Szenvedélye a szurkolás: Bolla Róbert hatalmas szakállával is kitűnik a zöld-fehér tömegből

„Valahogy a kézilabda mellett kötöttem ki, pedig fiatalabb koromban, 1980 és 1995 között Ménfőcsanakon és Nyúlon is fociztam. Focimeccsekre is jártam, a Verebes-érában nőttem fel. Csodás évek voltak – meséli az 53 éves Bolla Róbert. – A legelső kézilabdás élményemet a Gódorné Nagy Mariann által irányított válogatott sikerei jelentették. Aztán következett a Dunaferr 1999-es, Európát végigverő győzelme. A győri csapatot a kétezres évektől követem, az EHF-kupa- és KEK-menetelések kezdetétől. Kicsit fájó az akkoriban elveszített sok döntő” – teszi hozzá a drukker, aki feleségével most már egy meccset sem hagyna ki.

„Én az Audiban dolgozom, a huszonhatodik évemet kezdtem, Beám a Metrónál van állásban. Az éves szabadságaink, szabadnapjaink több mint fele elmegy a mérkőzésekre, amit cseppet sem bánunk. Persze egyeztetnünk kell a munkahelyünkön, de szerencsére a főnökeink és munkatársaink segítik – amit ezúton is köszönünk nekik –, hogy élni tudjunk a szenvedélyünknek.”

A sok utazás, a belépők nem kevés pénzbe kerülnek.

„Mivel ez a hobbink, folyamatosan erre spórolunk egész évben. Bármiről lemondok két BL-döntős jegyért, noha az idei már kettőnknek nyolcvanezerbe került. Nem számolom, hogy mennyit költünk éves szinten, de néhány százezer forintot biztos.”

Emlékezetes maradt számára az első Bajnokok Ligája-győzelem, de nagyon megviselte az egyik döntő elvesztése.

„Még soha életemben nem örültem úgy vereségnek, mint 2013-ban Veszprémben a Valcea ellen. A vereség ellenére ugyanis bejutottunk a sorozat fináléjába, s a Larvik kétszeri legyőzésével aztán megszületett az első BL-arany. Bevallom, megkönnyeztem, amikor 2016-ban tizenkétezer magyar szurkoló előtt a románok ünnepelték a sikerüket. Megviselt a helyzet, szinte nem is emlékszem a szállásunkra visszavezető útra.”

A csapatban természetesen kedvence is van s nincs ellenére a sok légiós sem.

„Végül is mindenki kedvenc, aki Győrben játszik, de Görbicz Anita csak egy született, csak egy van a világon. Az edzők közül Róth Kálmán és Ambros Martín a szívem csücske. Mi, törzs- szurkolók nem teszünk különbséget külföldi és magyar játékos között. Egyformán imádjuk mindegyiket. A külföldiek kézilabdázás iránti szeretete, alázata példa kell hogy legyen a fiatal magyar játékosaink előtt. Ha ők nem lennének, nem beszélgetnénk BL-aranyakról.”

Érdekesség, hogy bárhová utaztak, balhé sehol nem történt.

„A győri szurkolókat szeretettel fogadják szinte mindenhol Európában. Ez nyilván a nagyon erős csapatunknak is köszönhető” – említi végül Bolla Róbert.