Borkai Zsolt jubileuma: boldogság aranyéremmel

– Kivételesen igen, hiszen mégiscsak kerek évfordulóról van szó. Korábban ez nem volt jellemző nálam, nem számoltam magamban, hogy éppen huszonhat vagy huszonhét éve nyertem aznap. És az igazsághoz tartozik, hogy emlékeztettek is rá – mondja mosolyogva Borkai Zsolt, aki napjainkban 53 éves és 2006 óta Győr polgármestere.

– Valóban, a talajgyakorlat során történt a baleset. Négy nap pihenőm maradt a lólengés döntőjéig. Az ökölvívók javaslatára hagymával dunsztoltam a bokámat és ettől a duzzanat valóban hamar elmúlt, de utána még a járással is gondjaim akadtak. A társaim egy bőröndszállító kocsival toltak el mindennap a szállásunktól negyedórányira lévő tornacsarnokba, hogy edzeni tudjak. Egy idő után már nem bicegtem, így az ellenfelek és a bírók sem láthatták, hogy sérült vagyok.

– Hát nem sokat tudtam aludni. Az olimpia előtt nem sokkal megoperálták a vállamat, már az is boldogság volt számomra, hogy ott lehettem Szöulban. Ezt mintegy önfelmentésként használtam a gondolataimban, ha esetleg nem sikerülne nyernem, akkor ennek biztos ez lesz az oka. Készültem különböző babonákkal is, például Szöul előtt néhány héttel bajuszt növesztettem, amit az olimpia után persze le is vágtam. A finálé napján kaptam egy érzéstelenítő injekciót, így álltam oda a szerhez.

– Hárman kerültünk be a fináléba egyformán a legmagasabb tíz ponttal. Előttem Bilozercsev tornászott. Nem figyeltem a gyakorlatát, miután befejezte és fordultam vissza, akkor láttam, hogy a táblán megjelent számára a tízes. Ezzel a tudattal indultam a szerhez. Tudtam, ha hibátlanul tornászok, akkor én is olimpiai bajnok leszek. A leugrásnál megkönnyebbültem, úgy éreztem, hogy megvan az arany, de csak akkor nyugodtam meg, amikor nekem is kivillant a táblán a tízes. Utánam még Geraskov is megkapta a legmagasabb pontszámot. Azóta változtak a szabályok, ilyen holtverseny már nem fordulhat elő.

– Győrben készülnek, azt tudom. A Dél-koreai Olimpiai Bizottság pedig a közelmúltban hívta meg a magyar olimpiai bajnokokat is, ám én nem tudtam kiutazni Szöulba. Ez az esemény ugyanis egybeesett az Audi huszonöt éves ünnepségével és számomra természetesen ez sokkal fontosabb volt annál.