Adventi történetek - Theodosius császár vétke és vezeklése

Theodosius császár vétke és vezeklése

A negyedik században élt milánói püspök, Szent Ambrus és Nagy Theodosius császár jó barátok voltak. A püspök hatására a császár számos egyházat támogató döntést hozott. Például ő volt a világon az első, aki a vasárnapot munkaszüneti nappá nyilvánította. Történt, hogy Thesszalonikében egy kocsihajtó verseny után verekedés tört ki. A durva nézeteltérésbe belekeveredett a császár egy magasrangú katonatisztje is, aki helyszínen belehalt súlyos sérüléseibe. Az uralkodóhoz helyi fegyveres lázadásként jutott el a hír.

A császár parancsára megtorlásul, a következő verseny alkalmával csaknem hétezer embert, szinte az egész lakosságot lemészárolták. 

Amikor a szörnyű hír megérkezett Milánóba, a püspök kiközösítette a császárt, és fölszólította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, a templomba indult, hogy részt vegyen a misén. Ambrus elébe ment az előcsarnokba, és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván: „Úgy látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert magas méltóságod meggátol a belátásban... Hogy kívánod imára kulcsolni a kezedet, amikor emberi vér tapad hozzá? Menj csak, és vesd alá magadat a kiközösítésnek!” A császár hetykén így védekezett: „Dávid is vétkezett, mégis szentként tiszteli az egyház”. A püspök így felelt neki: „Ha már Dávidot követted a bűnben, kövesd a bűnbánatban is!” A császár indulatosan távozott. 390 karácsonyán azonban a hatalmas uralkodó vezeklő ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és az Egyházba való visszafogadást. Ambrus egy feltétellel fogadta vissza, ha rendeletet hoz, melynek értelmében halálos ítéletet legkorábban az ítélethozataltól számított harmincadig napon lehet végrehajtani, hogy ezzel elejét vegyék a hirtelen felindulásból hozott aránytalanul súlyos vagy igazságtalan ítéleteknek.
***

A harag rossz tanácsadó – halljuk gyakran. A hirtelen meggondolatlanságból kimondott szavaink képesek megsebezni másokat. A történet megfontoltságra int. Hogy képesek legyünk befogadni Isten szeretetét, meg kell szabadulnunk a szívünket lefoglaló indulattól, haragvástól.