Csodálattal néztem az alkotást

– Gyerekkoromban szinte minden háznál varrtak csipkét. Beleszülettem, előttem voltak a példák, édesanyám, nagymamám, a falubeliek. Csodálattal néztem az alkotás folyamatát, ez adott indíttatást ahhoz, hogy én is elkezdjem. A höveji csipkének a pókolás adja az egyediségét, aminek 34, a variánsokkal együtt nagyjából 60 fajtája van. Az különbözteti meg a fehérhímzéstől, hogy a különböző nagyságú lyukakat úgymond bepókoljuk. Mindig találkozom olyan mintával, amelyet még nem készítettem, talán ebben a változatosságban is rejlik e mesterség egyik szépsége. Folyamatosan fejlesztették a mintákat a varróasszonyok, mindenki hozzátette a magáét, így alakultak ki a mai formák – idézte fel Bendesné Vörös Ildikó, aki 40 évnyi tapasztalattal rendelkezik a csipkevarrás terén.

Munkái révén számos elismerést tudhat magáénak a falu népi iparművésze.

– 2012-ben kezdtem zsűriztetni a munkákat, két évre rá értem el azt a mennyiséget, ami elegendő volt, hogy népi iparművészként tartsanak nyilván. Hosszú út vezetett ide. Több mint két évvel ezelőtt a höveji csipke ünnepi asztalterítőszettemmel kiérdemeltem a Magyar Kézműves Remek díjat, majd ezt követte a Nemzeti Parki Termék védjegy elnyerése. 77 éves édesanyám a mai napig hímez, a legutolsó nagy megtiszteltetés akkor ért, mikor vele együtt bekerültünk a Nemzeti parki termékek nagykönyvébe. Sokat jelent az, ha a saját közegünkben is elismernek. Három menyasszony bízott meg eddig a ruhája kihímzésével, ami örömteli kihívás volt.

Kihímeztem az Énekes Lenke néptánccsoport kötényeit, amerre járnak, népszerűsítik Hövejt is. Büszke vagyok rá, hogy a nagy elődök mellett az én munkámat is kiállították a höveji múzeumban. A hegykői templomba oltárterítőket készítettem, de jó érzéssel tölt el, mikor a barátok otthonában is felfedezem egy-egy munkámat – sorolta Bendesné Vörös Ildikó, aki egyébként postai dolgozó, s a napi munkája mellett mindig szakít időt az alkotásra.

– Ez már egyfajta életforma, úgy alakítom a napjaimat, hogy jusson rá idő – teszi hozzá. Külföldi megrendelői is szép számmal akadnak, alkotásai eljutottak a tengerentúlra is.

Függönyök, blúzok, különböző méretű asztalterítők, párnahuzatok, polccsíkok készülnek a keze alatt, most épp azon munkálkodik, hogy hordható, megfizethető árú ruhadarabokon is visszaköszönjön a höveji csipke. Több 100 darabos mintagyűjteménye van, örökségekből, gyűjtésekből, felajánlásokból, saját tervezésből.

Bendesné Vörös Ildikó végül a terveire is kitért: – Szeretném, ha minél többen elsajátítanák a csipkevarrás lépéseit. Ezt az örökséget nem szabad elherdálni. „A népművészet mestere” cím elérése is szerepel az álmaim között, de addig hosszú út vezet. Alkotni egyénileg is lehet, de azt, hogy hungarikummá váljon a höveji csipke, csak közösen, csapat­összefogással tudjuk elérni.