Nem hagyják a helyi iskolát

Bensőséges ünnepség helyszíne volt a napokban a rábacsécsényi iskola. A helyi oktatás háromszázhuszonöt évét iskolatalálkozóval ünnepelték a helyiek. Háromszázhuszonöt évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy a csécsényi elöljáróság felfogadta Madarász András kántortanítót, hogy a falu gyermekeit okítsa, nevelje. A falubeliek azóta állnak ki iskolájuk mellett és vigyáznak rá. Ma is komolyan veszik Reményik Sándor 1925-ben írt intését: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”

Volt idő, huszonegy éve, hogy bajban volt az intézmény. Visszaesett a gyereklétszám, fogyatkozott a tanári kar, a bezárás fenyegette. Összefogással, kiállással azonban sikerült megmenteni a tanodát, mely azóta iskolapéldája lett a falusi oktatásnak. Csaknem száz diákot fogad, és fiatal tantestülete garanciát jelent a jövőre nézve is. A csécsényiek ma is azzal az eltökéltséggel ragaszkodnak az iskolához, mint azt tették huszonegy évvel ezelőtt. A templomot és az iskolát nem hagyják.

2003-ban is szerveztek egy hazaváró ünnepséget az iskolában. Gyakran idézem azóta is, amit az akkori polgármester, a néhai Kovács József mondott az eseménnyel kapcsolatban: „A szervezők célja az volt, hogy jelezzék a világnak, az intézmény él és élni akar. A találkozón több százan vettek részt – Amerikából, Ausztráliából is érkeztek –, és megnyugodva látták, hogy megvan az otthon. Az iskola, a templom és a temető. Tehát haza tudtak jönni.”

A rábacsécsényiek azóta is ehhez tartják magukat, a templomot és az iskolát nem engedik.