Emlékezés Kerék Imrére: "Magaddal vitted Szapphó koszorúját"

Magaddal vitted  Szapphó koszorúját - Zentai László írása a február harmadikán elhunyt Kerék Imre költőről.

"Éppen a napokban beszéltük a feleségemmel, hogy föl kellene már mennünk Kerék Imréhez a pedagógusok idősotthonába. A József Attila-díjas költőhöz, műfordítóhoz, a Szent Orsolya Általános Iskola és Gimnázium volt könyvtárosához, s nem utolsósorban az íróbaráthoz. 

Tavaly június végén – közel a 80. születésnapodhoz! – jártunk nálad. Nagyon megörvendtünk egymásnak. Ott ültünk a kertben, és hosszú percekig néztük egymást, mert majdnem negyedszázada nem találkoztunk személyesen. Azután egyre hangosabbak lettünk, majdnem kiszakadt a torkom, mert annyi mindent el akartam mondani neked. Te halkabban válaszoltál, mert többnyire a számról olvastad a szavakat. Gyakran felnevettél. Tele voltál élettel, tervekkel. Híre-hamva sem volt az öregedő magánynak, a beletörődés szomorúságának. Izzott szemeidben az a szolid „zöld parázs”. Nagyon szerettél volna egy teljes Jeszenyin-fordításkötetet közreadni. Biztattalak, és mondtam, hogy megtaláljuk a kiadás lehetőségét. Nyomatékosítottam, hogy a Soproni Füzetek idei számában szeretnék közreadni veled egy hosszú beszélgetést az alkotóműhelyedről, s már fel is kértem Turbuly Évát a feladatra. Örömmel fogadtad, az arcod ugyanolyan szelíd és rácsodálkozó volt, mint 1942 telén az édesanyád karján… 

Az interjú advent második vasárnapján megjelent, a Soproni Füzetek első lapjain. Nagy örömmel olvastad, s mondtad is Móni lányodnak: „A Lacim nem feledkezett meg rólam.” 

Készültünk, Imre, hogy újra meglátogassunk a fenyőfákkal ölelt idősotthonban. Tegnap óta már csak az égi kávéház íróasztalánál foghatunk veled kezet..."

Korábban írtuk - Elhunyt Kerék Imre költő, a fertőszéplaki iskola egykori pedagógusa