Az őshonosok nem állnak jól

Már megint gond van a bevándorlókkal, olvasható mostani számunkban. Ahogy a megyei horgászszövetség elnöke elmondja, a kormoránok évről évre nagyobb kárt okoznak a halállományban. És nem a nálunk élő őshonos, itt fészkelő kormoránokkal van a probléma, hanem a más országokból érkezőkkel. Az éghajlatváltozás sok mindenre hatással van, sok mindent megváltoztat. Ahogy a kormoránok szezonja is kitolódik, az első gólyák is egyre korábban érkeznek meg. Idén az első egyedek februárban érkeztek, és sokan követték őket. 
Én még úgy emlékszem húsz évvel ezelőttről, hogy inkább április elején lehetett számítani a feltűntükre, a névnapom táján. Változik a táj, változik az időjárás. Az állatok is utaznak, nem csak az emberek. Nemrégiben írtunk arról, hogy kőriserdeinket behurcolt kártevők fenyegetik, kertjeinkben olyan rovarok tűnnek fel, amelyek korábban sosem. A Szigetközben nílusi vadludak úsznak, élnek, élvezik a teret. Angliában a szürke mókusok kiszorítják a régóta ott lakó vörös színűeket, az argentin Tűzföldön a betelepített kanadai hódok elpusztítják az évezredek óta vidáman zöldülő erdőket. A szigetközi hódokkal már régóta nekünk is bajunk van, de a szakemberek azzal is riogatnak, hogy a tengerentúli szürke mókusok hamarosan áttelepülnek hozzánk is. 
Az élővilág, a fák, a bokrok mind komoly próbatételnek vannak kitéve. Repülővel, bőröndökben, hatalmas hajók konténereiben, az autópályán száguldó kamionok rakterében megérkeztek a harlekinkaticák, a spanyol csigák, a kínai bálványfák magjai, a melegtől eltűnnek tujáink. Folyik az egyre élesebb küzdelem, amelyben az őshonosok nem állnak jól. Legyenek azok állatok, fák, vagy akár mások.