés következtében súlyosan megbetegedett, ami nemcsak az olimpiai álmai, hanem pályafutása végét is eredményezte. Bakó helyét így Joós István vette át, a válogatókon elért eredmények következtébe kijutottak a moszkvai olimpiára. A páros hamar összeszokott, jól kiegészítették egymást, ami sikerre vezetett: ezüstérmesek lettek K II 1000 méteren.

Joós István egy interjúban így emlékezett vissza pályafutása legnagyobb sikerére: „Eredetileg az egyesre készültem, de a Bakó Zolival történt sajnálatos eset után Dunavarsányban összeültünk Szabó Istyuval, és már az első próba alkalmával jól ment a hajó, hamar megtaláltuk a ritmust. Miután a válogató- és a nemzetközi versenyeken is jól ment, a K II 1000 méteré lett a prioritás. Az egyes után fél órával rendezték a párosversenyt, ami hatalmas élmény volt, végtelenül boldog voltam, hogy sikerült éremmel zárni az olimpiát" – idézte fel legjelentősebb sikerét Joós István.

A közös munka még kitartott, hiszen egy évvel később, a nottinghami világbajnokságon is együtt versenyeztek, ezúttal 10 ezer méteren szereztek újabb ezüstöt. Ezután már elkezdte civil életét is építeni, ennek ellenére folyamatosan edzésben maradt. A következő, 1984-es olimpiára a négyes tagjaként készült, azonban a kettétört olimpia néven is elhíresült Los Angeles-i játékokon végül nem indulhatott a magyar küldöttség. A Szovjetunió bojkottja erős motivációvesztést eredményezett, a Barátság-versenyen a magyar csapathajó harmadik helyen végzett.

A 70. születésnapját ünneplő kajakos 1984-ben fejezte be profi karrierjét, azonban nem maradt távol a sportágtól, a 2021-ben megrendezett Graboplast Masters és Parakenu Maraton Magyar Bajnokságon például a 65–69 éves korosztályban 10 km-en K II-ben második, egyesben a 6. helyen végzett.