A színházigazgató drámáját állítják színpadra Sopronban

Az angyalok nem sírnak című művet Kiss József 2005-ben írta. Mint mondta, nem felkérésre készült a darabja, hanem úgy gondolta akkor, így szeretne megemlékezni a forradalomról, a magyar nép szabadságharcáról, amelynek közelgett az 50 esztendős évfordulója. Járt könyvtárakban, sok visszaemlékezést olvasott el, felkeresett még akkor élő szabadságharcosokat, s így született meg a műve.

Arról akart egy történetben beszélni, hogyan válik valaki hőssé. Mi az, hogy valakit elveszíteni, milyen szinten befolyásolja ez a történelmet, egy rendkívül megrázó időszakot, amikor a népszellem megerősödött, más volt a tömegek viselkedési módja, és a mindennapok találkoztak a forradalommal. Az író-rendező ezért is választott története helyszínéül egy elegáns nagypolgári lakást, ahol különböző identitású, korú és múltú emberek vannak összezárva. Ahogy fogalmazott, igazul, realista módon, hitelesen, nem didaktikus módon játszva szeretnék színpadra vinni a darabot, amit korábban bemutattak a szolnoki színházban és a Turay Ida Színházban is. A díszlet, a miliő, a színészi játék, a helyzetek spontaneitása, ereje, dinamizmusa, energiája reális kell, hogy legyen most Sopronban is.

A történet szerint két ifjú felkelő bedörömböl egy „tisztes polgári” lakásba, hogy a jó fekvésű ablakban lőállást alakítsanak ki. Hoznak magukkal üvegeket és benzint is, hátukon géppisztoly. Csak két nő van otthon, egy lány és a mostohaanyja. Nem örülnek a látogatásnak. A vidáman készülődő fiúkat nem is tudják lebeszélni őrültségnek tűnő vállalkozásukról. Az ávh-s apa is hazatér, és a tankok közelednek.

Történelmi pillanatok ezek,1956 októberének utolsó napjaiban, és novemberének közepén. A győzelem, a szabadság, az együvé tartozás mámora, majd a leigázottság, a rabság, a tehetetlen düh pokla. Két felvonás. Két világ. Egy fiú és egy lány. Egy férfi és egy nő. Egy kisfiú és egy orosz tiszt. Egy bátor legény és egy orvlövész. A megtorlás sötétje és az örök szabadság ragyogása. A halál és az élet körforgása. Az „élet” és a Lét misztériuma. Senki sem akar vértanú, hős, halott lenni. Mégis sokan kerültek ebbe a helyzetbe 1956 októberében és novemberében. A golyók becsapódásának pillanatában senki sem hitte el, hogy vele ez megtörténhet.

A darabban Mayer Ernőt, az ÁVH-s alezredest Jászai László (Jászai- díjas) színművész alakítja, aki a szolnoki előadásban már játszotta ezt a szerepet. Zsuzsát, a feleségét Molnár Anikó formálja meg. A soproni előadásban három színészhallgató is játszik a kaposvári egyetemről: Ilona, Mayer lánya Venyige Petra lesz, Göndör, a felkelő Várhelyi Áron, Hadközeg, felkelő Labán Roland. Kádárt, a házmestert Major Zsolt alakítja, Orvosként Farkas Tamás látható. Tibike, felkelő kettős szereposztásban Libor Csaba és Pongrácz Máté. A díszlet Horesnyi Balázs Jászai-díjas, érdemes művész munkája. A jelmeztervező a Jászai-díjas, Ferenczy Noémi-díjas, érdemes művész, Rátkai Erzsébet. Súgó: Bősze Bianka, ügyelő: Kiss Noró, rendezőasszisztens: Harasztovics Kornélia. A rendező: Kiss József (Jászai-díjas).