15 éves a Teremtés hete, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának környezetvédelmi kezdeményezése Győr-Moson-Sopronban is

Országszerte a legkülönbözőbb módokon csatlakoznak a teremtés hetéhez. Bőnyben például vasárnap kültéri istentiszteletet tartottak, a héten pedig évelő növényekkel teszik szebbé a templom környékét. Tápszentmiklóson a katolikus és a református hívek közös alkalomra gyűltek a Bálint-kúthoz, és a forrás csobogása mellett tartottak áhítatot. Ménfőcsanakról Sopronba kirándultak a hétvégén vonattal a gyülekezeti tagok a természeti és az épített örökségben gyönyörködni. A Győri Evangélikus Egyetemi Lelkészség pedig október 5-én a mentális egészségről és természettel való kapcsolatáról szervez előadást a főcampuson. 

A teremtés hete alkalmából a környezetvédelem egy új irányzatáról, a mélyalkalmazkodásról beszélgettünk Gilicze Tamás református lelkipásztorral. 

A mélyalkalmazkodás abból indul ki, hogy a világ a jelenlegi formájában nem maradhat így, fenntarthatóságról álmodni már elkésett gondolat. 

– Ha a növekedést leszámolnánk is és a jelenlegi gazdaság 90 százalékán maradnánk, az is tönkreteszi a világot. Nem változtatja meg, ha nem kérünk nejlonszatyrot vagy bambusz fogkefére váltunk – már csak azért sem, mert a mostani a korábbi kibocsátás eredménye, tehát a nyolcvanas-kilencvenes évek emberi tevékenységétől szenvedünk most. 

Véleménye szerint a kilátásaink megváltoztatásához olyan felfogásbéli forradalomra lenne szükség, ami elképzelhetetlen. 

– Megjelenik ez már az Édenkertben a bűneset történetekor is. Bár Isten az egész világot adja az embernek, hogy jól éljen, nem elég. Az kell, ami nem elérhető számára, és ezzel rontja el a világmindenséget. 

Szembesülni ezzel, úgy fogalmaz, egyfajta gyászfolyamat, aminek mindenki valamilyen stádiumában tart: van, aki tagad, van, aki haragszik, van, aki alkudozik, van, aki depresszióban van, van, aki pedig az elfogadás állapotában van, amelyek nem feltétlen egymást követő állapotok, hanem hullámzás. 

Mostanában az energiaválságról beszélünk többet, pedig sok kritikus elem és anyag van, amire szükségünk van és a mennyisége drámaian csökken. 

– Ha a tórium vagy a lítium lecsökken, legfeljebb kevesebb kütyünk lesz, de a foszforra például szüksége van a szervezetünknek, és hatvan évre becsülik, amíg a föld foszforkészletei kimerülnek. 

Ahogy a halálos betegnek joga van tudni az állapotáról, úgy a világ állásával is jó képben lenni a mélyalkalmazkodás gondolkodása szerint. 

– Ez az irányzat belátja azt, hogy ennek a világnak vége van ebben a formában, az összeomlás elkerülhetetlen. De szemben a „prepperekkel”, akik élelmiszerkészleteket meg fegyvereket halmoznak fel föld alatti bunkerekben, egy kapcsolatok- ra és értékekre támaszkodó, szeretetteljes választ ad. Még azelőtt érdemes kapcsolatokat építenünk, mielőtt a kényszer visz rá az együttműködésre. A gondolat megalapítója mondta, hogy „tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van és ott, ahol vagy”. Erre mindenki képes. Hangsúlyozza a kapcsolatépítést és a lelki, spirituális megoldásokat is keresi. 

Victor E. Frankl, aki megjárta a haláltábort, ahol állapotos felesége is odaveszett, azt mondja, hogy sokszor nem tudjuk megválasztani, mi történjen velünk, de a hozzá való viszonyunkat mi határozzuk meg. A mélyalkalmazkodás már nem akarja megmenteni a civilizációt, hanem megpróbál viszonyulni a változásokhoz. Sok dolgot el kell engedni, de meg kell keresni azokat az értékeket, amelyek alkalmazhatóak az új körülmények között is. 

Keresztényként fontos kimondani: a világvége nem az élet végét jelenti. Ami a világ végét jelenti, az más részről egy új lehetőséget jelent. A görög krinó, amiből a krízis szó is ered, olyan helyzet, amikor dolgok dőlnek el. Elindulhat egy pozitív változás. Fontos ezért túllátni ezen a világon. Jézus a készenlétre tanít: Ismerjétek fel az idők jeleit. Ne éljetek a fogyasztás mámorában, tudjatok olvasni az idők jeleiből!