Költészet napja - Győri költő, soproni versmondó gondolatai az ünnep apropóján

A soproni József Attila-szobornál a Pedagógusok Művelődési Háza szervezi a hétfői megemlékezést, ahol az ünnepi beszédet Orbán Júlia, az intézmény igazgatója, Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó tartja. 

– Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy miért van szükségünk versekre. Azért, mert segítenek értelmezni a világot, menedéket jelentenek és örök érvényű megfogalmazásokat adnak, hiszen a költők ismerik a nagy titkokat – mondta Orbán Júlia.
 

– Mivel az ember érzelmes lény, és folyamatosan kommunikálni akar az őt körülvevő világgal, ezért biztosak lehetünk abban, hogy a költészet mindig az emberiséggel marad – hangsúlyozta Orbán Júlia vers- mondó. Nem ért egyet azokkal a pesszimista jóslatokkal, hogy a verseknek nincs jövőjük, vallja, hogy a költészet nem vesztett mágikus erejéből. Ennek ékes bizonyítékát látja abban is, hogy bár sokan állítják, hogy a mai diákok már nem szeretik a verseket, ennek ellenére ő a Handler-iskola oktatójaként rendszeresen kap tanulóitól általuk írt költeményeket. 
 

A magyar nyelv nemzeti kincsünk 
 

– Őseink nyelvét szakadatlanul tanulnunk és őriznünk kell a versek megszólaltatásával is. Ebben nagy szerep hárul a tanárokra és a versmondókra, hogy miként adjuk tovább egyik legfontosabb örökségünket, anyanyelvünket unokáink számára – hangsúlyozta a versmondó. 

A költők közül József Attila számára a „legelső”, mert még most, ennyi év után is tud üzenni minden nemzedéknek. A költőóriás alkotásai jelentik a fókuszt, nála csapódott le az addigi irodalom, és belőle erednek a további művek, ahogy Nagy László fogalmazott, ő volt a „Mindenség summás legénye”. 

– A kortárs irodalom jeles képviselői Lackfi János és Varró Dániel, költészetük tele van pimaszsággal, játékossággal és derűvel. A versmondók összejövetelein gyakran hallani Szabó T. Anna és Zalán Tibor műveit, és büszke vagyok rá, hogy a soproni Rakovszky Zsuzsa versei nélkül nincs szavalóverseny – adott képet jelenkori költészetünkről. 

Kedveli még a soproni Kerék Imre és Both Balázs munkásságát, és kapunk egy titkos tippet is: Lázár Balázs színművész kiváló verseit ajánlja olvasóink figyelmébe. 
Szíve csücske a Sarkady Sándor Versmondóverseny az óvodásoknak és a kisiskolásoknak, amit májusban rendeznek a Pedagógusok Művelődési Házában. 

– Katartikus élmény, amikor egy előadóesten a közönség velem együtt szaval. Folyamatosan tanulok új verseket, és rácsodálkozom, ahogy néhány sorba mennyire belefér a szerelem, a halál, az értelem, az egész életünk, így nem csoda, hogy érzelmi áradatot indít el bennünk. Szavalóként régebben úgy véltem, hogy nekem van szükségem a versekre, de ma már tudom, hogy a verseknek és a költőknek is szükségük van rám, hogy megszólaltassam őket és megérintsem a hallgatóság lelkét – mondta el a költészethez fűződő viszonyáról Orbán Júlia. 
 

Sokat változtak olvasási szokásaink 

– Az elmúlt 50 évben vissza-visszatérő kérdés, hogy szükség van-e a versekre, jó kapcsolatot ápolunk-e a költészettel – mondta Borbély János Radnóti-díjas győri költő. – Gyorsan meg is jegyezném, hogy ma sincs kevesebb irodalombarát, versolvasó, mint fél évszázaddal ezelőtt. Természetesen az olvasási szokások, a szépirodalom elérhetősége hatalmas változáson ment keresztül. 
 

A költő megjegyezte, amíg a nyolcvanas években egy kortárs irodalmár kötetét – a jóval kevesebb szerzőnek köszönhetően – 5–10 ezer példányban ki lehetett nyomtatni, addig a könyvesboltokban hatalmas a túlkínálat, minden kötetből kevesebb fogy. 
 

– Az irodalombarátok tábora szerencsére nem fogy, ahogyan a színházba, komolyzenei koncertekre járóké sem – tette hozzá Borbély János. – Az internetes olvasási szokások felerősödésével az online elérhető folyóiratok olvasótábora erősödött meg, így magam is 10–15 kortárs irodalmi folyóirat szerzőit olvasgatom szívesen. Ilyen többek között a nagy múltú, a győri irodalombarátok számára 1979 óta oly kedves Műhely. Ezek korábbi számai szerencsére a könyvtárakban is elérhetők, remek versekkel, írásokkal, kritikákkal. 

Egy fűzfapoéta is betalálhat néha 
 

Az irodalmár megjegyezte, hogy a nagy számok törvénye alapján természetesen „amatőr” verselőkbe is beleszaladhatunk. A sokszor közhelyekkel tarkított írásaikban azonban mégis találhatunk szép, értékes, érzelmekre ható sorokat. Amellett, hogy a kezdő költőnek remek terápiaként szolgálhat az írás, az olvasónál is célt érhet egy-egy gondolat. 
 

A filmidézetek mindent visznek 
 

– Valaha létezett hazánkban egy versmondómozgalom, amelynek ma hiányát szenvedjük – zárta gondolatait a győri költő. – Sem a diák, sem a pedagógus nem találja igazi helyét a rendszerben. A tananyagot frissíteni kellene több kortárs irodalommal, amely a mai iskolásokhoz mellesleg közelebb is állna. Hosszú évtizedeken át a mindenki által fújt versidézeteknek identitásteremtő erejük volt. Mára ezek kikoptak a köznyelvből, és helyükbe csacska filmidézetek léptek. Ez nem fest túl örömteli jövőt. 
 

Borbély János mostani irodalmi munkásságáról kérdezve elmondta, hogy az utóbbi 8–10 év terméséből szeretne egy verseskötetet kiadni. Emellett győri városi levéltárosként Gyárvárosról és Adyvárosról készült el egy-egy könyve, melyeket hamarosan olvashatunk.