2024.01.16. 09:06
20 éve - A fiatal nő meggyilkolása napján érkezett meg a feljelentése a győri rendőrségre
10 éve - Küzdöttek az "ifiház" megmentésért
Ha kell, tovább gyűlnek az aláírások a legendás épület megmentéséért
Még nincs döntés az „ifiházról”
Aláírásgyűjtést kezdeményezett többekkel az „ifiház” megmentéséért Marosi Anikó. Az íveket december 13-án adta le a városházán. Választ még egy hónap elteltével sem kapott, ha kell, tovább gyűjt, mert azt szeretné, hogy a Petőfi a jövőben is a győrieké maradhasson.
Marosi Anikó az „ifiház” - hivatalos nevén Petőfi Sándor Művelődési Ház szomszédságában lakik. Megdöbbentette, amikor novemberben lapunkban olvasta a hírt, hogy a népszerű, legendás intézmény megszűnik, az épületet lebontják és a helyébe esetleg parkolóház épül. A közel 1300 aláírást tartalmazó 77 gyűjtőívet Marosi Anikó december 13-án adta át a városházán a győri önkormányzat marketing-, turizmus-és kommunikációs osztályvezetőjének. – Számomra ez azért érthetetlen, mert a nap majd minden szakában láttam ott valakit. Reggel idősek jöttek tornászni, délután a kismamák, néptáncosok gyakoroltak, este pedig koncertek voltak, miközben az éremgyűjtők csereberéltek – említette Anikó. – A Petőfiben a győriek találkozhattak, művelődhettek, szórakozhattak, klubok, egyesületek, csoportok kaptak a működésükhöz megfelelő helyet. Marosi Anikó szerint ha lebontják, akkor a városban nem marad olyan adottságokkal rendelkező művelődési intézmény, ahol „a hétköznapi” emberek összejöhetnének valamilyen programra. Ezért határoztuk el az aláírásgyűjtést a Petőfi megmaradásáért. Az aláírók közül majd mindenki felidézett egy „ifiház”-hoz fűződő kedves emléket. Az aláírásgyűjtő pontokon egyre több rokonszenvező csatlakozott a kezdeményezésünkhöz. Megerősítést kaptam Winkler Gábor építésztől is. A közel 1300 aláírást tartalmazó 77 gyűjtőívet Marosi Anikó december 13-án adta át a városházán a győri önkormányzat marketing-, turizmus- és kommunikációs osztályvezetőjének. Érdeklődésünkre Domanyik Eszter elmondta: továbbra sincs döntés a Petőfi művelődési ház jövőbeni sorsáról. Az illetékesek tudomásul vették a civil kezdeményezést és amikor időszerű lesz, mindenképpen figyelembe veszik a lakosság ilyenfajta véleménynyilvánítását. Megjegyezte: az ott tevékenykedő csoportok jobb feltételek között kaptak helyet, a visszajelzések pozitívak, hiszen az önkormányzat kulturális osztálya mindenkivel külön-külön felvette a kapcsolatot. Ezeket a civil szervezeteket – bár nem lenne önkormányzati feladat – ahogy eddig, ezután is támogatják. Marosi Anikó valamiféle hivatalos válaszra vár, amit egy hónap elteltével sem kapott. Ha kell, folytatják az aláírásgyűjtést, annál is inkább, mert ahogy mondta: még mindig érkeznek vissza gyűjtőívek. Szándékuk rendíthetetlen, szeretnék, hogy az „ifiház” továbbra is életben maradjon.
20 éve - Brutális gyilkoság rázta meg a győrieket
Próbált jelezni: Az áldozat halála előtt panaszt tett volt barátjára a győri rendőrségen
„A pénzéért ölte meg a lányomat”
Halála napján kapta meg a rendőrség a szombat éjjel meggyilkolt lány levelét, amiben feljelenti az őt egyre agresszívebben zaklató K. Tamást. Az áldozat édesanyja állítja: a férfi nem szerelemféltésből, hanem a pénzéért ölte meg a lányát. Az elmúlt szombaton kegyetlenül, több késszúrással ölte meg K. Tamás állítólagos szerelmét, a gönyűi Barcsik Juditot. A lány édesanyja, Mária Julianna kétségbe vonja, hogy gyermekét szerette a férfi. – Aki szeret, az azt nem késsel bizonyítja be. Tamás minden pénzt elvett Judittól, a lányom fizette ki minden tartozását. Sokszor kölcsönökből fizette a kölcsönöket. S gyermekem mindig elhitte, hogy a férfi felhagy játékszenvedélyével. Amikor féltettük és figyelmeztetve kértük, hogy hagyja ott azt az embert, mert baj lesz, mindig azt válaszolta: Tamás őt nem bántja, mert szereti. Csak a végén, amikor már késő volt, akkor próbált menekülni tőle, pánikszerűen.
– A lányunk még akkor is azt mondta, hogy szereti, de nincs mellette jövője – mondta el könnyeivel küzdve Judit édesanyja. A fiatalok két évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Kiderült, hogy K. Tamásnak előző kapcsolatából jelentős összegű kölcsöne van. „Eljátszotta az albérlet, a csekkek árát” – Azt is a kislányom fizette ki – folytatta az anya –,ő mindig dolgozott. Eleinte Tamás is, aztán többet nem, mint igen. Mindenüket zálogba adták már, s a lányom keresetéből éltek. A férfinek sokszor még akkor sem volt pénze, amikor dolgozott. Többször azt állította, hogy nem kapta meg a fizetését, amit persze eljátszott. Mint ahogy az albérlet vagy a befizetni valócsekkek árát. Volt egy ál rablása is ősszel, amikor a győri Erzsébet ligetben leütötték és elrabolták tőle a havi fizetését, meg a befizetni valókat. A lány először az ősz elején hagyta ott a férfit, akkor hazaköltözött. A férfi folyamatosan zaklatta őt is, a családot, de még Judit munkatársait is. Olykor negyedóránként telefonált, de vagy nem szólt bele, vagy más néven, előfordult, hogy rendőrként bemutatkozva. – Juditkám érezte, hogy minden lépését figyeli. Sajnos egy idő után hiába kértük, hogy ne tegye, mégis kibékült vele. Aztán eljött december huszadika, amikor végleg megelégelte az egészet, s kérte, keressünk neki új albérletet, de a férfi ott is állandóan zaklatta – folyt a szó a könnyek mellett az anyából.
Judit csütörtökön bement a rendőrségre.
A Szent István úti házban az elmúlt héten szerdán éjjel elborult aggyal verte az albérleti lakás ajtaját K. Tamás. Akkor a társak kihívták a rendőrséget. A járőrök felírták az adatait, s figyelmeztették a férfit. Judit még aznap, csütörtökön bement a rendőrségre, hogy feljelentést tegyen, de mint azt a kollégáitól tudom, elhajtották és azt mondták neki, hogy tegyen írásban feljelentést. Szombaton éjjel meghalt – gondolkodott el Mária Julianna. Szombaton este a barátaival volt a lány, moziba mentek, majd beszélgettek. Közeledett az éjfél, amikor a társak taxit hívtak, hogy ne kelljen gyalog mennie Juditnak, féltették őt. Lelkére kötötték a sofőrnek, hogy mindenképpen várja meg, míg a lány bemegy a kapun. Ez már 23 óra 40 perckor történt. – Tamás biztosan a kapun belül várta, s nem tudom, hogy miként hurcolta el a lányomat húsz perc alatt a Bartók Béla úti régi albérlethez. Ugyanis éjfél után néhány perccel Judit már halott volt - zokogott fel az anya, majd sírva folytatta: – Senki nem védte meg attól a nagydarab állattól az én negyvenkilós kislányomat. Hiába sikoltozott, kiabált az életéért, a több száz ablak közül egy sem nyílt ki, hogy legalább rászóljanak a gyilkosra. Az emberi közöny ekkora foka nagy kérdőjel marad nekem. A többi lánynak meg azt üzenem: tanuljanak a Juditkámmal történtekből, s nagyon vigyázzanak. Soha nem tudhatják, hogy kivel hozza össze őket a sors. Az Erzsébet ligeti rablás tényét a rendőrség megerősítette, csupán annyit fűztek hozzá, hogy abban az ügyben K. Tamás mint sértett szerepel, az ügyet vizsgálják. A férfi feljelentése szerint őt hátulról leütötték.
„Kollégám ismertette a lehetőségeket”
A megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója, dr. Gorgosilits Fábián ezredes tud arról, hogy Barcsik Judit járt a rendőrségen január 8-án. – Az ügy kivizsgálására intézkedtem. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján annyit mondhatok, hogy Barcsik Judit elmondta panaszát, majd a kollégám ismertette vele a lehetőségeket. A hölgy annyit mondott, hogy gondolkodik rajta, s elment. Akkor ott semmilyen feljelentést, sem magánvádindítványt nem tett, s személyi védelmet sem kért. Amit mondott, abban semmi nem utalt arra, hogy közvetlen veszélyben forgott volna az élete, de abban a levélben sem utalt rá semmi, amiben később feljelentést tett – tájékoztatta a Kisalföldet az igazgató. Az ezredes elmondta, hogy feltételezhetően Barcsik Judit még aznap meggondolhatta magát, mert 8-i dátummal megírta feljelentését, amit a postai bélyegzőn szereplő dátum szerint másnap adott fel. A levél – munkanap lévén – szombaton, a gyilkosság napján érkezett meg a rendőrségre. A feladó címeként a gönyűi lakás szerepelt, nem az albérleté, ahol a lány élt.
50 éve - A raktározás okozott nehézséget a könyvtárnak
A több olvasó kevesebb könyvet kölcsönzött
Zárszámadás a megyei könyvtárban
Érdekes és elgondolkodtató évet zárt le könyvtárunk 1973. december 31-én. Mindezt azzal a közismert ténnyel nyugtázva és megállapítva, hogy körülményeink egyáltalán nem „megyei”, de még csak nem is „városi” szintűek, és hogy a könyvtár dolgozói részéről megfeszített munka eredménye az, amit elértünk, olvasóink részéről pedig a megértő türelem és a nagy érdeklődés kifejeződése. Tavaly tovább fokozódott a könyvek iránti érdeklődés! A győri könyvesboltok például 24 milliós, eddig soha nem tapasztalt forgalmat bonyolítottak le 1973-ban! Ez pedig – 30 forintos egységárral számolva – 800 000 kötet könyvnek a győri – jobbára – magánkönyvtáraikba kerülését jelenti, vagyis 1 győri lakosra 8 új könyv beszerzését. Jó tapasztalataink vannak a megyei könyvtárban is. Ennyi beiratkozott olvasó (5912) még nem volt, pedig nálunk az egyik „legolvasóbb” korosztály, a 14. évalatti ebben nincs is jelen! Az ideális nyilván az lenne, ha a gyermek olvasóktól kezdve helyet kaphatnának intézményünkben a könyvre fogékonyak. Ez azonban majd csak a valóban új és megfelelő nagyságú megyei könyvtárban valósulhat meg. 12 001 fővel több látogatónk – kölcsönzőnk, olvasónk – nőtt, mint, az előző évben (62 615). A meglepő, ám megmagyarázható ellentmondás ugyanakkor ott jelentkezik, hogy a több olvasó kevesebb könyvet kölcsönzött könyvtárunkból vagy ötvenezerrel, mint 1972-ben! (A 74 616) mindössze 170 097-et, míg a 62 615 látogató 214 650 kötetet.) A 170 097 kötet sem kevés, hiszen egy beiratkozott olvasóra átlag 28 kötet jut (ez megfelel az országosnak), viszont rosszabb arány az 1972-es sajátunknál. A visszaesés okát abban látjuk, hogy nem tudjuk megfelelő mennyiségű új könyvvel ellátni olvasóinkat. S nem is a meg nem vétel, hanem a raktározás lehetetlen volta miatt. Jellemzésül: feldolgoztunk 14 923 kötetet, és be kellett csomagolnunk 18 000-et! Könyvtárunk tevékenységének azonban a kölcsönzés csak egyik, bár tömegvonzásában és fizikai munkaigényességében legszámottevőbb része. Ugyanakkor olvasószolgálati munkánk tartalmilag alapvető területe az információk adása, a tájékoztatás. A különféle témák után kutatók, az érdeklődők eligazítása, a továbbtanulók segítése, megfelelő irodalmak ajánlása, összeállítása, csak elmélyült, jól tájékozott, az egyes szakterületek irodalmában otthonos tájékoztatók révén valósulhat meg. Ha van is e téren lemaradásunk, főleg műszaki vonalon, a tájékoztatás számszerű és tartalmi adatai tükrözik mind a nagy fokú érdeklődést, mind az igények kielégítő teljesítését. Tájékoztatásunk négy területet igyekszik átfogni. 1973- ban lényegesen több és tartalmasabb volt ez a munka, mint előtte. Csak a lényegesebb témákat feljegyezve: 10 548 esetben adtunk tájékoztatást (irodalom-művészet 4410, műszak és term. tud. 2560; társadalomtud. és tört. 2520; helytörténet 1058). (Érdekes téma egy másik cikk számára: milyen kérdésekre is kell választ találniuk a tájékoztató könyvtárosoknak!) A jó válasz, a jó információs lehetőség, és általában: a jó könyvtári szolgáltatás alfája és ómegája a választékos állomány; a nagy mennyiségű és sokféle kölcsönözhető mű a szabadpolcokon és a raktárakban, és gazdag, széles körű és megfelelő mélységű, jól áttekinthető kézikönyvtár, s mindezek sokoldalúan katalogizálva. E téren is komoly előrelépésről beszélhetünk. Az utóbbi néhány évben kimozdultunk megmerevedett állapotunkból, hiszen, ha lassan is, de már emelkednek könyvbeszerzési kereteink, amelyek vagy 8 éven át változatlanok voltak. És ha még kb. 50 százalékkal most is alatta vagyunk más megyei jogú városok hasonló nagyságrendű és rendeltetésű könyvtárainak, a helyzet biztató. És ez vonatkozik a feltártságra, a feldolgozottságra is. 1973-banbizonyos átszervezéssel sikerült meggyorsítanunk a feldolgozás ütemét olyannyira, hogy termelésünk a duplájára emelkedett. Ez a téma azért is fontos, mert az új beszerzés mellett tekintélyes számú régi anyag is feltárásra került és kerül , s mindez lényeges a Lenin út 4. sz. épületben a könyvtár új helyére való áttelepülés szempontjából is. Az említettek mellett részt vállaltunk sok más közérdekű művelődési munkákból. A múzeummal és a nyomdával együtt kiállítást rendeztünk a könyvnyomtatás 500. évfordulója alkalmából „A nyomtatott betű útja a Kisalföldön” címmel. Ott voltunk minden könyvvel kapcsolatos ünnepségen a magunk lehetőségeivel és eszközeivel. Tanfolyamot szerveztünk az iskolai és a közművelődési könyvtárosok részére, és kiadtunk 1973-ban saját erőből7-féle kiadványt. Az összesítés persze nem teljes, annyi azonban még ide kívánkozik, hogy mi is várható a következő években a megyei könyvtárban. A Lenin út 4. átépítése jó ütemben halad. Ugyanakkor azt is tudja a párt- és állami vezetés, hogy a megyei könyvtár számára ez csak részmegoldás, és a távlati könyvtárfejlesztési tervben ez a könyvtár majd átveszi egy városi könyvtár szerepét.
