Gyógyító angyalok

Lánya, Holperné Villányi Ildikó azt meséli, hogy anyukája mindig beteges volt, negyvenéves korától járja az orvosokat, a kórházakat, a szanatóriumot. Két éve a leállt veséit kellett újra működésre bírni, de szív- és tüdőbeteg, sőt, a pajzsmirigyével is vannak gondok. 

Huszonöt éve költöztek férjével a Szent Anna Otthon garzonlakásába, mert nem akarta, hogy a gyerekeinek jelentsen nehézséget a napi gondoskodás. Férje tíz éve elhunyt, Ili néni négy oltása ellenére kétszer már átesett a koronavírus-járványon, de most először szorul kórházi ellátásra. 

– A szívburokban felgyűlt folyadék miatt került eredetileg kórházba, ami már máskor is előfordult – mesélte a lánya a Kisalföldnek. – Átküldték a mellkassebészetre, ők tudtak segíteni. A műtét után jól volt, a harmadik napon hazamehetett, de két nap múlva a Covid miatt nagyon rossz állapotban került vissza. Kétszázas vérnyomással vitte el a mentő, aggódtunk. 

– Vénásan kapta az antibio­tikumot, hét napig pedig az oxigént. De talán többet jelentett a törődés, a simogatás. Neki már az erei sem bírják, szétrobbannak. Véraláfutásos foltjai lesznek, ha vért vesznek tőle vagy infúziót adnak neki. Ennek ellenére türelemmel és óvatosan, simogatva, nyugtatva próbálkoztak újra. Azt mondta, sok-sok kedvességet kapott. 

Igaz, ahogy lánya elmondja, az idős asszony is fegyelmezett, jó beteg, élni akarással és pozitív gondolkodással. Az otthonból naponta érdeklődtek az állapota felől. 

Ildikó gyakran hall panaszt az egészségügyre, ezért fontosnak tartotta megosztani a történetüket. 

– Nekem is mondták, hogy „ne vidd a kórházba, mert csak nagyobb baj lesz”. Nem igaz! Meggyógyították! Nem baj, ha erről is tudnak az emberek, hogy egy 87 évest is meggyógyítanak, nem legyintenek, hogy „mama, magának már mindegy szívbetegen, tüdőbetegen, foglalkozzunk a fiatalabbal, akinek több esélye van”. Féltették és törődtek vele. 

Villányi Béláné Ili néni azt mondja, torz kép alakult ki az egészségügyről. 

– Olyan betegszerető emberek járnak ott! Csak nyitott szemmel és szívvel kell lenni közöttük. Amikor az utolsó branült kivették, a nővérke még meg is puszilta a homlokomat, és meghatódva köszönt el. 

– Óriási köszönet és hála az orvosoknak és az ápolóknak a kardiológiai szakrendelésen és osztályon – mondja Ildikó –, és a mellkassebészet, az SBO és a Covid-osztály angyalainak, mert angyalok voltak! Velünk már megtörtént a karácsonyi csoda, meggyógyították anyut! Édesanyánk állapota javul tovább, a család mellett az otthon dolgozói vigyáznak rá, mert angyalok ott is vannak. Isten áldja őket is!